„A fiatalemberek tartsák észben: amikor megnősülnek, nem csak a feleségüket veszik magukhoz a házasságban, hanem az anyósukat is.”
(Julia Quinn)
„Ha egy nő haragszik, gyakran nem talál szavakat. Anyóssal ez soha nem fordul elő.” (Ismeretlen)
A legjobb anyós, a halott anyós, mondta egyszer valaki, aki nem igazán kedvelte házastársa édesanyját. Amióta világ a világ, százával születnek anyós-viccek, és ha lakástűz ütne ki a közelünkben, sokan az anyósukat hagynák bent utolsónak. Lássunk egy kis közvéleménykutatást, ami nem reprezentatív, de rálátást enged erre a kényes témára:
„Szerintem, ma már nincsenek rossz anyósok, mert mindenki jóban akar lenni a párja választottjával. És miért lenne gonosz, hiszen az neki is rossz?” (Dani, 27 éves)
„Jó anyós? Te viccelsz? Az elején mind megjátssza magát, de aztán kibújik belőlük a kígyó. Én még nem találkoztam olyannal, aki ne panaszkodott volna arra, hogy az anyósa irányítani akarja őt meg a saját gyerekét. (Lilien, 35 éves)
„Vicces, hogy a jó anyósról kérdezgetsz. Ritka, mint a fehér holló. A legtöbb azt gondolja, hogy mindent jobban tud, pláne, ha unokája születik. A jó isten mentsen meg tőlük…” (Anikó, 41 éves)
„Én mindig is jóban voltam az anyósommal. Nem bántam, hogy a közelünkben lakik, mert sokat segített a feleségemnek. Hozzá bármikor fordulhattunk, esküszöm, jobban kedvelem, mint anyámat, aki folyton parancsolgatna vagy épp aggodalmaskodik. Egyik se a kedvencem.” (Viktor, 50 éves)
„Nem hiszek abban, hogy van jó meg rossz anyós. Szerintem csak jó meg rossz ember van. Ha valakiből anyós lesz, vagy kijön belőle a szörnyeteg, vagy éppolyan rendes marad, ahogy addig. A sztereotípiákat is utálom. Az enyém egyébként szeszélyes, sose tudjuk, mire számítsunk tőle. A legjobban azt utálom, ha váratlanul betoppan, mondván, arra járt. Mellesleg a város két különböző végén lakunk…” (Petra, 39 éves)
Persze még lehetne sok embert faggatni, de valószínűleg nem jutnánk dűlőre. Az anyós is ember, és való igaz, hogy aki a gyerekek házassága előtt sárkány volt, az később se változik kezesbáránnyá. Ugyanez igaz arra is, akitől csak jót kaptunk, valószínűleg később se fog gyökeresen megváltozni.
Milyen az ideális anyós?
„Olyan nincs. Ez olyan, mintha azt várnánk, tökéletes legyen.” (Dani, 27 éves)
„Ideális? Úgy gondolod, hogy álomszerű? Hát az, akire mindig lehet támaszkodni, kéznél van, ha kell, és nem szól bele a gyereknevelésbe.” (Lilien, 35 éves)
„Még álmodoznom is felesleges róla. Utál engem. Elvettem tőle a szerelmetes kisfiát, és ezt sose bocsájtja meg nekem. Ha csak teheti, leszólja a főztöm, a kinézetem, és a lakásunk is. Minden közös ünnep sértődésbe torkollik.” (Anikó, 41 éves)
„Ez jó felvetés, de azonnal tudom rá a választ: az enyém. Kedves, vidám, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Rajong az unokáiért, és nála jobb krémest senki nem tud csinálni. A feleségem se, pedig tőle tanulta. Én úgy gondolom, nagy szerencsém van vele. (Viktor, 50 éves)
„Az ideális anyós ideális ember. Most mondd meg, ki az, akiben nincs hiba? Ki az, aki mindig tudja, mikor kell segítenie, vagy távol maradnia? Ezért én próbálom elfogadni azt, aki nekem jutott. Már attól is boldog vagyok, hogy nem osztogat tanácsokat naponta. Azt utálom a legjobban. Viszont nem bírja ki, hogy ne keressen hibákat, és ne mondja el, mit csinálok rosszul, de hangsúlyozza, hogy csak a jószándék vezérli. Én meg nem merek visszaszólni neki, nehogy beáruljon a fiának és veszekedés legyen belőle. De megértem azokat, akik a pokolba kívánják az anyósukat.”
Vajon miért van ennyi ellenérzés bennünk párunk édesanyja iránt? Érdekes módon, az apósok nem tűnnek ennyire megosztónak. A nők az idő előrehaladtával gyakrabban érzik úgy, hogy meg kell osztaniuk a tapasztalataikat, és sokkal könnyebben bírálnak, mint a férfiak. Talán amiatt, hogy a férfiak el vannak foglalva mással, a hobbijukkal, a kedvenc focicsapatuk helyzetével, míg a nők az emberi kapcsolatok kiteljesedésében keresnek életcélokat. A lényeg azonban az, hogy ne feledkezzünk meg az élni és élni hagyni örökérvényű szabályáról.
Nem voltunk mindig mi se anyósok, apósok, jusson eszünkbe, mennyire bosszantó, ha valaki a folytonos tökéletesnek hitt tanácsaival jön, ha ellenőrizni akar bennünket, az meg pláne, ha úgy tesz, mintha mindent jobban tudna. Ha nem sikerül ezeken felülkerekednünk, igen kellemetlen percek okozói lehetünk. Ne akarjunk gyerekeink, unokáink életében nemkívánatos személyek lenni akár egy rövid időre se. Felesleges. Hagyjuk, hogy ők is megéljék a saját életüket, hibázzanak, és ha nem tanulnak belőle, ahogy sokszor mi se tettük, akkor szenvedjék meg a következményeket, az már az ő dolguk.
Kép forrása: Pinterest
