Milla kialvatlanul ébredt, pedig azonnal álomba merült, amint letette a fejét a memóriahabos, elegáns párnára, amit évekkel ezelőtt kért magának azzal, hogy fáj a nyaka. A nyaka azonban nem a rossz párnától gémberedett el minden éjszaka, ezt pontosan tudta. Mérgező hely volt az otthona. Már nem lehetett épp ésszel kibírni a házban uralkodó versengést. Milla időnként őszinte döbbenettel figyelte apját, aki Dániel nagypapa előtt egészen kicsire töpörödött, és a szája szélét harapdálta, miközben vele vagy a feleségével képes volt oly módon üvöltözni, hogy zengett a ház. Milla festőművész akart lenni, Maxit pedig az autók vonzották. Mindkét vágy fényévekre volt az étteremlánctól és a borászattól is. Maxi most mégis egy pincészetben dolgozik, vagy ki tudja, mit csinál, az bizonyos, hogy nem érdekli, ő pedig elviharzott és letelepedett Londonban, ahol kezdetben csak azért nem halt éhen, mert anyja titokban pénzelte. Nyitott egy új bankszámlát, mert apja az övét azonnal zároltatta, amit csak befolyása révén tehetett meg, hiszen akkor ő már felnőtt volt.
Dániel nagypapa maga volt ki nem mondott állhatatosság. Az összes régi értéket megtestesítette, amit Milla a könyvekben olvasott. A múlt századból ragadt itt, és nem is akart megváltozni, mert gyűlölte a mostani világot. Bár a telefont megtanulta kezelni, nem szerette, és ha lehetett, mindent személyesen intézett. Nyolcvanon felül is. Látni akarom, ha hazudnak nekem az emberek, mondta sokszor. És ezt egy képernyőn keresztül nehéz volt megítélni, még akkor is, ha ott virított valaki arca. Így vele csak személyesen lehetett lebonyolítani bármilyen üzletet.
Az étteremlánc forgalma csak nőtt az utóbbi években, a kis Griffek szárnyaltak, ahogy a központi, a nagy is. Az Arany Griff nemcsak patinás és puccos hely volt, hanem adott magára, haladt a korral, de csak egy bizonyos szintig, ami sokaknak nagyon tetszett, másoknak viszont nem. Bevezette, hogy odabent tilos telefont használni, amit nem volt könnyű elérnie, de a kuncsaftok egy része végül belenyugodott, és elengedte magát egy-két órára. Az emberek bár méltatlankodtak az elején, végül rájöttek, hogy mázsás kő esik le a szívükről, ha nem érik el őket azonnal. És valljuk be, két óra nem a világ, csak sokan szerettek úgy tenni, mintha nélkülük a Föld se forogna. Ám a Föld nem törődött a nyavalyás emberek sirámaival, és ezt a tulajdonos tudta. Így is voltak olyanok, akik soha többé felé se néztek, rigolyás gazembernek nevezték. Ő viszont nevetett rajta, amikor felhívták és közölték, hogy van a városban még elég jó hely. Helyeselt és letette. Érdekes módon a forgalom nem csökkent, mindig teltház volt a Griffben.
Milla a plafont bámulta és tudta, hogy perceken belül megjelenik az apja, és sürgetni kezdi. Ha még él a nagyapja…Ha még látni akarja. Ezért nagy levegőt vett, és megpróbált kikászálódni a puha paplan alól, amikor kopogás nélkül beviharzott valaki.
– Akkor mégis igaz a hír – kiáltott fel Maxi, – az én drága nővéremet is hazarendelték!
Az apjára nagyon hasonlító, izmos, vékony fiú egy perc alatt Milla mellett termett és megölelte.
– Nem tudsz kopogni? És mi van a magánszférámmal? – mordult rá, de a szeme nevetett.
– Az mi? Ebben a házban? Ne feledd, láttalak már meztelenül és a vécén ülve is! – nevetett fel a srác, és kedvtelve nézett rá. Már egy éve nem látta, ezért most különösen örült neki.
