Andrea akkor látta meg Borit, amikor már egyáltalán nem számított rá. Évekig követte az életét, de be kellett látnia, hogy nem párhuzamosan haladnak tovább, és működésképtelen barátságuk egyszer végleg leállt.
Egy aprócska boltban botlott bele, épp amikor hazafelé tartott azon az áprilisi napon, amit idővel el fog átkozni, de akkor még sejtése sem volt róla. Esett, ronda, nyirkos idő sározta a hangulatát. Épp csak mandulatejet akart venni, amikor meglátta. Egy nehézkes, mondjuk ki, sikertelen állásinterjúról tartott hazafelé, és alig várta, hogy egy jó kávé felmelegítse. Kabátjából csöpögött a víz, táskája lehúzta, és csak azért nem bőgte el magát, mert szégyellt volna jelenetet rendezni. Ekkor elevenedett meg előtte egy régi emlék. Borit látta meg, aki szebb volt, mint valaha.
– Andi? – kérdezte amaz csodálkozva A régi barát mosolya finom volt és szelíd, kabátja drága, szeme szinte beleolvadt meleg barna fürjeinek árnyékába. – Tényleg te vagy az?
Ha semmi más, akkor a fűszeres, erős parfümje biztosan emlékeztette volna arra, kit lát, mert egykori barátnője ugyanazt használta, amit tizenévesen, de akkor se illett hozzá.
– Igen! Hihetetlen, hogy találkoztunk! – felelte zavartan, és felsóhajtott.
A szép barátnő, akit mindig előbb vett észre minden fiú, mint őt… Mégis ő maradt házasságban, mert Ádám józan és megbízható fickó volt, nem szaladgált más szoknyák után. Persze nem haboztak, leültek beszélgetni, kiderült, hogy a szépség épp elvált, hazaköltözik hárpia anyjához, aki nem örül neki. De ez van, neki ilyen gyerek jutott, kacagott Bori, és kifaggatta Andreát mindenről, ami az elmúlt tizenöt évben történt vele. Már sötétedett, amikor elváltak. Jó is volt beszélgetni, meg nem is, mert a múlt felidézése mindig hoz magával valami enyhe szomorúságot, vélték mindketten, de azért megölelték egymást. Bori tényleg a barátnője volt. Sokáig. Mellette ismerte meg a férjét, szívta el az első cigarettáját, és vele rúgott be először úgy, hogy fél éjszaka hányt. Mindez azonban messze volt attól a nőtől, aki most anya lett két gyerekkel, egy remek férjjel és nemlétező munkahellyel.
Egy héttel később már Bori bőrönddel a kezében állt az ajtajuk előtt, és kisírt szemmel kérte, hadd maradhasson pár napot, amíg kiadó lakást talál. Bólintott, és mire Ádám hazaért, az új lakó talált magának helyet a fürdőszoba polcán, és a konyhában is. Minden mozdulatát áthatotta a természetesség és a hála. Ádám megcsóválta a fejét, csak éjjel az ágyban jegyezte meg, hogy máskor megbeszélhetnék, kit költöztet be a felesége.
– Csak pár napról van szó…Segíteni akarok. Legyünk már rendesek, ez a világ úgyis olyan szemét és kíméletlen! – mondta a nő.
A férj nem válaszolt.
Bori úgy tett-vett köztük, mint egy árnyék. Sose tolakodott, de mindenhol jelen volt. Nem beszélt magáról, a panaszkodást is mellőzte, inkább csendben figyelte a család életét. A pár napból hetek lettek, és megfelelő lakás nem volt égen-földön. Egyik reggel, ottléte harmadik hetében szombat reggel reggelivel lepte meg a családot. Kedvesen, de határozottan az asztalhoz terelt mindenkit, amelyen minden volt, amit el lehetett képzelni. Tükörtojás, rántotta, bundáskenyér és palacsinta is. A gyerekek nevettek, a férje mosolygott, és úgy telepedett le, mintha egy szállodában tárulna elé egy terülj-asztalka. Andreának ilyesmihez sose volt kedve, felvágottat ettek, néha pirítóst meg zabpelyhet, és ment mindenki a dolgára. Most azonban nevetgéltek, beszélgettek, és akármennyire nem volt feltűnő, látta, hogy Bori a reggel fénypontja. Irányított, kiszolgált, de épp csak finoman, úgy, hogy ne érezze senki, hogy háziasszony szerepet játszik. Feltűzött hajával, tökéletes sminkjében úgy nézett ki, mint egy kertvárosi háziasszony egy amerikai sorozatból. Történeteket mesélt, viccelődött, és többször kitért arra, hogy barátnője régen milyen ügyetlen volt. A saját haját úgy vágta le, hogy a végén alig lehetett kijavítani, de neki sikerült. Ádám nevetett, a gyerekek teli szájjal tömték magukba a nutellás palacsintát, és az egész májusi reggelnek fahéj illata lett volna, ha Andrea szájában nem keseredik meg a falat.
