A tánc végeztével a férjem elegánsan az asztalhoz kíséri partnerét. Nem tudom, miről beszélgetnek, de azonnal feltűnik, hogy Inez töményet kér. A pincér srác somolyog, látott ő már ilyesmit, nem most jött a falvédőről. Valószínűleg konyakot vagy whiskyt tölt neki, nem látom pontosan. Az nem titok, hogy a lány ideges vagy inkább haragos.
A sorozat többi részét itt olvashatod
A férjem azonban helyén van, mert ő tudja, hogy nem szórakozgathat nyilvánosan, nem gurulhat dühbe. Abban is biztos vagyok, hogy előttem is ki tudja magyarázni magát, sőt mi több, tagadni fog. Mi mást tenne? Esze ágában sincs bevallani, hogy szép kis kerek életünk immár szögletes.
Majdnem éjfél van, amikor a vendégek lassan elköszönnek. Fáradt vagyok, a lábam is sajog, de nem mutatom. Amikor a pincérsrácot kifizetjük, ketten maradunk. Ketten az üres lakásban, amelyben már nem jó együtt lenni. Pár órája még tiszta volt minden, most meg szennyes, de kitisztult. Legfőképp azért, mert Martin felnyitotta a szemem. Határozottan összeszedte Inezt, aki a harmadik pohár után kezdett meginogni, szó szerint, és nem csak a lába inogását értem ezalatt. Mintha a feje is kitisztult volna ahelyett, hogy egyre jobban összezavarodott volna. Valamiképp rájött, hogy rossz lóra tett, hogy az a gyors menet nem vitte őt előre. Nem is értem, mire számított. Tíz év előnyöm van vele szemben, tíz közös év, amely alatt szültem két gyereket és maga voltam a megálmodott nő. Majdnem. Leléptek a többi vendég távozása előtt.
Ma nagy pofont kaptam, láthatót és csattanósat. Nem sokan vették észre, ez a szerencsém. El kell döntenem, hogy miféle életet akarok élni. Azt, ami most van, amelyről kiderült, hogy hazug, de fenntartható, vagy egy újat, ami ismeretlen. Az ismeretlenség nem zavar, nem is félek tőle, inkább a pillanatnyi állapot kavar fel. Eddig nem gondoltam magamról, hogy vak vagyok. Meg voltam győződve arról, hogy kézben tartom az eseményeket, hogy a házasságunk tényleg jó, már amilyen tíz kerek esztendő után még lehet. Ne játsszunk színjátékot, ennyi év múltán, nem a rajongásé és a szenvedélyé a főszerep. Már benne van a számítás, a megszokás és a kifelé posztolt élet minden összetevője.
Amikor a férjem bejön a hálóba és kioldja a nyakkendőjét, meg se fordulok.
– Elfáradtál? – kérdi.
– Nem, talán csak kicsit – hazudom szemrebbenés nélkül.
– Azt hittem, előbb elmennek, de úgy látszik, mindenki jól érezte magát. Ki is tettünk magunkért, remélem, lesz értelme.
Ez a mondat nem lep meg, mert nem hazudtolja meg önmagát. Nem akarja elhitetni velem, hogy nem érdekből rendeztük a fogadást.
– Én úgy láttam, mindenki eleget evett és ivott, ez volt a fontos – jegyzem meg pikírten.
– Jaj, drágám, te mindig meglátod a lényeget – jegyzi meg.
– Igen, sőt annál is többet.
– Ezzel mit akarsz mondani?
– Láttam azt a nőt, akinek annyira bejöttél. Csinos volt.
Egy pillanatra összeráncolja a homlokát.
– Ezt most értsem úgy, hogy féltékeny vagy? – Hangja komoly, tudom, hogy igyekszik eltitkolni, hogy bosszús. Előttem hiába játssza meg magát.
– Igen, nagyon – válaszolom némi éllel, de nem akarom, hogy azt higgye, nagyon érdekel. Én is játszom, ő is, mindketten előadjuk a nagy jelenetet.
