Másnap alig várom, hogy dél legyen. Reggel még teszek-veszek, összeütök egy könnyű rizsfelfújtat, aztán felöltözöm extra csinosan, épp úgy, mintha randira mennék, pedig köze sincs hozzá. Erre persze nem vennék mérget, hazudtak már nagyobbat is a férfiak céljaik elérése érdekében. Mit akar mutatni Martin, ez jár a fejemben? Volt az üzenetében valami titokzatos, valami sejtelmes, nincs jó előérzetem. Ha valami pozitív lenne, akkor simán a telefont használta volna. Vagy átverés lesz az egész?
A sorozat többi részét itt olvashatod
Piros kocsimmal leparkolok két utcával arrébb, mint a kávézó. Nincs szükség rá, hogy valaki lásson, vagy netán pletykáljon. Nincs miről, támadási felületet pedig nem adok senkinek, találjon ki valamit, ha akar. Úgyis ráérnek az emberek áskálódni. Arra érnek rá legjobban. A célkeresztet meg kevesen kerülhetik el, valószínűleg én sem maradok ki belőle.
Martin, ha okos, nem az ablak mellé ült, tudja, hogy az kellemetlen helyzetet tudna teremteni. Belépek, felpillant, és azonnal elmosolyodik. Szűk farmer és csinos blúz van rajtam, nem húsz filléres. Elindulok felé. Magas sarkúm visszhangzik a kövezeten. Nem sok vendég van benn, talán még nem ébredeznek?
– Köszönöm, hogy eljöttél, bár biztos voltam benne, hogy azt hiszed, át akarlak verni valami trükkel, pedig csak le akarlak fektetni! – mondja a tőle megszokott őszinteséggel.
Nem szeretnék vele üzletelni, kemény ellenfél lehet.
– Pontosan ezt gondoltam, de bíztam benne, hogy ennyire nem vagy átlátszó! – közlöm, amint leülök.
– Jól nézel ki! Túl jól ahhoz a nyavalyáshoz! – jegyzi meg, mintha joga lenne bírálni a férjem.
– Ezt nem veszem bóknak.
Mielőtt azonban még bármit mondhatnék, ott terem a pincér, rendelünk két kávét feketén és erősen meg valami sajtos izét, ami jó lesz ropogtatni valónak, mármint Martinnak, én nem eszem vacakságokat.
– Annak veheted, mert se több, se kevesebb! Hoztam valamit, amit meg kell mutatnom neked, mert csak így fogsz tisztán látni. Ne hidd, hogy érdekből teszem, csak megkedveltelek és nem akarom, hogy szenvedj!
Mélyen a szemébe nézek, nem érzem azt a mérhetetlen aggodalmat, amit szavaival sugározna felém. Valami nem kerek, az biztos, csak még nem tudom, mi.
A kis kávézó hirtelen megtelik, betódul egy rakás turista, és azonnal hangoskodni kezdenek. Jókedvűek, frissek és szörnyen idegesítőek.
– Essünk túl rajta, mondd már, mert nem bírom, hogy így húzod az időt.
Megérkezik a kávénk meg a sós rúd, Martin nagy levegőt vesz és belekezd:
– Tulajdonképpen itt Magyarországon három cég jöhet számításba, akivel üzletet kötnék. Bevett szokás nálunk, vagy legalábbis nálam, hogy nyomoztatok minden szinten a tulajdonosok után.
– Ez nem tilos? – kérdem óvatosan és döbbenten.
– Nem szoktam nagydobra verni, de jó tudni, hogy kivel kerül kapcsolatba az ember, és ezt nem csak a financiális kapcsolatra értem.
– Magyarán szólva lenyomoztattad a férjem és találtál valamit.
– Igen. Nem az a cél, hogy vájkáljak a magánéletükben, hidd el, most sem tenném, ha tegnap nem ismerlek meg. Tudom, hogy érzékeny nő vagy, titkolod, de én átlátok rajtad. Amit most megosztok, azt csak te tudod, a magánhekus meg én. Hogy mit kezdesz vele, a te dolgod.
