Utazni jó, mondjuk. A legtöbben valóban így élik meg, de vannak olyanok, akiket ki se lehetne robbantani a komfortzónájukból. Pedig világot látni, új embereket megismerni, új tájakban gyönyörködni maradandó élmény. A buszos utak kényelmes megoldások lehetnek azoknak, akik nem szeretnek, nem tudnak jól szervezni, vagy nem beszélnek idegen nyelven. Valljuk be, ez utóbbiban igen el vagyunk maradva Európától. Alig van olyan hely, ahol az angol vagy a német ne lenne természetesen beszélt második nyelv. Nálunk még mindig sokan hiszik, hogy a magyar világnyelv és ha kellően artikulálunk, megértik. Ez nem túlzás, nem egyszer tapasztalhatjuk utazásaink során.
Jöjjenek előbb a buszos utak előnyei:
- Mindent készen kapunk. Megvan az útvonal, a programok, pontosan ott tesz le a busz, ahol kell, szállás, étkezés rendben.
- Ha lusták vagyunk gyalogolni, üldögélhetünk egy kávézó teraszán, mert unjuk a kétszázadik templomot, múzeumot.
- Nem kell kígyózó sorokban várni, hogy bejussunk híresebb múzeumokba.
- Lehet barátkozni, kibámulni az ablakon anélkül, hogy elfelejtenénk, hogy mi vezetünk vagy mi vagyunk, akik kapkodjuk a fejünket, ha a GPS elvisz a világ végére a leglehetetlenebb úton.
- Mozizhatunk másokat, és közben megfogadhatjuk, hogy soha, de soha nem fogunk úgy viselkedni, mint azok, akik minden miatt kötekednek vagy kiakadnak.
- Megcsodálhatjuk mások energiáját, mert előfordul, hogy az utasok közt akad 85 éves is, aki korát meghazudtolóan fürge, és étvágya végtelen. Jó példa ez nekünk a későbbiekre nézve.
- Megkönnyebbülten lélegezhetünk fel, amiért nem vagyunk szörnyetegek, nyafogósak vagy olyanok, akik legszívesebben a sofőrt is kioktatnák, mert mindent jobban tudnak, vezetni is.
- Sokkal több olyan információ jut el hozzánk, mintha olvasnánk, mert nem tudunk egyszerre olvasni és bámészkodni.
- Találkozhatunk új emberekkel, akik könnyedebben veszik a világot, ami nekünk is jó példa.
- Nem kell főzni három fogásos ebédet a családnak.
A hátrányok
- A legnehezebb: alkalmazkodni kell, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos összegért nem lettünk királyok, királylányok.
- Nincs leves, csak azért, mert mi ahhoz szoktunk. Majd eszünk otthon egész évben.
- El kell viselni olyanokat, akik folyton esznek és vécére járnak, majd jajgatnak, hogy sok a program, pihenni akarnak.
- Ki kell bírni az olyan utastársakat, akiket legszívesebben lelöknénk egy szakadék szélén, mert mindent kritizálnak, folyamatosan beszélnek vagy épp átszerveznék az egész utat.
- A szállodák fala általában papírvékony, minden hang, lépés olyan, mintha a szobánkban zajlana. Egyéb intim tevékenységek is áthallatszanak.
- A zuhanyzók negyven kilós, 150 cm-es embereknek készülnek, akik fürdés közben még hajpakolást is képesek tenni, miközben a férjükkel veszekednek.
- Nincs az a pénz, amit ne tudnánk elkölteni.
- Tudomásul kell venni, hogy senki nem fog miattunk ugrálni a nap 24 órájában.
- Egy fontos dolog: az idegenvezető is ember és a mosolya nem mindig őszinte. Lehet, hogy a pokolba kíván egyeseket, de erőt vesz magán. Jó tanács: ne feszítsük túl a húrt.
- A többnapos utak fárasztóak, korán kelünk, későn fekszünk, közben meg térdig kopik a lábunk. Másnap minden kezdődik elölről. Cserébe egyre több utastárs zúgolódik, ami megint próbára teszi a türelmünket.
- A buszok bármilyen kényelmesek, egy idő után már mindegy hogyan ülünk, akkor is fáj a lábunk, hátsónk.
Utazni mindezek mellett is jó. Egy természetfilm sose adja vissza az illatokat. Nem érhetünk hozzá a hűvös kőfalakhoz. Olyan finom ételeket kóstolhatunk, amelyeket itthon hiába ismerünk, csak a helyiek tudnak valami pluszt adni hozzájuk. Ezer új információval lehetünk gazdagabbak, és rájöhetünk, hogy milyen színes a világ. Jó érzés látni, ahogy mások élnek, dolgoznak, és megtapasztalni, hogy sokan sokfélék vagyunk. Külföldön legtöbbször kedvesek és nyitottak az emberek. Többet mosolyognak, és nem sietnek folyton. Képesek kiintegetni az ablakokból, vagy köszönni nekünk, vadidegeneknek.
Láthatunk táncoló, éneklő helyieket, akik döbbenetesen boldognak tűnnek. Egyszóval, ha csak tehetjük, ne üljünk otthon. Ne görcsöljünk azon, meg tudunk-e szólalni, bármennyire rosszul fejezzük ki magunkat, igyekezni fognak megérteni bennünket. Nem kell tökéletesnek lenni a nyelvtudásunknak!
És még egy: ne akarjunk magyarul rendelni, köszönni, legalább ennyit tanuljunk már meg menet közben. Nem lesz a kárunkra!
Jó utat, jó pihenést mindenkinek!
Kép forrása: Pinterest
