Itthon vagyunk. Igen, ketten, és ettől nem kicsit vagyok feszült. Két nő, kétféle elvárás, én meg szakadjak csak ketté. Mindkettő akar belőlem egy darabot, és ettől megőrülök. Sarah azt képzeli, hogy Pesten is minden percemet vele tudom tölteni, pedig tudja, hogy családom van. Miért nem fogja fel, hogy ez lehetetlen? Közben meg értem őt és magamat is, pláne, hogy vele szeretnék lenni, újra úgy sétálgatni a Ligetben, mintha kamasz lennék, hogy megmutassam, mennyire különleges az én városom is. Nem London, de nem baj, hiszen itt is minden háznak, udvarnak, térnek története van.
Gréta is legszívesebben kitépne magának egy darabot belőlem, és akkor ott vannak még a lányok. Hogy fogom ezt kibírni?
Reggel, amikor felkeltem, láttam, hogy már három üzenetem is van, ami Sarah türelmetlenségéből fakadt, pedig alig múlt fél kilenc. Gyorsan válaszoltam neki, majd kimentem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy kávét, de terített asztal várt. Ott ültek a lányok pizsamában, és azt kiáltották, meglepetés, majd a nyakamba ugrottak. Mindkettő gyönyörű, és ahogy öleltek, tudtam, ők a legfontosabbak a számomra.
– Ugye sokáig maradsz? – kérdezte Miri.
– Mit hoztál? – súgta a fülembe Kinguci. – Jaj, az embernek vigyáznia kell, ha lányai vannak, mert egyből behálózzák. Engem is azonnal rabul ejtettek a kis hálót szövő pókok.
– Mindjárt, lányok! – szólt rájuk Gréta. – Hagyjuk, hogy apa egyen pár falatot, és ti is, utána jöhet minden más.
A lányok mosolyogtak, de morogtak. A kicsi nem akart kimászni az ölemből, de végül elfoglalta a helyét, és leültünk az asztalhoz, amin volt minden, ami egy igazi reggelihez kellett. A feleségem kitett magáért. Néztem, ahogy megül szája sarkában az öröm. Láttam, hogy boldog, még akkor is, ha éjszaka, amikor késtem, nem volt az.
Nem volt baleset az Árpád hídon, természetesen ki kellett találnom, mert Sarah-t elkísértem a szállodába, és muszáj volt még vele lennem, hogy érezzem csodás bőrét, testét. A véletlen igen fura tréfát űzött velem. Ugyanazt a taxit küldte, mint ami a szállodába vitt, majd haza. Egy szót se beszélgettem a taxissal az úton, csak bámultam ki a fejemből, közben meg arra gondoltam, a kopasz fickó, aki alig lehetett harminc, bizonyára összerakja a képet. Rakja, nem az ő dolga, biztosan látott már karón varjút. A karkötős trükköt azonban nem díjaztam.
– Mit csináljunk ma, csajok? – néztem rájuk lelkesen. – Mihez volna kedvetek?
– Menjünk állatkertbe! – kiáltotta Mirella.
– Állatkertbe! – utánozta a kisebb azonnal.
– Nekem tetszik az ötlet. Nem baj, ha velünk jön egy kollégám is? – kérdeztem Grétára nézve.
Ingatta a fejét.
– Én meg elmennék végre kozmetikushoz, ha nem bánjátok! – jegyezte meg. – Legyen ez a nap most apa-lány nap, holnap meg kirándulunk valahová, jó?
Hatalmas sikítás volt a válasz. Úgy éreztem, minden jól alakul, akarnom se kellett ennyire pozitív fejleményeket, mégis bekövetkeztek. Mindenkinek jó lesz, hiszen Gréta pihen, mi pedig négyesben felfedezzük a majmokat. Amikor befejeztük a reggelit, és elpusztítottunk mindent, az én két tündérem a szobájába futott öltözködni. A feleségem közelebb lépett hozzám, rám nézett, és kissé szemrehányóan megjegyezte:
– Meg se csókoltál! Még egy ölelést se kaptam, pedig már nagyon hiányoztál!