Már tudom, mit fog mutatni. Valószínűleg megcsal a férjem. Meg sem lepődöm a tegnapi után.
Előveszi a telefonját és kinagyítja a képeket. Én, a tökéletes feleség rezzenéstelen arccal nézem a dátumokat. Az elmúlt két hét alatt, amikor a férjem nem is túlórázott csak egy-két alkalommal, öt nő sétál mellette és minddel ugyanabba a házba mennek be. Kettővel este, hárommal fényes nappal. A ház nem ismerős, vadonatúj épület lehet, magas, üvegablakos, valószínűleg az új negyedben, ahol a férjem irodája is van. Mindegyik nő hosszú hajú, csinos, kettővel kézen fogva megy be, egyet megcsókol kifele jövet, a másik kettővel szimplán beszélget.
Minden porcikám megdermed. Inezzel együtt ez hat nőcske két hét alatt. Közben meg szerveztük a házassági évfordulónkat, és minden gyönyörűen gördült, ahogy az kellett. A férjem engem sem hanyagolt el, sőt kedves volt, hízelgős és figyelmes. A házasságunk meg maga a totális hazugság. Most már látom. Hideg a szívem, de nincs sírhatnékom. Felesleges.
A tények, tények maradnak. Ha válni szeretne, megmondta volna. Biztosan nem tervezi, mert az kibillentené a komfortzónájából. Nem a pénzét félti, azt valószínűleg már rég kimentette magának. Abban is biztos vagyok, hogy nem hagyna cserben anyagilag, a gyerekeket sem.
Egyértelmű, hogy a férjem szexmániás. Ennyi nőt másképp nem lehet elbírni. Érzelmileg egyikhez sem kötődhet, mert az lehetetlen.
– Baj, hogy megmutattam? – kérdi Martin, miután látja, hogy a sokkból visszatérek a jelenbe.
– Nem, dehogy! Így a legjobb! Legalább tisztában vagyok mindennel.
– Aliz, mit fogsz tenni? Nincs közöm hozzá, mert a férjed egy piszok jó üzletember, de érdekel, mit lépsz.
– Megmondanád nekem, hogy ez miért fontos? Mi közöd van neked ehhez?
Érzi, hogy agresszívvé válok. Nem szabadna, de támadok. Kiesek a szerepemből, amitől azonnal gyűlölni kezdem magam.
– Többre tartalak annál, hogy ehhez asszisztálj! Te nem ez a nő vagy! Mindened megvan, amit akarsz, de ez mégis kevés, ha megaláznak.
Megáll a kezemben a villa.
– Ki aláz meg? Ki mondta, hogy nem tudtam róla? Vagy legalább nem sejtettem.
Martin hallgat. Még nem tudja, hogy hogyan mondja meg, hogy barom vagyok.
– Sajnálom. Tévedtem. Azt képzeltem, hogy te egy karakán nő vagy, aki kiáll magáért. Nem vagy az. Pontosan olyan gyáva, szánalmas nőszemély vagy, mint a többi a tegnapi vacsorátokon. Úgy látszik, ezt errefelé tanítják.
Legszívesebben megütném. Szemét alak. Nem ítélkezhet, nem is ismer. Honnan tudja, hogy mit érzek? Mi van, ha én ezt az egészet nem is bánom?
– Ezért kerestél meg? Kár volt. Nem tudsz rólam semmit. Ha a férjemmel akarsz üzletelni, tedd. Nem fogsz rosszul járni. De engem hagyj ki! Az életünkhöz meg semmi közöd. A képeket tartsd meg és díszítsd ki velük a falad! – kiáltom hangosan, majd felpattanok és kirohanok.
Öt plusz egy nő két hét alatt. Lehet, hogy van több is? És kik ezek a nők, akiket a férjem minden nap magáévá tesz? Escort? Annak kell lennie, biztosan nem társkeresőn szedi össze őket.
Én, Aliz, a majdnem tökéletes feleség, beszállok a kocsiba és sírni kezdek. Három percig. Utána megtörlöm a szemem és bosszút forralok. Nem fog bennem Martin csalódni, habár sose tudja meg, mert nem állok szóba vele többé.
fotó: Pinterest
