Mindenki erről a sorozatról beszél. Ez egy film szempontjából nagyon fontos. Kevés olyan alkotás van, amely ekkora hírverést kapott az utóbbi időben. Egyszer tizenhat, máskor húsz-huszonöt milliárd forintot emlegetnek az emberek vele kapcsolatban. Jöjjön néhány szubjektív megjegyzés a részemről, aztán ki-ki eldönti, érdemes-e folytatnia március 15-én. Ezen a napon amúgy is lesz egy megvágott és egy egész változat is a TV2-n.
A film eszméletlenül látványos, gyönyörűek a díszletek, jelmezek, és valóban azt az érzést kelti az emberben, hogy ott van, hogy része a kornak. A hölgyek szépek, nádszálvékonyak, bátrak és tehetségesek. Ahogy az már lenni szokott, egy ilyen volumenű filmben történelmileg nincs minden a helyén. Viszont ez egy regény adaptációja és nem egy dokumentumdráma.
Hunyadi János annyira ismert szereplője a történelmünknek, hogy ember legyen a talpán, aki hozzá mer nyúlni, mert mindenkinek van véleménye, és ki is mondja, mert a filmkészítéshez is ért az átlagember, ahogy a politikához, focihoz és tanításhoz. A főszereplő (Kádár L. Gellért) mondjon bárki bármit, telitalálat. Jóképű, karizmatikus, izmos és hozza azt a formát, amit elvárnak tőle. Érdekes, hogy a Trónok harcában, amelyet annyian néznek és szeretnek, nem szedik ízekre az emberek az összes jelenetet. Elintézik azzal, hogy sok benne a véres csatajelenet, és valóban patakokban folyik a vér mindenhol, és túl van tolva benne a szex, de ezen is hamar túllendül a rajongó. Azt is meg kell említeni, hogy igen lassan és unalmasan indul, az első két részen szó szerint át kell vergődnie a kíváncsi nézőnek.
Ám, ha magyar sorozatról van szó, akkor divatos, lassan elvárható, hogy ócsároljuk. Minden baj vele, mondják sokan. Egyszerűen félünk attól, hogy valami jó? Vagy nem merjük bevallani, mert a negatív kritika nagyobb hozzáértést sugall?
Lehet, hogy a Hunyadi nem tökéletes alkotás, a párbeszédeken lehetett volna finomítani, és a karakterek néha modorosak, de az első két rész sodró lendületű. Ki kell bontani a történetet, és a forgatókönyvírók meg is teszik. Kellemes meglepetés volt az is, hogy az első részben nem voltak reklámok. Aztán persze elveszik az öröm, és a csatorna hozza a tőle elvárt kampányt, amely kizökkenti a nézőt Zsigmond király korából, és megint a jelenben van, ami nem feltétlenül örömteli.
Brankovics Mara és Szilágyi Erzsébet is kellemes jelenség a vásznon, hiszen Törőcsik Franciska és Rujder Vivien kiválóan testesíti meg a két hölgyet. Hunyadi felesége rátermett, elszánt nő, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Mara, azaz Franciska meg bevállalós, okos és rafinált.
A meztelen jelenetekkel csak az a gond, hogy sokszor öncélúak. Nincs mindig szükség arra, hogy ruhátlanul flangáljanak a hölgyek, a szexualitás kihangsúlyozása meg nyilvánvalóan a mai kornak szól. Lehetünk prűdek és álszerények, de ha nem érdekelne bennünket (jó, nem mindenkit, de sokakat!), akkor nem lenne ekkora keletje manapság a felnőtt filmeket gyártó és forgalmazó csatornáknak.
A harmadik részben kissé leült a történet, de élvezettel figyelhetjük Zsigmond királyt (Gálffi László), akinek talán semmi nem számít, csakhogy gyűjtse a címeket, és elmondhassa, épp minek a királya vagy császára. Cillei Ulrik (Fekete Ernő) ármánykodása is üdítő élmény, különösen azért figyelemreméltó, mert a színész kiváló, nem beszélve arról, hogy tudjuk, mennyire megkavarja később a Hunyadi család életét. Köpönyegforgató kígyó, és emiatt azonnal érdekessé válik. II. Murad szultán (Murathan Muslu) személyét is sikerült szerencsére úgy bemutatni, hogy ne egy vadállatot lássunk, aki leigázza Európát, hanem egy embert, aki bár zsarnok, van érzékeny oldala is.
A film nem dagályos, nem akarja szájba rágni, hogy mennyire rossz mindenki, csak a magyarok a jók. Nem tanítani akar, hanem szórakoztatni, és bocsátassék meg neki, ha néha a szappanoperákra hajaz. Így van ez mindegyik sorozattal kevés kivétellel. Elgondolkodtató azonban, hogy miként került bele a cseppet sem „családbarát” leszbikus jelentet. Érdekes, hogy ezt a csatorna szemrebbenés nélkül hagyta, és nem igyekezett a napi propagandát kiszolgálva kivágatni!
Lehet azt vallani, hogy ennyi pénzből ilyen meg olyan sorozatot lehetett volna csinálni. Most is mint mindig, van és lesz, aki tudott volna, mondják. Ám nem tette meg.
A Hunyadi kilépett a nemzetközi porondra, és az első olyan alkotás, amely, ha nem is tökéletes, nem akar okvetlenül mítoszt teremteni, azért megállja a helyét. Hunyadi Jánosnak nincs szüksége piedesztálra emelésre, ott van ő régóta. Ez a mű pedig egy film, nem tanmese, és nem arra készült, hogy iskolákban a kamaszok ebből tanulják meg, ki is volt a nagy törökverő.
Bán Mór regényfolyamát pedig mindenképp érdemes elolvasni anélkül, hogy valamit ócsárolnánk azért, mert ez a megszokott a magyar társadalomban.
Kép forrása: Pinterest
