A Mikulás egy álom, egy varázslat a gyerekkorból. Ma, amikor lassan kezdjük elfelejteni, mennyire fontos vágyakozni és várni, a Mikulásnak óriási szerepe van abban, hogy türelemre tanítsa a gyerekeket. Jó érzés számolni visszafelé a napokat, még jobb hinni a csodában, és azt remélni, minden rosszaság elmúlik, és a jóságos öreg nem lesz túl szigorú, nem hoz virgácsot. Ma már aligha kell a gyerekeknek tartani a veréstől, remélhetőleg senki nem veri szíjjal vagy pálcával a gyerekét, de régebben a virgács, azaz a fizikai bántalmazás sokkal fenyegetőbb volt. Sajnos, ez sok helyen megmaradt még manapság is.
A Mikulásról nem kell hazudni, mert létezik a kollektív emlékezetben, mert akkora örömöt ad, mint kevés dolog egy gyerek életében. Nem az ajándékok halmozásáról kellene, hogy szóljon, hanem apró visszajelzésről, hogy gyerekünk jó, hogy minden csintalansága feledhető, és az öreg nem büntető szerepében tetszeleg, hanem ő maga a titok, a rejtély. Ne mondjuk gyerekeinknek, hogy ostobaság, mert nálunk nincs kandalló és a kéményen se fér be, no meg gázkonvektorunk van. Nem szabad ennyire földhözragadtaknak lennünk.
Szülőként az a dolgunk, hogy részt vegyünk egy csodálatos játékban, amely az egész világot behálózza és bebizonyítja, hogy a felnőttek se felejtettek el még játszani, örülni. Különösen a gyerekek örömének. Jöjjön csak a vén nagyszakállú, alakuljon át bármilyen kéményhez passzolóra, járja csak be a Földet egy éjszaka alatt, hiszen belefér a varázslatba, ahogy csodás szánja is, amelyet a rénszarvasok magasra röpítenek. Ha valaki felveszi a ruháját, lásd az utcákon, vagy legyen az apa, netán a szomszéd bácsi, akkor belőle azonmód segítő lesz, mert az igazi Mikulás sajnos nem tud mindenhol megjelenni, ezért van szüksége a hosszú éjszakára is, hogy eljusson a világ összes pontjára, ahol várják.
Ha meg kiteszünk neki tejet és kekszet, biztosan örömmel fogadja, kivéve, ha már túl sokat evett. Látszik is rajta, mert nagy a pocakja. Mondhatjuk, mesélhetjük mindezt, csak ne felejtsük el észrevenni a csillogó tekinteteket, és legyünk boldogok azért, mert gyerekeink képesek a fantázia birodalmában utazni. Nem kis dolog ez manapság! És ha nem hinnénk a jó apó létezésében, akkor uzsgyi, vegyük elő a Télapu c. filmet, és azután már kétségünk se lesz afelől, hogy létezik, köztünk él, és szüksége van a szeretetünkre.
Mindenképp együtt nézzük meg, és füleljünk, hátha éppen a film közben hallunk dobogást a tetőről, vagy halljuk meg a rénszarvasok fújtatását. Ha igen, ne legyünk restek kifutni és meglesni, ahogy felemelkedik a csillogó szán és eltűnik a csillagos éjszakában.
Mindenkinek jó csodavárást kíván a MyMirror Magazin csapata!
A tiszta cipőket, csizmákat ne feledjétek kitenni az ablakba!
Kép forrása: Pinterest
