Pár óra múlva mindenki úgy tett a lakásban, mintha minden rendben lenne. A hazugság pókkarjai befonták a falakat és rabul ejtettek minden közéjük szoruló áldozatot. Nóra Jutka szavain rágódott, és teljesen összezavarodott. Nem azért, mintha nem hitt volna neki, csak nehéz volt elhinnie, hogy Ábris ily mértékben kivetkőzött önmagából.
Jutka komoly elhatározásra jutott, és azon túl, hogy pár napon belül költözni akart, meg akarta menteni Nórát, amit maga se értett. Nem igazán kedvelte, és pár nappal előtte még pokolra kívánta. Viszont Ábris viselkedése gyökeresen megváltoztatta az érzéseit irányába. Szinte anyai módon aggódott érte, ami egyenesen megmagyarázhatatlan volt. Otthagyhatott volna csapot-papot, de az nem ő lett volna. Egyszer már végig nézte, ahogy apja verte az anyját, másodszor már nem akart néma tanúja lenni az erőszaknak.
Ábris szinte mulatott a két nő szövetségén, miközben pokoli düh öntötte el az agyát. Két ostoba liba akar összefogni ellene, dühöngött magában. A felesége, aki egy szürke veréb, és egy szőke ciklon, aki azt hiszi, hogy van elég ereje és esze ahhoz, hogy őt átverje. Abból nem eszik egyik sem. Nóra nem válhat el tőle, Jutka viszont mehet isten hírével, de ezt úgy fogja elérni, hogy sírni fog még utána.
Munkába menet megállt egy ékszerbolt előtt, és vett egy olcsó ezüstkarkötőt, amin egy J fityegett. A nők mindig megbolondulnak az ékszer láttán, gondolta. Ezzel a semmiséggel maga mellé állítja, le is fekteti, és kerekebb lesz az élet, mint valaha. Elvenni nem fogja, nem bolond, még akkor se, ha valamilyen módon elválna, amit nagyon nem tervezett be az életébe.
A cégnél Jutka kerülte Ábrist. Már az is fura volt, hogy nem vele érkezett, de képtelen volt rá, és valami ócska ürüggyel, hogy találkozik egy ismerősével, lerázta a férfit. Nem bírta elviselni a közelségét, mert az a férfi, aki megüt egy asszonyt, aztán letagadja, más disznóságokra is képes. Megélte, tudta, milyen ez a borzalom.
Nóra ezalatt nekivágott a városnak, és találomra választott magának a netről egy válóperes ügyvédet. Pocsékul érezte magát, mégse tett le az elhatározásáról. Napok óta nem járt Sári néninél, ez is bántotta, de majd visszafelé megkeresi, ígérte magának. Az ügyvéd egy kopott bérház harmadik emeletén lakott, ami nem tűnt biztatónak. Viszont sokan írták róla, hogy nem hagyja cserben az ügyfeleit. Ilyen emberre volt szüksége. Benne volt a pakliban, az az egyszerű tény is, hogy Baksa Lórántnak hívták, és neki volt egy Baksa István nevű osztálytársa, amit jelnek vélt. Amikor a kétségbeesett nő mindenbe kapaszkodik, mosolygott magán ironikusan. Lift nem lévén felgyalogolt a harmadikra, és becsengetett. Egy szigorú arcú, szemüveges nő nyitott neki ajtót, és kérte, hogy várakozzék, az ügyvéd úr még foglalt. Tíz perc után feltárult a fehér, párnázott ajtó, és Nóra belépett a tágas, modern irodába, ami teljesen elütött az előtértől, a lépcsőháztól meg főleg. Minimalista berendezése jól jelezte, hogy tulajdonosa nem ad csip-csup díszekre, lényegretörő és precíz.
A férfi fel se nézett, még írt valamit, de hellyel kínálta az ügyfelet.
– Bocsánat! – mondta. – Hadd mutatkozzak be! Nóra? – kérdezte meglepetten.
– Pisti? – nyílt tágra a nő szeme. – Miféle álnév ez odakint az ajtón?
– Jaj, te is tudod, hogy van ez! Muszáj volt apám és a nagyapám után nevet változtatnom. Elegem volt belőle, hogy folyton összetévesztenek velük.
– Á, emlékszem, ők is ügyvédek!
A magas, cingár férfi felnevetett.
– Bírók…– mondta könnyedén, de a hangjában volt egy furcsa él. – Mi járatban nálam?
– Válni szeretnék… – közölte Nóra halkan.
– Értem…Gondoltam, de mi szél hozott épp hozzám? Foglalj helyet, nyugodj meg, és kérlek, mondj el mindent! Kávét vagy teát?