– Nem is tudom, ki volt, csak azt láttam, hogy ivott és nyomult. Tudod, milyenek az ilyen nők! Abszolút gátlástalannak tűnt.
– Nem tudom, milyenek, de szánalmas volt.
– Tudom. Nem értettem, mi a jó eget akar, de úgy látszik, nem tudott ellenállni a vonzerőmnek.
Ezt játékosan közli, próbálja elterelni a beszélgetést más irányba.
– Nem ismerted? Azt hittem, igen, mert azonnal feloldódott a társaságodban.
– Tévedsz, drágám, ő mindenki társaságában feloldódott volna. Nem ismerem, csak azt láttam, hogy Martin Svennel érkezett, de nem sok időt töltött a társaságában. Te viszont igen.
– Kedves fickó – hazudom. Kedves a francokat, egy utálatos, szókimondó fráter, aki rühellek. – Szórakoztató volt.
– Mondott neked valami érdekeset?
– Mindenki a pénzére hajt. Nem bolond, ez biztos. És ahhoz a nőhöz nincs köze, akivel jött, hogy is hívják?
– Inez. Pataki Inez.
– Hűha, de gyorsan rávágtad.
A beszélgetés kezd kellemetlen lenni. A férjem fél szemmel mustrál, szeretné tudni, hogyan állunk, de én még nem támadok. Hagyom, hadd magyarázza el nekem, hogy rosszul láttam, amit láttam.
– Megmondta. Ennyi. Most viszont lezuhanyzom, és bedőlök az ágyba. Hosszú nap volt ez. Megvárjalak?
– Nem fontos, aludj csak, holnap találkozunk! Jó éjt, édesem!
Odalép hozzám, átölel, és a fülembe súgja, hogy szeret. Persze, hogy szeret, mi mást tenne. Csak épp aludni megy, mert fáradt, ahogy én is.
Átmegyek a másik hálóba, a zuhany alá állok és lemosom magamról az aznapi szennyet. Nem a valóságosat, inkább a hazugságét. Miközben folyik rám a víz, két üzenet is érkezik.
Mindkettő Martintól jön. Az első egy szimpla köszönet az estéért, a másik azonban egy bizalmasabb. Azt kérdi, ebédelnék-e vele, szeretne valamit mutatni, de csak akkor, ha kettesben leszünk.
Azt válaszolom neki, hogy nem értem, mit akarhat, és remélem, nem hülyeség miatt ír.
Nem randi, közli, ez amolyan információ áramlást segítő találkozás lenne, amelyre nekem szükségem lehet. Vajon mit akarhat, és miféle információról lehet szó, amelyet nem tud megosztani velem telefonon? Az egész bűzlik, messziről érzem. Ismerem a férfiakat, mindenre képesek, ha valakit meg akartnak szerezni. Talán rám hajt, pedig tisztában van vele, hogy nincs esélye nálam? Ja, nem azért, mert szeretem a férjem. Szeretem, de az életem még nála is jobban. És fel nem rúgom egy ostoba csaj miatt, aki azt hiszi, hogy egy numera megér annyit, hogy egy férfi eldobja mindazt, amit felépített.
A férjemnek esze ágában sincs dobbantani, hiszen körülötte minden tökéletes, lásd a mai estét, a barátait, a terveit és a könnyű kalandját is, amit szinte senki nem vett észre, csak Martin és én.
Szép kis lezárása ez a napnak. Annyit írok válaszként, hogy még nem tudom a holnapi programom, de reggel jelentkezem. Dehogynem tudom, de neki ezzel nem kell tisztában lenni. Annyira megszoktam már, hogy nem mondok igazat, hogy fel sem tűnik, hogy ok nélkül hazudok.
Holnap délben majd a körmös helyett találkozom vele és meghallgatom, mit is talált ki, hogy lenyűgözzön.
fotó: Pinterest
