Nem lehet nem beszélni róla. Nem lehet nem kimondani, hogy a világon a legaljasabb dolog a gyerekek szexuális bántalmazása. Ez nem „hiba” vagy „tévedés”, hanem a legborzalmasabb árulás, amit ember ember ellen elkövethet. Egy felnőtt, aki kiéli mocskos vágyait olyanokon, akiken teheti, általában a legkiszolgáltatottabbakon.
Egyszerűen emberi ésszel nem lehet felfogni, hogyan képes valaki szexuális vágyat érezni egy kisgyerek iránt, hogyan élhet olyan mocskos lélekkel, amely kiskorúak bántalmazásában leli örömét. Egy gyerek, aki még tanulja a világot, aki még nem tudja, mi a biztonság és a bizalom, de hisz benne, egyszer csak a legnagyobb pokollal találja szemben magát.
A hétköznapokban mindez nem látható. A gyerekek gyakran hallgatnak, mert félnek, vagy mert próbálták elmondani, de senki nem hallgatta meg őket. Vagy ha meghallgatta, nem hitt nekik, megfenyegette őket, vagy egyszerűen nem tett semmit. Sokszor a közvetlen környezet a legbántalmazóbb: családtag, rokon, barát, pap, edző, tanár. Olyasvalaki, akiben bízik, vagy egyszerűen csak hatalma van felette. Ez a bizalom válik a másik kezében fegyverré.
A gyereknek nincs ereje, eszköze, hogy megvédje magát, szava sokszor nem jut tovább egy-két emberen, ha egyszer nehezen el meri mesélni, mi történt vele. A szégyent magában hordja, de a legtöbb felnőtt megrettenve hallgatja, és igyekszik kitörölni mindent, ami a tudomására jutott. Vagy mert fél, vagy mert a hatalom elhallgattatja, és így megvédi a bűnösöket a legmocskosabb cselekedetek elkövetésével szemben.
A társadalom gyakran elfordul, hiszen a legkönnyebb azt mondani, hogy ez nem az én dolgom, mit kezdjek vele? Pedig minden egyes hallgatás egy újabb cselekedet melegágya, hiszen az elkövető felhatalmazást kap: úgy érzi, a törvény keze őt nem éri el. Így azok a gyerekek, akiket molesztáltak, akiket szexuális tevékenységre kényszerítettek, elhallgatnak, és ez a csend lesz a börtönük. Érdekes módon a piszkos ruhát, az elhanyagolt külsőt azonnal észrevesszük, de a szenvedő lelket, a fájdalmat sokkal ritkábban. Pedig amiket ezek a gyerekek átélnek, szavakba foglalni is borzalmas. Nehezen múló sebeket okoznak. Ezért kell kimondani, nem titkolni, hogy szexuális bántalmazás a legnagyobb bűnök egyike. Nem csupán a test ellen elkövetett erőszak, hanem a lélek, a bizalom eltiprása. Belegondolt már az olvasó, mit érezhet egy 8-10 éves lány vagy fiú, vagy egy kamasz, akit arra kényszerítenek, hogy egy felnőtt szexuális igényeit kielégítse? Mi lehet ennél gonoszabb és undorítóbb? Hány meg hány romlott ember létezik szerte a világban, akik ily módon keresnek kielégülést?
Erre nincs mentség, nincs enyhítő körülmény. Aki gyereket bánt, az a legaljasabb módon árulja el az emberiséget. Ő maga nem is ember, hanem hulladék. Ha a társadalom nem veti ki, nem állítja meg, ha nem születnek olyan törvények, amelyek óriási büntetéseket szabnak ki rájuk, akkor, akkor cinkosok leszünk mindannyian.
A gyerekeknek, mindegy hol élnek, családban vagy nevelőotthonban, nem a fájdalomhoz és félelemhez van joguk. Olyan világban kellene élniük, ahol megvédik őket, ahol olyan hálót szőnek köréjük, amely megtartja őket, ha zuhannak. Hányan és hányan kerülnek otthonokba azért, mert szüleik eldobták őket, alkoholisták, drogosok vagy épp nincs, aki nevelje őket?! Ők se azért jöttek a világra, hogy boldogtalanul éljenek! Sorsukat úgyis megpecsételte más: szüleik, rokonaik vagy bárki, aki nem adott nekik szeretetet, aki eldobta őket, nem akarta őket. Ennél nagyobb lelki teher kevés van. És épp ezek a gyerekek kerülnek számtalan esetben ragadozók karmai közül, akik fennen hirdetik, hogy ők jók és becsületesek, miközben a lelküket már rég eladták az ördögnek.
Miért nem lépünk? Miért hagyjuk, hogy így legyen? Miért nem állunk fel, és mondjuk, hogy sok mindent kibírtunk, de ezt nem. Ezt most nem hagyjuk, hiszen tudjuk, hogy baj van…Óriási a baj. Öreg, kéjenc, undorító trottyok élvezkednek fiatal testeken, és nem nyílik ki a bicska a zsebünkben? A legtöbb könyörületről, kereszténységről papol, miközben maga követi el a leghalálosabb bűnöket. Szörnyű érzés csendben maradni, nem tenni semmit. A világ talán még sosem volt ennyire sunyi és képmutató.
A jó ég áldjon meg mindenkit, ne nézzen már félre! Ne az legyen a legfontosabb, hogy a Lidl-es kosara tele van és várja a tévé! Emberek vagyunk, próbáljunk meg azok maradni! Érző, gondolkodó emberek(?), akik már tudják, hogy a gonoszság milyen hatalommal bír.
Kép forrása: Pinterest
