Ha azt gondolod, most sorra elmesélem neked, kinél jártam és miket tapasztaltam, tévedsz. Nem a diszkréció miatt, arról már meséltem. Unnám, ha belemennék, és az életet én már nem pazarolom végtelenül unalmas percekre. Órákra se. Ha akarod, elmondom inkább, hogy milyen volt, amikor belesétáltam a legnagyobb csapdába, amit egy Eladó átélhet. Igen, láttad a Pretty Womant, ami viccesen egyszerű és kellemes film, és ott kimondta Vivien, hogy a szerelem tabu. Aki Eladó, az dolgozik. Árut ad, vesz, néha hibás a termék, akkor módosít rajta, de nem áll senki rendelkezésére a nap 24 órájában. Nem éjjel-nappali bolt, hanem minőségi terméket árusító hely, ami szeret a Vevők rendelkezésére állni, de tudja, hol a határ. Van záróra is.
Majdnem egy év volt mögöttem, amikor is meg voltam róla győződve, hogy rutinos vagyok, tudom, hol a stop, és nem zsigerelem ki magam. A tükör nem egy leharcolt nőt mutatott, mondanom sem kell, hogy a drog semmilyen formában nem talált rám. Kerültem, és eszem ágában sem volt az utcán végezni. Ne feledd, az egyetemet is be akartam fejezni. Olyan munka kevés van a világon, ahol ennyi befektetéssel ilyen jól lehet keresni, de ez rövidlejáratú projekt, és én nem is szándékoztam beleroppanni, így tanulnom kellett. Nem beszélve az imázsomról, amely szerint okos és tájékozott is voltam. Vagyok is, ez nem változott.
Egy nap, amikor hívott valaki, először nemet mondtam neki, mert más elfoglaltságom volt, de észrevétlenül rábeszélt, hogy aznap délután találkozzunk. Kérte, hogy üljünk be előtte egy kávéra valahová, mert látni akar civilként. Gondolatam, válogatós, de nem zavart, hadd mustráljon, ha fizeti. Belementem. Annyit mondott magáról, hogy nem fog csalódást okozni, nem mintha számítana. A pökhendi majom, szögeztem le, de azért elnevettem magam. Ezt a típust jól ismertem, a bizonyítani vágyó. Ha akkora ász, miért velem próbálkozik? Nem sejtettem, hogy fogadásból. Milyen bájos kis csapda! Meg se fordult a fejemben, hogy a dolgok mögé nézzek! Ma már ilyen nem történhetne meg velem ilyemi.
Egy kellemes, nem eldugott belvárosi kávézóban várt rám. Nevezzük…Nevezzük Okoskának, de ha álnév kell, legyen Benett. Addigra már elég sok embert ismertem, volt bennem egy kialakult kép a jó pasiról, ahogy minden nőben. Persze a külső számított, hiszen mitől lenne jó az, aki alacsony és kövér? Hogy belül mit rejt, azt a külseje első blikkre nem mutatja meg.
Én jó nő vagyok a hétköznapokban is, és sose öltözöm kihívóan. Felesleges. Amit kell, megmutatok magamból, de közönséges sose lennék. Magas, vékony lány vagyok, épp az, aki a legtöbb pasinak bejön, mert kerek a fenekem és hosszú a combom, a mellem eredeti, ahogy az arcom is. Sokan kedvelik ezt a fajtát. Számat nem töltettem fel, de gyönyörű tetoválással élővé és vonzóvá varázsoltam.
Nem kellett sokáig nézelődnöm, hogy észrevegyem a férfit. Negyven körüli lehetett, talán fiatalabb, nem kértem el a személyijét. Olyan jóképű volt, hogy az én átlagnál többet próbált testem is megrándult láttára. A bőröm alatt apró tűszúrások jelezték, hogy bejön. Azonnal felpattant, ahogy meglátott, és még a széket is alám tolta. Zavarban volt, ahogy én is, és ez a szituáció mindkettőnknek idegen lehetett. Ittunk egy kávét és beszélgettünk. Szóba került a politika, a foci, a gazdaság és némi gyerekkori nosztalgia is, ami különösen furcsának tűnt. Ahogy elrepült az óra, tudatosította bennem, hogy lesz más dolgunk is. Fizetett, majd megkérdezte, felmegyek-e hozzá, vagy nálam leszünk. Mondtam neki, hogy csakis az ő lakása jöhet szóba, mire két perc alatt odarepített és még parkolóhelyet is talált. Olyan férfi volt, akitől minden nőről leolvad a bugyi. Kicsit hosszabb haja nem igazán jött be, az olasz macsókat sose bírtam, de szürke szeme, érzéki szája elvarázsolt. Hangsúlyozom, mert ilyen eddig sose volt. Nem estem ki a szerepemből, de azon a délutánon többet adtam magamból, mint kellett volna. A testem más szerepet játszott. A megszokott Eladó egy kissé elbotlott. Láttam, hogy élvezi, és nem bántam. A második óra végén azonban még nem hagyott el a józan eszem. Kifizetett és hívott egy taxit. Esküszöm, majdnem úgy éreztem magam, mint kamaszként, amikor a falunkban még Krisztiánra vágytam, aki a legjobb focista volt a megyében. Ő volt a legszebb fiú, akit valaha láttam. El is tűnt az országból, ahogy betöltötte a tizennyolcat.
Otthon lassan észre tértem. Még gúnyolódtam is a helyzeten, de azért este egy-két alkalommal bevillant Benett arca. Később tudtam meg, hogy ő ezalatt a „klubban” élménybeszámolót tartott, és rohadtul élvezte, ahogy többi fószer irigykedik rá. Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem egy alkalom lesz. Majdnem elfelejtettem az óvatosságom, amikor másodszor is hívott. Nem a testit, a lelkit. Az sokkal nagyobb hiba, én meg pokolian nagyot hibáztam.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
