Anasztázia úgy nézett szét unokaöccse pazar házának előterében, mintha legalábbis a bronxi gettóba hozta volna a morcos, de igen fiatal sofőrje, aki szemmel láthatóan nem aludta ki magát. A hall ódivatú és poros, gondolta, ahogy az egész ország, és felsóhajtott. Mielőtt azonban bármit is mondott volna, István sietett elé, és kis híján meghajolt előtte, annyira lenyűgözte a fejedelmi tartású asszony megjelenése.
– Nénikém! Azt hittem, sose jössz már el hozzánk! – mondta kedvesen, és lépett is egyet, hogy megölelje, de az asszony testtartása visszatartotta.
– Szeretted volna, mi? – vigyorodott el a fekete hajú Kleopátra, aki bár nem arra hasonlított, mégis úgy tűnt, mintha az egyiptomi uralkodót másolta volna kinézetével.
– Hogy mondhatsz ilyet? – kapta fel a fejét a férfi.
Vagy húsz éve nem látta, és kis híján elfelejtette, hogy apja testvére szókimondó és nyers asszony, miközben azt várja, hogy minden szava után elájuljanak és hajbókoljanak mások. Valóban jól nézett ki, szemmel láthatóan tett is érte, és István nem volt meggyőződve arról, hogy sima bőre természetes módon maradt az. Bizonyára a legjobb kezeléseket kapta, mégis napszemüvegben parádézott ezen a korai órán, mintha legalábbis Anna Wintournak képzelte volna magát. A Vogue mindenható úrnője se lehetne nála ridegebb, konstatálta, de nem zavarta.
– Édesem, ismerlek, ahogy az apádat is! Hallom, megbolondult! – nevetett fel, és fejével a táskái felé bökött, mintha azt várta volna, hogy István ugrik és felszállítja a szobájába, mint egy hordár. – Nősülni akar, ezt csiripelik a madarak, de ha azt reméli, hogy ezzel átmentheti a vagyont valami kis rüfkének, akkor téved. Az Arany Griff az enyém is, ne feledjük!
– Rendben, nénikém! Alma, kérem, gondoskodjon a hölgy csomagjairól! Ha elhelyezkedtél, várunk reggelire. Majd ott megbeszélünk mindent, rendben?
– Nem szoktam reggelizni, de most kivételt teszek! Mondd, a feleséged talán beteg?
– Itt vagyok, Anasztázia néni! Kicsit gyengélkedtem este, de nem hagynám ki a fogadásodat!
István megnyugodva pillantott nejére, akinek kutya baja sem volt, csak utált bármit, ami az ő családjához kapcsolódott, beleértve az embereket is. Most mégis egyenes háttal, műmosollyal az arcán, de teljesítette a kötelességét.
– Remek! Örülök, hogy te is erőt vettél magadon! Remélem, a lakosztályom nem az utcára néz, van ebben az erődben bizonyára olyan is, amellyel a kertet láthatom!
Anna, a szobalány nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el. Ezt a gyönyörű és elegáns kúriát még senki nem nevezte erődnek. Tudta, hogy nagy csaták várhatók, ezért nem teketóriázott, felkapta a bőröndöket és elindult a széles lépcsőn felfelé. Nem értette, miért neki kell cipekednie, de ebben a házban senki nem mert kérdezősködni, mert repült. A fizetés kifejezetten jó volt, így nem akarta ezt a munkát elveszíteni.
Ahogy elindult, nyomában a magassarkú lakkcipős boszorkány, szinte beesett a hatalmas üvegajtón Maxi, aki nem aludt éjjel otthon, ez nyilvánvaló volt. Szeme alatt fekete karikák éktelenkedtek, haja se látott fésűt napok óta.
– Apa, beszélnünk kell! – kiáltotta.
István végigmérte fiát, és arra gondolt, megint bajban van. Biztosan valami nőcske, vagy a drogok, mormolta, és legszívesebben megütötte volna. Szánalmas senkiházi, mondta neki nem egyszer és mindig bebizonyosodott, hogy igaza van.
– Most nem érek rá, keress később a szarságaiddal! – vetette oda, és mielőtt Maxi bármit is mondhatott volna, faképnél hagyta.
A fiú sápadtan nézett utána, és újra meg újra felsejlett benne az érzés, hogy senkit a világon nem gyűlöl úgy, mint az apját. Mégis elindult utána, hogy arcába nézhessen, amikor elmondja neki, hogy szeretője halott. Meggyilkolták, és ez minden tervet megváltoztat.
István megállt a dolgozószobája ablakánál, és kifelé bámult. Minden olyan ragyogónak tűnt még nem rég. Erre apja rosszul lett, megérkezett a Sátán öreganyja, és zsigereiben érezte, hogy elindul valami, ami nem kedvező a cégnek. Eddig se ő vezette teljes mértékben az Arany Griffet, de ha most bekerül a képbe a szeretője, mint mostohaanyja, akkor senki nem veszi őket komolyan. Tudta, hogy a gúny szétmarja majd a lelkét, mert az más, ha valaki szeretőt tart, legyen az bárki, akár luxusprosti vagy menő celeb, de elvenni nem veheti el, hiszen abban a pillanatban elfordulnak tőle a befektetők. Mind képmutató. Egyik se szent, de eljátssza, hogy csodálatos férj és apa, mert az imázs, az imázs. A világ egy nagy színpad, ahol nem a főszereplők dominálnak, hanem az ócska kis statiszták, mint például a tehetségtelen utódok vagy épp a szenvedélyes szeretők, akiknek láthatatlannak kellene maradniuk. Mielőtt azonban még dühösebb lett volna, nyílt az ajtó, és belépett a fia, akit nem tudott lerázni az imént.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
