A kérdés akár költői is lehetne, ha a mai internetes oldalak jó része nem foglalkozna azzal folyamatosan, hogy ki hogyan néz ki az idő múlásával. Nyugodtan állíthatnánk, hogy bárki, vagy senki, esetleg azt, hogy a szépség abszolút viszonylagos. Viszont a 21. században nem lehet figyelmen kívül hagyni a média hatását, amely minden oldalról támad, és valljuk be. támadásának célpontjai főként a nők.
A sok esetben működő kettős mérce most is belép a képbe, mert a férfiakat úgy kezeljük, mint akiknek jól az öregség, hisz karakteresebb lesz az arcuk, ősz hajszálaiktól meg egyenesen elolvadunk. Ugyanez a nők esetében jókora ellenérzést vált ki, és azokat, akik ráncosodnak, akiknek megereszkedik a bőrük, gyorsan banyáknak, öregedő asszonyoknak tituláljuk. Tény, hogy a nők bőre máshogyan változik, és szöveteik puhábbak és gyengébbek, ezért hamarabb meglátszik rajtuk a változás. Ha ideális világban élnénk, cseppet se lenne fontos, ki hogyan néz ki, hanem azzal foglalkoznánk, mit tett le az asztalra, amivel szolgálta mások és önmaga javát. Ez azonban messze nem így van, ezért a nőkkel úgy foglalkozunk a nap ezer meg ezer pillanatában, hogy nyomást gyakorolunk rájuk. Minden reklám, plakát, hirdetés azt sugallja, hogy nem szabad változni, pláne öregedni, mert ha ez bekövetkezik, akkor eldobnak, lecserélnek, nem találunk jó munkát, nem lehet velünk villogni.
Ötven felett pokolian sok munkát jelent megőrizni a külsőnk állapotát. A test fokozatosan amortizálódik, és hiába isszuk literszámra a kollagént, szedjük a hyaluront, a C és A-vitamint, a természet teszi dolgát. A folyamatot lehet lassítani, de megállítani semmiképp. Mennyivel könnyebb lenne úgy élni, hogy egy ötvenéves nő annyinak is nézhetne ki, amennyi nagyjából. Ez nem azt jelenti, hogy el kellene hagynunk magunkat, hogy tramplin kellene öltözködnünk, egyszerűen csak nem nyomasztana bennünket az az óriási teher, amely szerint öregedni hatalmas veszteség önmagunk számára.
Figyeljük csak meg, hogy a televízióban mennyivel több idősebb férfi műsorvezető, híradós vagy szerkesztő van, nem beszélve a politikáról vagy épp a filmiparról. A világ arra van berendezkedve, hogy a kocsiktól, ékszereken át a lakásokig, mindent, de mindent fiatal bombázókkal próbáljanak meg eladni. Ez lehetne szimpla reklámfogás is, ha nem sugallná, hogy ahhoz, hogy új életet kezdhessünk, hogy sikeresek és boldogok legyünk, csinos, fiatal nőkre van szükségünk. Ez azért bántó, mert mind tudjuk, hogy a nők teste megváltozik a terhességek és a szülések után, a klimax is nagyot tud döfni, mégis elvárjuk, hogy változatlanok maradjanak, mondván, sportoljanak, étkezzenek egészségesen, a változókort meg ne is említsék, mert ha nem beszélnek róla, akkor nincs is.
Így azok, akik elérkeznek a lemez B oldalához, akarva akaratlanul találkoznak olyan színésznőkkel, énekesekkel, akiket profi csapat ráz gatyába naponta, és elhitetik velük, hogy Jennifer Lopez sminkben alszik, és ha ébren van, mást se tesz, csak edz, aztán bemutatja legújabb ruhakölteményeit, és olykor énekel is. Mi nők meg pusztulunk bele a kínba, amikor a tükörbe nézünk. Azonnal feltesszük a kérdést: nekünk miért nem olyan segítőkész a génállományunk, nekünk miért nem jut feszes és rugalmas bőr, bezzeg azoknak a nőknek, akiket csodálunk. Ha vigaszt akarunk, ki kell lépnünk az utcára, és meg kell néznünk a nem retusált, nem műtött arcokat és testeket, akikkel minden nap találkozhatunk. Majdnem mindenki ilyen, és bár az öregség nem kellemes, de azt jelzi, hogy élünk és vagyunk. Egészségesnek és fittnek lenni pedig többet ér minden agyonhazudott Insta fotónál, vagy filterrel megszépített képnél.
Természetesen mind tudjuk, hogy a nők nagy része a lelkét eladná az ördögnek, ha fiatal maradhatna, de ki nem? Az emberiség örök vágya visszafiatalodni, és nem küzdeni a külső változásával. A megoldás azonban még várat magára. Nincs olyan csodaszer, ami valóban visszaadná a húszéves bőr rugalmasságát. Kenhetünk mi bármit magunkra, mehetünk hifu- kezelésre, lézeres bőrregenerációra, egyik se ígéri, hogy az eredmény végleges lesz. Átmeneti és elviselhető eredményeket hozhatnak, közben meg belepusztulunk a nagy igyekezetbe.
Hogy lehet-e még szépnek lenni ötven felett? Természetesen igen, hiszen sok nő ápolt, illatos és törődik magával. Ez miért nem elég? Azért, mert mi magunk se tudjuk megérteni, hogy a mögöttünk lévő időben elhasználódott a testünk, a bőrünk, és az idő kikezdte még a legjobban karbantartott vázat is.
Egyébként meg mit ér a szépség, ha rosszkedvűek vagyunk, szomorkodunk, kesergünk vagy szidunk mindenkit? Mennyivel jobban kedveljük azokat, akik mosolygósak, kedvesek, és mindig van egy-két jó szavuk hozzánk!
Nem, ötvenévesen nem kell harmincnak látszani. Nem kellene. Az kellene, hogy addigra érettebben gondolkodjunk, hogy megtanuljuk elfogadni, hogy szép bármikor lehet egy ember, nemcsak akkor, hogy fiatal vagy megműtötték. Ha ebben kételkedünk, jusson eszünkbe, hogy hány meg hány nő életét tették tönkre a plasztikai sebészek, mert átszabták vonásaikat, szoborrá varrták arcukat. A bájos Meg Ryan, Madonna, Nicole Kidman, Charlize Theron és sorolhatnánk, míg eljutunk Donatella Versaceig, aki egyenesen rémisztő.
Ha jóban akarunk lenni magunkkal, hozzuk ki a legtöbbet, amit lehet, de kavicsból nem lesz gyémánt, ha beledöglünk, akkor se. Ne fájdítsuk a szívünket csak azért, mert egy reggeli műsorban, egy óriásplakáton olyan nőket látunk, akik nem valóságosak. Mi azok vagyunk. Arcunkon van még öröm és bánat, tudunk nevetni és haragudni, ha kell, a boldogság képességét pedig nem áldoztuk fel az átmeneti, semmitmondó szépség oltárán.
Kép forrása: Pinterest
