„Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.”
1929. május 4-én született a világ legszebb színésznője, akiről mindenkinek Anna hercegnő jut eszébe a Római vakációból. Ő az a lány, aki miatt a legtöbb ember ellátogat az Igazság szájához, aki Rómában, az örök városban lehetett végre az, aki mindig is szeretett volna. A filmben Joe Bradley-t játszó Gregory Peck nem kisebb érdemeket szerezett, és azonnal megjósolta a világsikert, ahogy a Via Margutta 51-ben lévő ház is, amely azóta is a filmrajongók kedvenc látogatóhelye. Ott lakott Joe, és ott töltötte az éjszakát a hercegnő is miután az utcán rátalált a férfi.
A kis Audrey olyan családban cseperedett, ahol mindkét szülő a fasizmus és Hitler bűvöletében élt. Amikor hatéves lett, anyja Angliába küldte apjához. Ám a háború kitörésekor visszarendelte Hollandiába. Megélte, ahogy elszegényednek és éheznek. Azt is megtapasztalta, hogy az emberek mennyire nem szívlelik a családját, különösen anyját, aki erőn felül támogatta a német seregeket és egy náci tisztviselővel udvaroltatott magának. Ez időben a kislány balettozott, mert a tánc világa volt az egyetlen, ahol ki tudott lépni a szörnyűségekből, ahol elfelejthette a családja viselkedését.
Ahogy betöltötte a tizenötöt, választania kellett: vagy csatlakozik a náci művészek szövetségéhez, vagy nem lép fel többé. Utóbbi mellett döntött. Mégse adta fel álmait, egy kórházban kezdett dolgozni, ami az ellenállók főhadiszállása volt. Titokban csatlakozott az ellenálláshoz, üzeneteket szállított, bár nem vették be könnyen, hiszen tudták róla, hogy anyja kollaboráns volt, de csak addig, amíg Hollandia megszállása el nem kezdődött.
1945-ben, a háború végén óriási éhínség dúlt az országban, hetente 500-an haltak éhen. Audrey is éhezett, legyengült és sárgaságot kapott. 36 kilóra fogyott. Egész későbbi életére kihatott a halál, a nélkülözés és az a borzalom, amit háború alatt tapasztalt. A háború után Londonba költözött, de a balett már nem volt élete része. Annyira sovány volt, hogy képtelen volt folytatni. Így maradt a gyerekkorából megismert színészet. Pár kisebb próbálkozás után őt választották Anna hercegnő szerepére. Ez a film Oscar-díjat hozott neki. A világ felfigyelt a törékeny, arisztokratikus külsejű, bájos mosolyú lányra, és ettől a pillanattól kezdve felívelt karrierje.
Visszafogott nőiessége, elképesztő eleganciája, természetes viselkedése divatot teremtett. Hubert de Givenchy múzsájának tekintette. Ő tervezte ruháit a Sabrina c. filmben. Sokoldalúságát megmutatta az Álom Luxuskivitelben, a Háború és béke c. filmekben, de a Várj, míg sötét lesz thrillerben és a Hogyan kell egymilliót lopni c. habkönnyű komédiában. Talán a legismertebb szerepe Anna hercegnő után Eliza Doolittle volt, a My Fair Ladyben.
1967-ben, a csúcson visszavonult, hogy a családjának szentelje az életét, de abban közel sem volt annyira sikeres, mint a filmvilágban. Kétszer is elvált, három vetélés után született első fia Mel Ferrertől. Második házasságában is született egy fia, de férje megcsalta, így elvált tőle is.
1988-ban az UNICEF jószolgálati nagykövete lett. Pár évvel később halálos kór támadta meg. A mindenki által szeretett és rajongott színésznő 1993-ban hunyt el vastagbélrákban.
Népszerűsége halála után sem csökkent. Ma is sok helyen találkozunk fényképével ellátott táskákkal, poszterekkel, kitűzőkkel. Ruháit elárverezték és a befolyt összeget a két fia által létrehozott, nevét viselő alapítvány, illetve az UNICEF kapta.
Életét többször megfilmesítették.
Audrey örök múzsa és csillag marad a filmművészet egén még 30 évvel később is.
