Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek engedélyével. Csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. (Imre Hilda)
Éva nénit gyerekkorom óta ismerem, anyukám barátnője volt, de idővel eltávolodtak egymástól. Érdekes módon, a lányával csak a középiskola alatt tudtam összebarátkozni, az előtt valahogy elsodródtunk egymás mellől, pedig csak két utcával arrébb laktak.
Julcsi visszahúzódó, szerény lány, ellentétben az anyjával, aki sokat szapulta emiatt. Mindig irányítani akarta és rettenetesen nehezen tűrte, hogy Julcsi nem hasonlít hozzá. A húszas éveink közepén megtörtént az áttörés. Nem olyan mértékben, ahogy Éva néni szerette volna, de azért Julcsi kivirágzott, mert megismert egy helyes srácot.
Misi hozzá hasonlóan csendes volt, tanárnak tanult, de aztán kutatással foglalkozott az egyetemen. Tökéletesen illettek egymáshoz és addig nem is volt gond, amíg el nem határozták, hogy egybekelnek.
Éva néni ekkor szárnyakat kapott és kézbe vette a dolgokat. Hallottam, amikor azt mesélte anyának, hogy két ilyen tesze-tosza fiatal mellett intézkedni kell, mert a gyerekek nem életrevalók. Mellette senki nem lett volna az, mert nagyhangú és erőszakos. Olykor még Julcsi is rácsodálkozott arra, hogy ő másmilyenre sikeredett.
Tíz hónappal a kitűzött időpont előtt megkezdte a szervezést. És hiába volt addig majd egy év, abban az étteremben, amit kinézett, nem volt hely egész nyáron, nem véletlenül. Nagyon népszerű volt, és nem okvetlenül esküvőket, de más rendezvényeket is szerveztek oda.
Mindent megpróbált. Ajánlott több pénzt, bevetette még a kérlelést is, utóbb már fenyegetőzött, hiába mondták neki, hogy értse meg, nincs hely és kész. Ráharapott a visszautasításra és oly módon kapaszkodott bele, mint kutya az eldobott ágba. Megkapta és el nem engedte. Julcsi hiába mondogatta neki, hogy nekik jó lesz másik étterem is, Éva néni ragaszkodott a város legmenőbbjéhez.
A fiatal pár szerény barátnőmmel az élen lassan kiválasztotta a ruhát, amit persze az anyja nem talált elég mutatósnak, mint ahogy a csokrot és a tortát sem. Ha rajta múlt volna, mindenből a leggiccsesebbet választják. Szerencsére a fiatal pár ezekben nem engedett és végül elérték, amit akartak. Ez nem kis csata volt, mi kívülállók pedig elismeréssel néztük, hogyan veszi az akadályt a házasulandó pár.
Egyik nap Éva néni diadalmas arckifejezéssel állított be hozzánk és elújságolta, hogy augusztus második szombatját csak megszerezte a lakodalomra. Anya gratulált neki, de azért összenéztünk, mert éreztük, hogy valami nem kerek a történetben. Beleavatkozni mégse lehetett, nem volt közünk hozzá, de a napok múlásával egyre jobban sajnáltuk Julcsit. Mi, a barátnők, még azt is mondtuk neki egyszer, hogy biztosan kitiltanánk az esküvőről az anyánkat, ha ilyen lenne. Ő azonban csak mosolygott, és annyit mondott, hogy ez csak egy nap, az élet megy tovább utána. Gréta megjegyezte, hogy pokoli szerencse, hogy az ágyuk mellett nem akar őrt állni, mert arra is képes lenne, ha eszébe jutott volna. Ezen mindnyájan nevettünk.
Az esküvő előtt egy héttel Éva néni kikotyogta, hogy azért lett az övé az időpont, mert azt hazudta, hogy a vőlegény anyja haldoklik és szeretnék, ha ott lenne még a lagzin. Ez nagyon durva hazugság volt, de az étterem komoly szervezés és megemelt díjszabás után kötélnek állt. Ezt Éva néni hatalmas sikernek könyvelte el, miközben Julcsiék nem is törődtek az egésszel.
Az esküvő előtti napon azonban megtörtént a tragédia. Péntek délután Éva néni a terem díszítése közben, amelyet ő persze csak felügyelt, rosszul lépett és olyan szerencsétlenül esett le a lépcsőről, hogy eltört a lába. Kórház, gipsz és másnap kerekesszék. Julcsi viszont a nagy napon kivirágzott.
Anyja nem lehetett mindig a közelében, mert nem volt, aki tologassa, ezért a lány boldogan tűnt el a szeme elől és táncolt férjével anélkül, hogy anyja a nyakában lihegett volna.
Amikor éjfélkor betolták a tortát és megjelent az étteremvezető is, még a szeletelés előtt odasúgta Misinek, hogy az édesanyja remekül néz ki és gyors felépülést kívánt neki. A srác szeme kimeredt és értetlen tekintetére válaszul azt kapta, hogy úgy tudják, mellrákkal küzd. Ekkor a fiatal párból kirobbant a nevetés és alig tudták felvágni a tortát. Sűrű elnézéskérések közepette megvallották, hogy a másik örömanya makkegészséges. Csak a lányé hazudós kissé.
Amikor Julcsi rákérdezett anyjánál a lódításra, az megvonta vállát és annyit mondott, a cél szentesíti az eszközt, nem?
Az égiek azonban nem teljesen egyezhettek ezzel, mert cserébe küldtek neki egy lábtörést.
fotó: Pinterest