– Te egy disznó vagy!
– Tudom, de aranyos disznó, nem?
– Ha vannak olyanok…De most…
– Húzzak el! Perceken belül itt lesz apa, és őt nem tudod majd ilyen könnyen lerázni. Nem beszélve arról, hogy vendégünk is érkezik hamarosan. – Ennél a mondatnál kacsintott egyet, ami egyet jelentett azzal a hamissággal, ami a mosolya mögött rejlett.
– Kérlek, ne mondd, hogy ő! Hogy kerülne ide? Minek jönne, hiszen a nagyapa nagyon rosszul van, nincs helye a vendégeskedésnek! – Millát elfutotta a méreg, és dühösen ugrott ki az ágyból. – Lezuhanyzom és megfojtom! – kiáltotta. Maxi megcsóválta a fejét, és lerogyott az ágy melletti fotelbe, amely megnyikordult alatt.
– Nono! – mondta. – Ne szórakozzál, nem híztam meg!
A házban már mindenki talpon volt, az alkalmazottak órák óta igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a ház ura ne találjon hibát a munkájukban. Még a kötényüket is félve igazították meg, ha elment mellettük. Szigorú volt, de nem szűkmarkú. A szőnyegeket szöszmentesre porszívózták, a falakon lévő portrékon nem maradt egyetlen porszem sem, pedig volt bőven, mert Dániel nagypapa előszeretettel hívott a házába politikusokat, sportolókat és művészeket, akiket támogatott is, ha épp kedve tartotta, vagy ha eléggé hízelegtek neki. A régi képeken még látható volt Milla dédanyja, a messzeföldön híres szépasszony, a testvérei és férje, majd a gyerekei is, akikért nem rajongott különösképpen, mert miattuk változott meg az alakja. A szülések után nagy nehezen nyerte vissza a karcsúságát, és ezt nem felejtette el elmondani nekik minden alkalommal, ha nem új ruhát vett fel.
Milla épp akkor lépett ki a zuhany alól, amikor megjelent az apja, aki szintén kopogás nélkül érkezett, és csodálkozva meredt a fiára, akiről azt sem tudta, hogy a házban van.
– Hát te? Csak nem a nagyapád érdekel? – nézett rá megvetően.
– Ha hiszed, ha nem, apa, igenis fontos nekem a sorsa. Ő a nagyapám! – emelte fel a hangját a srác, de azonnal el is hallgatott, amikor apja felnevetett. Gúnyos kacaja szíven ütötte a fiút.
– Persze! Szereted. A pénzét meg pláne, hogy ostoba roncsokra költsd, amiket ki akarsz pofozni…
– Jó reggelt, apa! Azonnal készen vagyok, csak öt percet kérek! – vágott a szavába a lány, csakhogy megállítsa egy pillanatra.
– Rendben, megvárlak odakint, de ezt a semmirekellő öcsédet zárd be, nehogy beosonjon a kocsi hátsó ülésére! – Azzal sarkon fordult, és elegáns alakja nyomában már csak finom illatfelhő maradt.
– Mondd meg, miért gyűlöl ennyire? – szólalt meg Maxi, és szája megrándult. – Soha nem tettem semmit ellene. Mindig a kedvét kerestem…
Milla a szekrény elé lépett, és nem válaszolt. Mit mondhatott volna? A fiatal srác valóban nem volt apja kedvence, pedig szorgalmas és ügyes volt, csak nem azokon a területeken, amiket elvártak tőle. Az autószerelés proli dolog, mondta sokszor a ház ura, és Dániel nagypapa se vélekedett másképpen. Vagy épp az apja szajkózta a nagyapa véleményét? Valószínűleg így volt, mert a családban minden férfi tartott egy nála idősebbtől, akinek sosem merte megmondani a véleményét. Így Maxi is elhallgatta, hogy gyűlöli az apját.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
