Egyetlen fotó elég, hogy a rosszfiúkból vágyálom legyen? Vajon miért írnak a nők szerelmesleveleket gyilkosoknak? A rosszfiúk valóban vonzóbbak?
Számos kutatás és elemzés foglalkozik azzal, hogy mi mozgat meg egyeseket, hogy ilyen kapcsolatok felé forduljanak. Néhány okot említsünk meg elöljáróban:
- A hybristophilia – A kifejezés annyit takar, hogy egyesek vonzalmat éreznek olyanok iránt, akik súlyos bűncselekményeket követtek el. Ennek komoly része a romantizálás, amely az elkövetőt hőssé teszi.
- A külső megjelenés – Vannak rabok, akik jóképűek, tudnak bánni a szavakkal, és ne feledjük, a nők nagy része a fülével szeret. Megfigyelhető az is, hogy a híres sorozatgyilkosok a kamerák előtt jelentős mértékben hatnak a megjelenésükkel, de akár már előzetesben is több előnyhöz juttatják magukat.
- Érzelmi szükségletek – sok nő hiányolja a figyelmet, a szeretetet, így könnyebben olyanok felé fordul, akikről azt hiszi, figyelnek rá, hiszen válaszolnak a leveleikre. Az alacsony önértékelés is hozzájárul mindehhez, mert úgy gondolják, ők többre képesek, mint mások, hiszen képesek szeretni a rosszat is. Ennek szerves része a nőkben erősen meglévő „megmentő” szerepkör, amelyben azt képzelik, hogy meg tudnak valakit változtatni azáltal, hogy elfogadják.
- Tiltott gyümölcs-szindróma – A nem szokványos kapcsolatok izgalma felfokozottá tehet egy ilyen érdeklődést. Mindezzel együtt jár a veszély, mert eddig nem tapasztalt izgalmat hoz az életükbe.
- A média hatása – A sorozatok, az elítéltek emberi oldalának megmutatása, a jó megjelenés áldozattá varázsolja a bűnelkövetőt, és ez romantikus fantáziákat indít el a nők körében. A rajongók gyakran látják, hallják a történetekben, hogy az elítélt magabiztos, jól beszél, szépen mosolyog, és ezek a külsőségek nagyon sokat nyomnak náluk a latban. Mivel ezeket az embereket nem igazán lehet megközelíteni, ezért a fantázia is kiszínezi a nemlétező történéseket és érzelmeket.
A legismertebb esetek közül elsőként említsük meg Ted Bundyt, aki a börtönben ülve is rengeteg házassági ajánlatot kapott, mások gyereket akartak tőle, miközben a sajtó tele volt azzal, hogy 30 nőt ölt meg, de áldozatainak pontos száma a mai napig ismeretlen.
Vagy Chris Watts, aki saját családját ölte meg, ő levelek százait kapta, amelyben sajnálták és szerelmet vallottak neki.
A jóképű rab veszélyes ideál. A közösségi médiában keringett például egy fotó Jeremy Meeks-ről, akit letartóztatása után a legszebb rabnak kiáltottak ki. Képe villámgyorsan elterjedt, és modellügynökségek keresték meg. Kiszabadulása után valóban modellkarrierbe kezdett. Ez az eset is jól mutatja, hogy mennyire elnézőek az emberek azokkal, akik jó küllemmel rendelkeznek. (Már a meséinkből is azt tanuljuk meg, hogy a jó mindig szép, a rossz pedig csúnya. Ritkán fordul elő fordítva.)
A társadalom bizonyos része hajlamos elfelejteni a bűnt, amit vonzó férfiak követtek el, még abban az esetben is, amikor gyilkosságokról van szó. A „veszélyes rosszfiú” címke filmbe illő karakterré varázsolja őket, és azt a képzetet kelti, hogy a lelkük mélyén jók, csak épp eltévelyedtek. Mindezeket egy családirtás vagy több tucat nő megölése után nagyon nehéz megérteni.
A börtönszerelmek nagy része illúziókra épül. A rab manipulálja a külvilágot, a rajongóit, és elhiteti velük, hogy majdan azt kapják, amit várnak. Így tartja fent a rajongást hosszú időn át. A nők pedig gyakran, ahogy a mindennapokban is, nem a valódi férfit szeretik, hanem a saját elképzeléseiket, vágyaikat. Ez nagyon csalóka dolog.
A börtönben ülőkhöz való vonzalom sokakat megdöbbentő jelenség, de ha jobban belegondolunk, nem szól másról, mint az emberi vágyakról. Arról, hogy szerelemre és figyelemre vágyunk, hogy hiányzik életünkből a kellemes izgalom, és persze az örök csapdáról, amely azt súgja a fülönbe, hogy valakit meg tudunk menteni. A kérdés már csak az, hogy képesek vagyunk-e szembenézni mindezzel, és elfogadni, hogy a saját hiányainkat akarjuk betölteni, ha ilyen kapcsolatok kezdeményezésébe fogunk.
Kép forrása: Pinterest
