Amikor az ember elérkezik a nagyszülői lét békésnek hitt korszakába, tele van a feje olyan tervekkel, amelyeket remél, vágyik és addig nem teljesített be. Úgy hiszi, ereje, kedve végtelen, nem beszélve az időről, ami nem szaporodik, de annál inkább fogy. Nem feltétlenül a kötögetésről és a kuglófsütésről álmodozik, mert sose szerette egyiket sem, de arról igen, hogy majd mosolyogva üldögél egy parkban a padon az árnyas fák alatt. De jön a hívás, ami mindent felborít. Anya, ráérsz? A gyerekek strandra mennének, már nem bírok velük, de mi dolgozunk… Persze, örömmel, feleled, de nem ezt gondolod.
Fél kilenckor van jelenésed az unokáknál, de még nem találod a másik szemüveged, nem vetted be a vérnyomáscsökkentőt, a vitaminokat, az ízületes tablettákat, és nem kented be a derekad a sárga dobozossal. A gyerekek viszont már hangosan énekelnek és visítoznak az előszobában, kicsit lökdösik, rángatják egymást a nagy boldogságban, te pedig nézed őket, és azt gondolod, a riói karnevál előnapjára vettél jegyet, csak nem tudtál róla. Megemeled a strandtáskát, aminek egy tonna a súlya, mert a szendvicsek száma egy vitorlás matrózainak az éhségét is kielégítené, miközben tudod, hogy majd lángost és kukoricát akarnak enni. Van benne még naptej, leégés utáni kence, úszógumi, nem, a matracot nem vagy hajlandó vinni, homokozófelszerelés, amire sosincs szükség, és neked egy könyv, hogy olvashass, meg két magazin, amit tele van pletykával. Tudod, hogy egy másodpercig nem fogsz ülni a parton, de reménykedsz.
A kocsi úgyis elbír mindent, csak a veszekedést nem, mert már ott égnek áll a hajad, amikor hallgatod a két ördögfiókát. Az egyiknek pisilnie kell, a másik éhes, épp nyomja a hátát a háttámla, vagy épp a mellette ülő túl közel ül és büdös a szája. Amikor megveszed a belépőt, már pánikolsz, de titkolod. Az idegrendszered szétesett, mint a múltkori legóvár, ami nem eshet szét, csak, ha valaki belerúg.
Nagy nehezen találtok egy pokrócnyi helyet, természetesen a bűzlő kukák mögött, és amikor leteríted, azonnal megállapítod, hogy a világ legnagyobb hangyabolya mellé tetted. Eközben a hangyák örömtáncot lejtenek a szendvicseid illata nyomán.
A kicsi már majdnem a vízben van, de egy hathatós figyelmeztetés után visszafut, persze rá a pokrócra, ami azonnal sáros és vizes lesz, de ki törődik az ilyesmivel.
Jöhet a naptej, mert a lányod kb. kétszáz alkalommal mondta, hogy ne vedd félvállról az UV sugárzást, mert a gyerekek bőre érzékeny. Ám őket nem a naptej védi meg, hanem ők védekeznek, nehogy rájuk kend. Kis híján egy idegen gyerek hátát kened be, aki gyanútlanul arra sétál, miközben a te Peti unokád elbújt a kukák mögött. Majd elfelejted, hogy saját magad is védened kell, hiszen az UV mindenkire hat, rád eddig hatvan éve nem, de eljöhet még az az idő.
Ekkor jön a vízbemenetel szent pillanata. Az egyik szerint hideg a víz, a másik túl melegnek érzi, és ha lenne harmadik, akkor az homokot szórna a fejedre. Leülsz, és úgy viselkedsz, mint egy lelkes biztonsági őr a bank előcsarnokában. Sasolsz ezerrel. A nagyobb derékig bent van, és folyamatosan azt ordítja, hogy nagyi nézd, nagyi nézd, a kisebbik pedig pityereg, mert benyelt egy kis vizet. Melletted fiatalok ülnek, épp Aperolt isznak vigyorogva. Gyanítod, hogy nincs még gyerekük, vagy épp ők is lepasszolták őket a nagyinak.
Ebédre egyik se akar szendvicset enni, lángos és hamburger után visítanak, de a jó öreg palacsinta is terítékre kerül. Végül beadod a derekad, és te eszed meg a homoktól ropogós, enyhén szottyadt zsemlék nagy részét. A fagyi, a pillecukor és a kukorica kombó még ezután jön, mire kiszámolod, hogy ezek árából elutazhattál volna Madeirára Julcsiékkal tavasszal.
Ám a gyerekek boldogok, arcuk fénylik, fáradhatatlanok, mászókáról le, majd föl, aztán irány a víz, te meg a napszemüveged se találod meg ezalatt, és a térded is sajogni kezd. Azt nem kented be, mert eszedbe se jutott, hogy végre nem fáj.
Hazafelé váratlan csend lesz a kocsiban, elalszanak. Szájuk széle csokis, arcuk piros, egymásra ragadnak, mint a légy a papírra, és hirtelen angyali mosollyal varázsolnak el téged álmukban. A nyár legszebb napja lesz ez, mire hazaszállítod őket és vársz, hogy felébredjenek, majd maszatos puszit nyomjanak az arcodra búcsúzóul. Hazavezetsz, és otthon kibontasz egy üveg bort, menten megiszod a felét, hogy még jobban záruljon ez a vidám nap.
Kép forrása: Pinterest