– Kávét, ha kérhetem…
Baksa Lóránt ügyvéd úr, aki olyan volt, mint egy hosszúra nőtt ceruza, intézkedett.
Lehuppant a székére és teljes figyelmével Nóra felé fordult.
– Mi történt? Én még arra emlékszem, hogy boldog voltál, hogy az a szépfiú szemet vetett rád…
Nóra keserűen elmosolyodott, aztán ömleni kezdett belőle a szó. Azt se hagyta ki, hogy Ábris megütötte, és fél tőle. Amikor Jutka is szóba került, az ügyvéd álla leesett a csodálkozástól.
– Tudod, én már sok mindent hallottam ebben a szobában, de ilyet még nem…Volt itt cirkusz elég, de ez sok mindent überel. Pláne, hogy azt mondod, a lány melléd állt. Fura helyzet, nem mondom. Mit gondolsz, veszélyben vagytok?
– Nehéz ezt megítélni. Egyszer megütött, de ez nem jelenti, hogy még meg fog. Ahogy ismerem, bánja, de azzal, hogy újra előhozom neki a válást, megint kihúzhatom a gyufát.
– Van hová menned? Jó lenne, ha a következő hónapokban nem lennél a közös lakásban, mert eldurvulhat a helyzet.
– Nem tudom…Szüleim messze élnek, nagyszüleim meghaltak, barátaimhoz nem mehetek, azoknak is van életük…
Az ügyvéd felsóhajtott. Nézte a törékeny nőt, akinek csinos pofija most tele volt aggodalommal. Próbálta felidézni magában a régi lányt, de nem sok emléke volt róla. Mégis segíteni akart neki.
– Gondolkozz el alaposan, én intézem a többit. Gyereketek van?
– Nincs, csak a lakás és a közös bankszámla.
– Jó, akkor nem lesz nehéz dolgunk. Remélem. De csak abban az esetben, ha a férjed nem tesz keresztbe jobban.
– Ábris nem akar válni, ez épp elég! Épp ezért félek tőle.
– Van életbiztosításod? – tette fel a következő fura kérdést Lóránt.
– Sose jutott eszembe, hogy kellene.
Miközben ez a beszélgetés zajlott, Ábris eltervezte, mit tesz. Kényszeríteni fogja Nórát, hogy vele maradjon, és ha nem is abban a lakásban, de megfenyegeti, hogy ne merje elindítani a válást. Megmondja neki, hogy menjen haza a szüleihez egy időre és gondolkodjék. Ő ezalatt beköltözteti rendesen Jutkát, de csak átmenetileg, amíg kedvét leli benne. Nóra meg lassan visszaszokik majd a falusi életbe, ki tudja, nem kerül-e elő neki ott valami jelölt, ő meg utánajár, hogyan járhatna jól, ha mégis válásra kerülne a sor. Nem, az nem lehetséges, mert ő fel nem adja az addigi életét, legfeljebb egy kisebb összeggel kárpótolja a feleségét, amikor kiteszi a szűrét.
Hogy ennek milyen jogi akadálya lehet, még nem tudta, de ismert pár dörzsölt fickót, aki segít neki, és nem veszít, ha muszáj is veszítenie valamennyit.
Jutka ebédidőben kirohant a közeli kifőzdébe, ahol az öccse egyik cimborája várta. Arra kérte, menjen el hozzá másnap este, tegyen úgy, mintha a testvére lenne, és szöktesse meg hivatalosan, úgy, hogy Ábris ne tudjon ellene tenni. Ha a terv sikerül, Nórát is magukkal vihetik átmenetileg, amíg elválik. A srác nem volt kispályás, úgy vigyorgott, mintha bankrablásra készülnének, és nem győzte ismételni, hogy mindig színész akart lenni, menni fog neki a játék. Jutka kicsit megijedt, főleg azért, mert az események hirtelen felgyorsultak, arról nem is beszélve, hogy nem volt benne biztos, hogy Nóra el akarja hagyni Ábrist. Vannak nők, akik kitartanak a férjük mellett még akkor is, ha az veri őket. Mi van, ha ő is megbocsát és marad? Megvonta a vállát. Mi lenne? Nem őrangyal ő. Ha nem megy vele, és mégse akar válni, akkor az majd az ő baja lesz. Azzal felállt, megölelte az „öccsét”, és kérte, hogy másnap este pontban nyolcban jöjjön az adott címre. A fiú izgatottan bólogatott. Élete nagy szerepe állt előtte, jól akart teljesíteni.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