– Neked külön csináltam kávét, ahogy szereted! – tette elé. A nő belekortyolt, de volt benne némi kesernyés íz, ezért gyorsan letette.
Csendesen hallgatta, amint Bori a gyerekeket faggatja a kedvenc óráikról, nevet a tanárok hülyeségein, sőt Ádámot se hagyja ki, neki is juttat a figyelem morzsáiból.
– Hogy áll az új projekt? Andi mesélte, hogy most újratervezel, mert a főnök kekeckedett. Ne is törődj vele! Az a dolga, ha mindenbe belemenne, gyengének hinnék! Mindig kel valami új és trendi, de nem baj, mert a sok impulzus fontos, te pedig olyan ember vagy, aki tele van ötletekkel, nem?
Mosolygott. Ádám bólintott, de nem válaszolt. Minden túl tökéletes volt. Túl szép, túl édes és napsütéses. Kivéve őt, a feleséget. Amikor gondolata véget ért, elszégyellte magát. Hisz ez csak egy reggel, mondogatta, majd elmosogatott. A barátnője segítőkész és kedves. Vajon mikor lett ennyire figyelmes és jó? Vagy mikor sikerült elérnie, hogy a saját családjában egyre hátrébb kerüljön? Este megpróbálta szóba hozni a dolgot a férjének, de Ádám álmos volt, és úgy látszott, nem vevő felesége panaszaira. Másnap arra ért haza a boltból, hogy Bori a kanapén hancúrozott a gyerekekkel, és kérte, hogy este hadd olvasson ő esti mesét a kislánynak. Rábólintott, mire a lánya azonnal hozzátette, hogy kettőt, mert anya sose akar egynél többet. Nevettek és olyan otthonosan vonultak be a kis szobába, hogy Andi szíve összeszorult. Bolond vagyok én, kérdezte magában. Csak segíteni akar…Miért lenne ez baj? Két nappal később elment Bencéért a focira, beszélt az edzővel, akit menten levett a lábáról szőke hajzuhatágával, és fagyiztak is egyet.
– Ugye, nem baj? Meleg van! – kérdezte, amikor megérkeztek. – Gondoltam, nem fog megártani neki.
Ádám bólintott és helyeselt. Andi ezek után meg se merte mondani, hogy megint nem vették fel, hiába módosított az életrajzán. Inkább fogta laptopját és bevonult a dolgozószobába, mert úgy érezte, elkapta a fonalat, és most lesz a terve tökéletes. Bori csinált egy teát a barátnőjének, ami állítása szerint fogyasztó és stresszoldó is volt egyben. Meg se fordult, amikor megkérdezte, mi Ádám kedvenc étele. Úgy tett, mintha a filterekkel lenne elfoglalva. A rakott krumpli, szaladt ki őszintén a férfi száján, és neje már tudta, hogy egyik nap az lesz ebédre, miközben ő valahol egy tökéletes álláslehetőség után kajtat. Igaza lett. Másnap a világ legszaftosabb, legfinomabb ebédje várta őket. Ádám kétszer szedett, miközben megjegyezte, hogy el fog hízni, ha ez így marad. Andrea alig evett. Fájt a gyomra. Gépiesen megdicsérte az ebédet, amelyből gyerekei is rendesen belakmároztak. A desszert tiramisu volt, amiről még inkább el volt bűvölve a család. Egyedül csak ő ült, bámult maga elé, és senkinek sem tűnt fel, hogy szótlan. Bence a nagy ziccert mesélte, Luca az óvodai futóversenyt, amelyben lemaradt, a férje meg csak nézte őket, és szeme időnként megpihent Borin. Rendben volt minden. Kerek és vidám volt az élet, csak épp egy anya került ki a körforgásból, de mintha ez senkit nem zavart volna.
Kép forrása: Pinterest
