Az emberiség évezredek óta keresi a halhatatlanság titkát. Meséink, mondáink tele vannak annak reményével, hogy a világ nem csak annyi, amennyit megtapasztalunk rövid életünk során. Az örök élet forrása ott bugyog valahol a kollektív emlékezet kútjának mélyén, és válaszokra várunk vallásokban, tudományban vagy elméletekben, amelyek nem igazán segítenek.
A 20. század közepén azonban megjelent egy új, radikális ötlet, amely abból állt, hogy egyes tudósok szerint a testet le kell fagyasztani, és majd akkor élesztenék csak fel őket, amikor a jövőben képesek lesznek meggyógyítani azon betegségeket, amiket most az orvostudomány nem tud. Így született meg a krionika, így kerültek az emberek a hatalmas Dewar-palackokba, folyékony nitrogénba, hogy örök álomba merüljenek.
A krionika nem más, minta az elhunyt emberek testének vagy agyának extrém hidegben való tartósítása. Ehhez -196 C fok körüli hőmérsékletet alkalmaznak, amelyet a folyékony nitrogén biztosít. A testeket vákuum-szigetelt tartályokban, azaz a már említett Dewar-palackokban helyezik el. A folyamat jogilag akkor kezdődhet el, ha a páciens hivatalosan meghalt. Ekkor azonnal hűteni kezdik a testet, majd krioprotektív anyagokat pumpálnak bele, majd fokozatosan lehűtik a folyékony nitrogén hőmérsékletére, ahol évszázadokig tárolható lesz.
Ma már többszázan várnak a „feltámadásra” ilyen tartályokban. A krionika szolgáltatói főként az Egyesült Államokban és Oroszországban működnek, de a világ minden tájáról vannak ügyfelek, akik szeretnék ezt az eljárást igénybe venni. A test tárolása nem olcsó, nagyjából 150-200 ezer dollár, de akadnak olyanok is, akik 50-80 ezerért csak az agyukat szeretnék konzerváltatni.
A krionika heves vitákat vált ki, sokan támogatják, még többen ellenzik. Támogatói szerint a sejtek szerkezete az extrém hidegben évszázadokig megmarad, és a nanotechnológia meg a regeneratív orvoslás egy nap talán képes lesz helyreállítani a sérült sejteket. A tudat és az emlékek is visszaállíthatók lesznek szerintük, mert az agy szerkezete megőrződik.
A mások oldalon állók véleménye viszont az, hogy a sejtpusztulás visszafordíthatatlan, és fagyás közben rengeteg mikrosérülés következik be. Jelenleg még semmilyen technika nem adott a lefagyasztott emberek felélesztéséhez. Az orvostudomány hivatalosan ezt nem tekinti gyógyító eljárásnak.
A krionika ezzel egyidejűleg erkölcsi és vallási vitákat is generál, mert felmerül a kérdés, hogy mi történik a lélekkel? A lefagyasztott test valóban élőként tér vissza? Visszaköltözik belé a lélek vagy el se hagyja? Ha száz év múlva visszatérhetnek a „holtak”, akkor hol lenne helyük a megváltozott világban? Az sem utolsó felvetés, hogy habár a testeket generációkon keresztül őrzik, gondozzák, mi történik, ha megszűnik a cég, amelynek ez a feladata?
A halhatatlanság mítosza végtelenül erős és összetett. A Dewar-palack a termosz őse. James Dewar skót tudós találta fel, és rámutatott arra, hogy vákuum segítségével könnyebben megőrizhetővé válik a hőmérséklet. A krionikában használatos, magas acélhengerekben több ember is elfér. A folyékony nitrogén hőmérséklete nem változik, de időnként utántöltésre van szükség. Az emberek, akik ezt a lehetőséget választják, abban hisznek, hogy majd olyan világban ébredhetnek fel, ahol nincs halálos betegség, öregedés és szenvedés sem.
Hogy ez bekövetkezik-e valaha, arra nem ismerjük a választ. Addig is a folyékony nitrogén csendjében emberek százai várják, hogy a jövő tudománya újra életet leheljen beléjük.
Kép forrása: Pinterest