– Jaj, ne haragudj, igazad van. A kaja meg a lányok elvették a figyelmem – mondtam gyorsan és sietve magamhoz húztam.
Teste egészen megfeszült, nem igazán tapadt hozzám, amit nem tudtam nem észrevenni. Finoman megcsókoltam a haját, aminek rózsa illata volt.
– Valami baj van? – kérdeztem, miközben megsimogattam a vállát. Mennyire más volt, mint Sarah-t tépni, szaggatni és magamévá tenni.
– Semmi. Vagy van? – nézett rám azzal a fura kétkedéssel a szemében, amit jól ismertem. Mindjárt robbanni fog, tudtam, és ezt el akartam kerülni.
– Dehogy! Mi lenne? – azzal nyomtam egy csókot a szájára, és megfordultam, hogy induljak felöltözni.
A karom után nyúlt.
– Akkor jó! – közölte. – Én hiszek neked…
Fellélegeztem. Gréta nem gyanakszik, csak próbálkozik, mert bizonyosságot akar. Ezért még egyszer átöleltem és megcsókoltam. Hosszan, ahogy már rég nem. Jólesett. Nem úgy, ahogy a másikkal, de ez is jó volt.
Miközben felöltöztem, írtam Sarah-nak. Elmondtam neki, hogy az állatkertbe megyünk, és tartson velünk, ha van kedve. Persze, hogy volt, hiszen valóban meg akarta ismerni a lányaim. Neki nem lehetnek gyerekei, és ez pokolian fájt neki, ezért boldog voltam, hogy valamennyire könnyíthetek a szívén. Az eredeti terv is ez volt, szóval tökéletes napnak ígérkezett. Induláskor mondtam Grétának, hogy majd eszünk valahol, ne készítsen semmit, majd estefelé, ha megjövünk, beülhetünk együtt a közeli Margaréta cukrászdába. Tetszett neki az ötlet. A lányok azonban nem hagytak sok időt a megbeszélésre, az ajtóban toporogtak, sürgettek. Égtek a láztól, tudtam, hogy nem az állatkertnek szól, hanem nekem és annak, hogy együtt lehetünk. Hogy mit szólnak majd Sarah-hoz, nem izgatott különösebben. Tudtam, hogy tetszeni fog nekik, elvégre kedves és gyönyörű, és alig várja, hogy megismerje őket.
Úgy beszéltük meg, hogy nem megyek el érte, hanem taxival jön a Ligetbe, és ott találkozunk. Gyönyörű, langyos idő volt, és én arra gondoltam, milyen szerencsés fickó vagyok. Három csodás csajjal töltöm a napom, méghozzá úgy, ahogy nekem jólesik. Alig vártam, hogy lássam a nőt, akibe kezdtem belezúgni. És ott állt fehér ruhában, ami tökéletesen simult a testére, egy menő tornacipőben, és két fehér mackót tartott a kezében. Drága darabok lehettek, látszott rajtuk, hogy nem a Tescoban vette őket.
Miri és Kinguci megilletődve torpantak meg előtte.
– Ki ez a néni? – kérdezte Mirella nekem szegezve pillantását.
– A munkatársam, aki velünk tart. Sarah a neve.
– Milyen szép! – súgta Kinguci, és már nyúlt is a mackóért, amit új szerelmem nyújtott neki leguggolva hozzá.
– Csodálatosan nézel ki! – mondtam én is. – Te jó ég, mennyire kívánlak!
Felnevetett, és kacsintott egyet. Mindkét lány megbabonázva nézte. Miri talán kevésbé, de lehet, hogy képzelődtem. A plüsst azonban elvette, és úgy szorongatta, mint egy kincset.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
