Amerikában 1985-ben, nálunk két évvel később került bemutatásra a Vissza a jövőbe, és azonnal elsöprő sikert aratott.
Robert Zemeckis rendezte és Bob Gale-lel közösen írta, a zenéjét Alan Silvestri munkája,, a producere pedig az akkor már sikeresSteven Spielberg lett. A főbb szerepekre Michael J. Fox-ot, Christopher Lloydot és Lea Thompsont kérték fel.
A film alapötlete Bob Gale-től jött, aki elgondolkozott azon, milyen lett volna, ha a saját apjával egyszerre járt volna iskolába. A forgatókönyv azonban egyik stúdiót sem érdekelte, egészen Zemeckis 1984-es filmje, A smaragd románca sikeréig. Ekkor csatlakozott producerként a stábhoz Spielberg is.
Marty McFly karaktere azóta feledhetetlenné vált. A rövid bevezető talán emlékezteti azokat, akik már rég megfeledkeztek róla:
1985-ben a kaliforniai Hill Valley városában a 17 éves Marty McFly meglátogatja barátja, a kissé flúgos tudós, Dr. Emmett Brown laborját. Ugyan a Doki nincs otthon, de telefonon felhívja Martyt, és arra kéri, hogy szedjen össze neki pár dolgot, majd jöjjön el aznap éjjel a helyi pláza parkolójába. Marty elkésik a suliból, ráadásul a zenekara is elvérzik egy meghallgatáson, ezért aggódva mondja barátnőjének, Jennifernek, hogy az ambíciói ellenére talán úgy végzi, mint a szülei. Apját, a gyáva George-ot a főnöke, Biff Tannen egyfolytában megalázza, miközben az anyja, Lorraine, egy túlsúlyos, depressziós alkoholista. Az aznap esti vacsoránál (amikor is kiderül, hogy a családi autó összetört), Lorraine ismét felidézi, hogyan jött össze George-dzsal: George madárlesen volt, mikor lezuhant egy fáról, az apja elütötte, ezután Lorraine ápolta, és a védtelensége miatt megszerette. (Forrás: Wikipédia)
Aznap éjjel Marty teljesíti barátja kérését, és megkeresi őt. Megtudja, hogy a Doki épített egy időgépet, és ezzel kezdetét veszi a kaland…
Mindannyian, akik láttuk, szurkoltunk a srácnak, hogy legyen módja megváltoztatni a jövőt és vissza is tudjon térni a jelenbe. Marty és a Doki karaktere is egyformán szerethető, és a néző azonosulni egyikük szertelenségével, másikuk esetlenségével is.
A fluxuskondenzátor szót azóta ismeri a világ.
A múlt történéseit 1955-be helyezték, ugyanis ennyi időt kellett ahhoz, hogy egy 17 éves srác a saját szülei iskolai éveibe kerülhessen vissza. Mindenképp érdekes korszak volt ez, mert ekkoriban kezdődött a tinédzser korosztály felértékelődése, a rock and roll megjelenése, és a kertvárosok kiépülése.
Egy korai vázlat szerint az időgép egy hűtőgép lett volna, Marty pedig egy nevadai teszt-atomrobbantás helyszínéről tudott volna hazajutni. Az ötletet hamar elvetették, nehogy a dolgot otthon kipróbáló gyerekek beszoruljanak a hűtőbe, és egy mozgó szerkezet egyébként is praktikusabb volt.
Később az egyik Indiana Jones filmbe viszont belekerült. Az autók közül a DeLorean-re a futurisztikus megjelenése miatt esett a választás, ugyanis erről könnyebb volt feltételezni a múltban, hogy egy repülő csészealj.
A forgatókönyv írása közben két probléma is felmerült. Az egyik, hogy hihető okot kellett szolgáltatni arra nézve, miért is barátok Marty és Doki. Ebből a célból került be a filmbe az óriási erősítő a film elején. A másik gond az ödipális (anya-fia), Lorraine-Marty kapcsolat feloldása volt, amit úgy oldottak meg, hogy a forgatókönyvbe beleírták, hogy Lorraine azt mondja, amikor megcsókolja, olyan, mintha a bátyja lenne.
Az időutazás, a jövő átalakításának témája örök vágya az embernek. A film sikere akkora volt, hogy később két résszel trilógia lett belőle. A játék, az álmok, és a bolondos kalandok egyvelege lett, amely még ma is szórakoztató lehet a műfaj kedvelői körében.
Kép forrása: Pinterest
