A külföld manapság, ha nyár van, egyenlő Horvátországgal. Közel van, csodálatos, sokszínű és elérhető. Természetesen sokan, akik tehetik, utaznak máshová is, de aki Horvátországban térül-fordul, egyszerűen nem tudja elkerülni, hogy magyar szót halljon. Megy a vita arról, hogy drága-e vagy sem, érdekesebb-e, mint a Balaton, erről azonban kár veszekedni, kinek mi a kedvence. A tenger azonban tenger…
Aki nem érti, miért más és jobb a külföld, annak csak annyit, hogy aki sokat utazik, nem győzi megemlíteni, hogy mennyivel nyugodtabbak máshol az emberek, hogy sokat mosolyognak, előzékenyek, kedvesek, nem tolakodóak és sugárzik róluk a kiegyensúlyozottság. Nem, külföldön se angyalok, vannak undok, bunkó emberek, de jóval kevesebben, mint idehaza. Itthon tapintható a feszültség, tapasztaljuk, érezzük a boltokban, az utakon, és az a stílus, amit megengednek maguknak az emberek, szégyenteljes. Ugyanezen emberek vágnak neki a világnak, és legszívesebben elbújna az ember, ha magyar szót hall. Érdemes a különböző csoportokban olvasgatni a kommenteket, hogy rádöbbenjünk, mennyi hülye és ostoba él köztünk.
Az első, ami szembeötlik, hogy sokan nekivágnak úgy egy útnak, hogy nem veszik észre, hogy okmányaik nincsenek rendben. Nem értik, ez miért baj, hiszen nincs határ, szóval a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Ez amúgyis mérhetetlenül felháborító, ahogy az is, hogy sokan felróják, ha külföldön tilosban parkolnak, és elszállítják a kocsijukat. Sajnos, a szabályok mindenkire vonatkoznak, de az első reakció az, hogy biztosan azért, mert nem kedvesek a magyarokkal. Néha nem csoda.
Ha pénzük van, ha nyaralnak, egyszerűen még követelőzőbbek, mint egyébként. Nekik jár a királyi ellátás és bánásmód. Mert fizettek érte. A kocsijukat hadd parkolják már le a strand bejáratához, és ez a strand legyen maximálisan tiszta, lehetőleg üres, a homokot szitálják át, a kavicsokat pedig fogkefével tisztogassák meg az ottaniak. Természetesen a büfékben legyen minden olcsó legyen és hatalmas adagban. A kedvencem az, amikor azt olvastam, hogy olyan helyet keres valaki, ahol nem fúj a szél. A felhőket ne szedjék le az égről a turisták kedvéért?
A horvátok nem elég hálásak, írják sokan. Ugyan miért? Mit kellene tenniük, ha arra vetődik fél Magyarország, amely nem ismeri a szerénységet, hangos, követelőző és elvárásai korlátlanok?!
Igen, abból élnek, hogy szolgáltatást nyújtanak, de mindennek van határa. Csak a nyaralók követeléseinek nincs. Zavarja őket a tömeg, miközben ők is a tömeg részei, a forgalom, amely miattuk is nőtt, a vezetési stílus, amiről mi, magyarok se vagyunk híresek. Annál inkább a pökhendiségről, az arrogáns támadásról és a mosolytalanságról.
Ami még nagyon furcsa, hogy sokan nekivágnak egy nyaralásnak, nem néznek utána, mi van a környéken, mit kellene látniuk, és arról is kérdéseket tesznek fel, hogy mit hozzanak külföldről? Most komolyan…azt várjuk, hogy más mondja meg, hogy nekünk mi a jó, hogy nekünk mi lesz érdekes? A Google keresője sok kérdésre választ ad, de arra nem képes, hogy megjósolja az időt percre pontosan, azt se, hogy lesz-e baleset, dugó vagy épp fújni fog-e a szél, mert azt nem kedveli valaki. Néha az az ember érzése, hogy életképtelenek vagyunk, de a szánk nagy és azon túl, hogy bírálunk, más sokkal nehezebben megy.
Ha külföldre megyünk, feladatunk alkalmazkodni, elfogadni mások szokásait, és az is, hogy megértsük, a magyar nem világnyelv. Döbbenetes, hogy a lassú, tagolt magyar beszéd továbbra is menő, mert sokan azt hiszik, érteni fogják őket, miközben ők pár kifejezést se tudtak megtanulni az adott ország nyelvén.
Igen, dugó és tömeg van mindenhol, de ennek egyszerű oka van: sokan vagyunk, mindenki nyaral, főleg fél Magyarország, mert elérhető távolságra van a tenger, és igen, van autópályamatrica, mert az az ország így működik. Viszont a tenger tiszta, gyönyörű, vannak csodás öblök, ahol nincs tömeg, nem heringmódra kell feküdni egymás mellett, és a pénzért nem minden kapható. Kedvesség és alázat semmiképp. Ahhoz elég lenne egy mosoly, netán humor, türelem és a követelőzés mellőzése. A világ nem rólunk szól. Kis halak vagyunk a nagy tengerben, még akkor is, ha 7-10 napig pünkösdi királynak képzeljük magunkat.
Sajnos, gyakran nem jó érzés magyar szót hallani, nem jó olyanokkal összefutni, akiknek értjük a nyelvét, mert veszekednek, káromkodnak és minősíthetetlen módon viselkednek. Természetesen akadnak kivételek, és általánosítani sosem szabad, de a tapasztalat mást mutat.
Horvátország nem a magyaroké, hiába próbálják úgy kezelni. Vendégek vagyunk, és nagyon jó lenne, ha úgy is viselkednénk. A hódítások ideje arrafelé lejárt.
Kép forrása: Pinterest
