A hétköznapi nő nem reflektorfényben él, nem filterezett fotókon, díjátadókon és divatlapok oldalain pózol. Áll a buszmegállóban, a bölcsődé folyosóján, a munkahelyi konyhapultnál, ahol már langyos a kávéja, mert elmerengett. Nem tökéletes, inkább fáradt, elnyűtt és túl gyakran morcos. A hétköznapokban ritkán maradhat hibátlan, mert a pillanatok sokasága túlmutat a sminken, a ruhán és egy eltévedt hajtincsen.
A hétköznapi nő nem azért szép, mert az akar lenni, hanem mert ember, mert valódi. Egy mosoly, egy figyelő tekintet, egy mozdulat, amely ad, simogat és vigasztal. Egy hallgatás, amely nem kiabál a végtelenbe sietve.
Talán egyedül neveli a gyerekeit, túlórázik, és egyre ritkábban hiszi el, hogy valaki szépnek látja. Mégis van benne tartás. Más a kisugárzása, mint egy plakátról mosolygó nőnek, nem kell retusálni. Nem hivalkodik, de nem is bújik el. Olyan, mint a fény, amely végigfut a reggeli tejeskávén, csöndes és észrevétlen, de hiányozna, ha nem lenne.
Szépsége abban rejlik, hogy akkor is kihúzza magát, ha nem figyelik, mert erejét nem arra használja, hogy csodálatot keltsen. Tükörképére mosolyog, nem túl gyakran, mert nincs rá ideje, de nem posztolja, mert az élet nem hamis fotók fényképalbuma. Olyan ruhát vesz fel, amiben jól érzi magát, hisz nem egy karácsonyfadísz, amely heteken át csillog, de végül dobozba kerül. Nem akar valamilyen lenni, nem sóhajtozik más nők miatt, és a szerepjátszást messze elkerüli. Gyakran elhasznált, de őszinte és harcol, mert tudja, hogy érte kevesen teszik. Akkor is gyönyörű, ha nem más figyelméért eseng. Ilyenkor a legkülönlegesebb, mert, amit mutat magából az mély és maradandó.
Eszébe jut, hogy lelke magában ül a szoba sarkában, de nem azért, mert fél, hanem mert nem siet sehová. Rájött, hogy bizonygatnia bármit régóta felesleges. Vágyai nem harsányak, olykor sokat kérőek. Szeretné, ha nemcsak észrevennék, de értékelnék is. Ha beszél, akkor meghallgatnák, hogy szavainak súlya legyen, de nem azért, mert idézetes posztokban éli ki magát.
Szeretne elvárások nélkül lenni, levegőt venni, hogy nem kelljen egyszerre okosnak, erősnek, gondoskodónak és türelmesnek mutatnia önmagát.
Azt kívánja legbelül, hogy szabadon szárnyalhasson, még akkor is, ha hibákkal teli, haragos, és lusta, ha épp olyan napja van. Időt szeretne magára, a belső és külső csendre, ami egyre inkább eltűnik az életéből. Már rég elkerüli a világmegváltást, csak egy teát inna meg anélkül, hogy az kihűlne.
Érintést akar, de nemcsak testi szinten. Ölelést, amelyben ott lakik a megértés. Egy tekintetet, amely azt üzeni: látlak, számítasz, fontos vagy! Szabad akar lenni, de úgy, hogy döntéseit saját maga hozhassa meg. Már nem akar több bűntudatot azért, mert álmai után két kézzel nyúl.
A romantikus regények szereplőit szereti, de jó ideje megmosolyogja. Hagyja, hogy néha könnyezzen miattuk, de tudja, ezek csak a megkönnyebbülés könnyei.
Vágyai nem hangosak, csak egy finom zene, egy meglebbenő függöny, amely mögött ott lakik valaki, akiben még maradtak érzések.
A hétköznapi nő önmagát akarja. Érezni, szeretni és adni. Mindig, mindenkor. Ebben akar csodálatos lenni és maradni élete legtöbb percében.
Kép forrása: Pinterest
