Nem sajnáltatom magam, de senki ne higgye, hogy könnyű helyzetben vagyok. Nem úgy van az betervezve, hogy az ember egyszer csak kilép a házasságából, maga után hagy egy életet és azonnal boldog. Tudom, én döntöttem így. Eltartott egy ideig, de úgy éreztem, ennyi jár nekem. Felneveltem két lányt, dolgoztam látástól-vakulásig, és hű voltam a feleségemhez. Tényleg nem csaltam meg, fizikailag biztosan nem. Persze volt részem flörtben, egy kis csetben, szextingben, de nem léptem ki a virtuális világ falai közül. Egy házasságban az ember nem tudja, mikor szeret ki a másikból. Azt se veszi észre, mikor múlik el a szerelem. A vágyról azonban pontosan tudja, mikor kezd lankadni.
Hosszú hónapok, évek múlnak el anélkül, hogy rájönne, boldogtalan. Teszi a dolgát, meghallgatja a családtagok vágyait, igyekszik teljesíteni a kívánságaikat. Belefér olykor-olykor egy külföldi út, vagy a Balaton, majd Hajdúszoboszló. Építgeti a házát, csinosítja a lakását, kocsit vesz, vagy lecserél, és nem tűnik fel neki, hogy lesz a tavaszból nyár, a nyárból ősz. Csak a téli gumi csere jelzi, hogy változik minden.
Már rég nem férfi, inkább csak férj és apa, aki nem is emlékszik arra, hogy mire vágyott régen. Az örömöket elfeledte, eszébe se jut, hogy régen szerelmes volt abba a lányba, aki mellette vált anyává, és aki már szintén csak feleség. Jól is lenne ez így, ha nem motoszkálna valami legbelül. Tényleg van olyan, hogy kapuzárási pánik. Ez egyenlő a halálfélelemmel. Mi van, ha ennyi volt? Mi van, ha már nincs szükség rád? Ha a gyerekeid elmennek, új életet kezdenek, neked meg már nem lesz fontos a lakás, a munka, és kinyílik a szemed. Aztán egy osztálytalálkozón megtudod, hogy meghalt a padtársad, pedig csak negyvenkettő volt, rákos a legszebb csaj, akiért majd megvesztél alsóban. Szembesülsz azzal, hogy már nem pattansz ki könnyedén reggel az ágyból, hogy a derekad, nyakad gyakrabban beáll, mint gondoltad volna. Próbálsz valamit tenni, először fogyni akarsz, majd elhagyod a cigit, jön a sport, mert hát az egészséges, pedig tíz lépcső után eddig kiköpted a tüdőd, aztán eljátszod, hogy gyúrsz, futsz, és még úszni is elmész, de csak azért, hátha legeltetheted a szemed a csajokon, akik szinkronúszásra gyülekeznek.
Lassan rádöbbensz arra, hogy őszülsz, és bár sármosnak tűnik, te télapónak látod magad, ahogy a lányod barátnői is, akik szerint te egy cuki bácsi vagy, aki miatt irigylik őt. Te azonban nem akarsz cuki apuka lenni, hanem szívdöglesztő pasi lennél, hogy ácsingózzanak még utánad a négy x alattiak. Ez egyre nehezebben megy.
Félelmetes szembesülni az idő múlásával, a gyorsan jövő betegségekkel és a halállal. Mindenki azt hiszi, hogy csak mások halnak meg, ő azonban elkerüli a végzetet. Miközben a szarkalábak egyre karakteresebb arcot rajzolnak neked, egyszer csak feltűnik egy nő, aki szívesen van a társaságodban. Csinos, okos és nevet a vicceiden. Azokon, amelyeken már anyád se nevet tíz éve. Meghallgat, örül neked, és nem hurrog le, ha új ötlettel állsz elő. Lassan és végzetesen beleszeretsz, habár nem vagy biztos benne, hogy őt szereted-e, vagy azt, aki felidézi benned a régi önmagad. Mellette mersz az a bolond lázadó lenni, aki voltál. Eszedbe juttatja, hogy képes voltál orgonát lopni abból a kertből, amelyet két doberman őrzött Zuglóban, csak azért, hogy az a gyönyörű csaj mosolyogjon.
Keserű dolog az emlékezés, főleg azért, mert csupa jó dolgokat hoz felszínre. Olyanokat, amelyekről azt sem tudtad, hogy hiányoznak. Hella ebben segít nekem. Megint a régi Levente vagyok, ha vele vagyok. Nem csapom be magam, tudom, hogy nem tizenhét vagyok, ahogy a kisebbik lányom, de mellette boldog lehetek. Nem, ez rosszul hangzik így. Nincs feltételes mód, az vagyok. Boldog és vidám.
Felcsillan a szeme, ha meglát. Nem fásult tekintetekre, szemrehányásra és veszekedésre érek haza.
Valaki mindig veszekszik otthon. Vagy a lányok marakodnak, vagy az anyjuk velük, aztán velem. Fáradt vagyok otthon lenni. Fáradt vagyok hallgatni őket és igazságot tenni anélkül, hogy megbántanék valakit. Persze, nem sikerül, ezért vagy egyikük, vagy másikuk haragszik rám, arról nem is beszélve, hogy mindenki pénzeszsáknak hisz. Úgy képzelik, bankjegyekkel teli zsebbel szállok ki a kocsiból és alig várom, hogy szórjam közöttük. A nincs szót nem érti egyikük sem, gyakran a nejem sem. Elvégre jó beosztásban vagyok. Ez igaz, de nem végtelenített a bankszámlám, csak szerintük.
Tudom, hogy a döntésem kihat mindnyájunkra. Azzal is tisztában vagyok, hogy rossz apa leszek egy szempillantás alatt, mert elfelejtődik minden, amit eddig tettem, és a homlokomon ott virít majd a billog: a gaz, aki a farka után ment. Érdekes, hogy a férfiakról ritkán hiszik, hogy van szívük, lelkük. Nekik csak az van, ami kitölti a gatyájukat. Kinek jut eszébe, hogy érezhetnek mást, mint vágyat? Nem mindig a szex a legfontosabb.
Természetesen az, ki tagadja? Néha jó lenne elfogadni a kettős mérce azon szempontját is, amely kimondja, egy apa is lehet még férfi, lehetnek vágyai és tervei. És ha ezek után kap, nem feltétlenül a sátán, csak fél, esetleg változtatni akar, vagy megunta az addigi önmagát. Megeshet, hogy ennyi van a döntése mögött, míg mások leszedik róla a keresztvizet, mondván, egy kujon. Hát ha még a nő, akit szeret, fiatalabb… Nem azért, lettem szerelmes Hellába, mert fiatalabb. Azért, mert más, mint az összes eddigi nő, akit ismertem. És ez jó. És én is másmilyen lettem általa. Ez meg még jobb.
Kép forrása: Pinterest
