1945. július 16-án Új-Mexikó sivatagában megszületett az első atombomba. Az a bomba, amelyet a tudósok diadalként könyveltek el, és amely végleg lezárta a második világháborút. A robbanás közelében civilek éltek, gyerekek játszottak a kertekben, és a közeli tóban fiatalok fürödtek mit sem sejtve arról, hogy halálos sugárzásnak vannak kitéve.
A bomba olyan erős volt, olyan fénnyel világított, mintha ezer nap ragyogott volna fel egyszerre az égen. Az emberek azonban csak egy ragyogó fényt láttak, amely egy robaj után következett be. Másnapra azonban a háztetőkön, a kertekben és a tavak felületén leülepedő fehér port pillantottak meg. Olyan volt, mintha hó hullott volna nyár közepén. A gyerekek egymást dobálták a sugárzó hamuval, mert senki nem figyelmeztette őket.
A közeli vízparton napozók még kortyoltak a tó vizéből is, és nem sejtették, mi mérgezi meg őket. Az amerikai kormány tudta, hogy a robbanás milyen erejű sugárzással fertőzi meg a környéket, de nem evakuálták az embereket, nem osztottak jód tablettát, és később sem törődtek a lakosság egészségével.
A következő években ezután jelentősen megszaporodtak a rákos megbetegedések és egyre többen szenvedtek pajzsmirigy-problémáktól. A családok nem értették, miért veszítik el fiatalon a szeretteiket. Szinte minden környékbeli családnál volt súlyos megbetegedés. Akik a robbanás szélirányában laktak, rövid élettel számolhattak.
A Manhattan-terv tudósai pontosan tudták, hogy a robbanás során plutónium és más radioaktív izotópok kerülnek a levegőbe, mégsem tett semmit a kormány. Fontosabb volt a titok megőrzése, mint a civilek védelme. A számok magukért beszélnek: Kb. 500 ezer ember élt a bomba 150 km-es körzetében. A kutatások szerint a lakosság nagy része évtizedeken át kapott tartós sugárterhelést a későbbiekben is. Egy 2010-es tanulmány kimutatta, hogy a környéken a rák előfordulása sokszorosa volt az országos átlagnak. Különösen a pajzsmirigyrák és a leukémia szedte áldozatait a fiatalok körében, de nők ezrével váltak ezrével, vagy születtek gyerekek súlyos rendellenességekkel.
Később ugyan némi kártérítést kaptak, de az új-mexikói közösségek soha nem részesültek hivatalos jóvátételben. Hiába harcoltak és harcolnak ma is azért, hogy a generációkon átívelő szörnyűséget ismerje el a kormány és mondja ki, hogy a történelem első atombombája nemcsak a II. világháborút zárta le, hanem ártatlan civilek százainak életét is elvette.
A Trinity-teszt a világ tudományos mérföldköve lett, de azok számára, akik megbetegedtek, meghaltak, ez nem vigasz. Akik életben maradtak, azoknak pedig egy láthatatlan háború kezdetévé vált, amely tele volt fájdalommal és szenvedéssel. A fegyverkezési verseny ezen epizódja, és maga a hatalom cserben hagyta az ártatlan embereket, akik azon a nyári napon csak örültek a napsütésnek és a melegnek, de sejtelmük sem volt arról, hogy életük végórái kezdődnek.
Egy kormány, ahogy sok másik ezen a világon, nem törődött az emberekkel, akiket járulékos veszteségként kezelt. Ilyen minden háború is, amely sosem arról szól, hogy ki milyen vallású vagy épp milyen nézeteket vall. Egyenlő a pénzzel, a hatalom érvényesítésével, miközben elhiteti az emberekkel, hogy valami nemesebb célért halnak meg. Viszont a halál szempontjából tökéletesen mindegy, ki miért lép át a túlvilágra. Akik pedig maradnak, élvezhetik a jót, a gazdagság adta örömöket, amelyekért milliók haltak meg. Ez ma sincs másképpen, csak az emberiség hiszi, hogy tanult a hibáiból, és ez a legnagyobb tévedése.
A II. világháború utáni nyugalomnak, vagy nevezzük békének, azért is sikerült viszonylag sokáig megmaradnia, mert sokan emlékeztek a borzalmakra a későbbi évtizedekben.
Manapság azonban ezeket nem ismerjük, már alig maradt túlélő, és képesek vagyunk újra rossz célokért rossz vezetőket támogatni. Elhisszük, hogy értünk dolgoznak, miközben csak saját érdekeiket veszik figyelembe, ahogy mindig is a történelem során. Mi, egyszerű halandók, porszemek a világmindenségben pedig reménykedünk, hogy nem halunk meg idejekorán semmiféle eltitkolt terv alanyaként, ahogy azok, akik szintén soha nem gondolták volna, hogy a saját kormányuk áldozza be őket Új-Mexikóban.
Fotó: Pixabay: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tenger-fekete-feher-eg-strand-73909/
