Az „incel” kifejezés az angol „involuntary celibate” (önkéntelen cölibátus) rövidítése. 1990-ben egy kanadai nő hozta létre azon csoportok tagjainak számára, amelyek nehezen találtak párt maguknak. Legfőképp férfiakra vonatkozik, és ezzel egyidejűleg az online világ térnyerésével erősen nősgyűlölő és szélsőséges nézeteket vall. Az ilyen csoportok azt vallják, hogy a nők frusztrációkat keltenek bennük, és ők mind külsejük vagy jellemük, esetleg intellektusuk miatt nem kelendőek a nők körében. Ez hatalmas ellenérzéseket generál bennük. A csoportokon belül megosztják kemény és durva nézeteiket, amelyekben arra biztatják egymást, hogy gyűlöletüket fejezzék ki a nők iránt. Sokan számolnak be depresszióról, hangulatzavarokról, szorongásról, amely még inkább felerősítik negatív érzelmeiket, és még nagyobb ellenérzéseket táplálnak a másik nem felé. Társadalmi veszélyük abban rejlik, hogy ezek a csoportok arra biztatják tagjaikat, hogy torolják meg a sérelmeiket, és nem egy esetben került sor ezek miatt erőszakos eseményekre. Mindezt az online platformok is jelentős mértékben felerősítik, hiszen a chatek azonnal cselekvésre szólíthatják fel a benne résztvevőt.
Napjainkban a hatalmas sikerrel bíró és nagy port felkavaró Kamaszok című minisorozat még inkább felszínre hozta a problémákat. Az incel közösség gyűlölete arra épül, hogy a nők 80%-a a férfiak 20%-át választja, és, ami azt jelenti, hogy a maradék 80-nak nem marad pár. Szerintük csak sikeres és vonzó férfiak érvényesülhetnek a nők körében, miközben a társadalom nagy hányada nem belőlük áll. Ez az elmélet azonban túlságosan egyszerű, mert nem veszi figyelembe az érzelmeket, a közös kultúrát, az élményeket és magát a személyiséget. Arra azonban mindenképpen jó, hogy megágyazzon a gyűlöletnek. Ennek példája volt 2014-ben egy 22 éves fiatal ámokfutása, aki bosszút állt azokon, akik elutasítják őket. Ilyesmit tapasztalhatunk a 13 éves Jamie személyében is a már említett Kamaszokban. Hiába fiatal, és azt hinnénk, gyerek, frusztráltsága, önmagába vetett hite oly csekély, hogy ennek érdekében egy vele félig flörtölő lányt is képes megölni, miközben úgy érzi, nem tett semmi rosszat.
Hazánkban egyelőre nem tartanak számon valódi incel közösségeket, de az utóbbi években jelentősen felerősödött a médiában és közösségi oldalakon is a nők tárgyiasításának, elértéktelenítésének folyamata. Mondhatnánk, hogy az egész mondvacsinált probléma, de nem az, hiszen szerves része az áldozathibáztatásnak, és annak felszínre hozatala, hogy sokan megszabnák a lányok és nők öltözködését csak azért, hogy ne váltsanak ki szexuális ingereket a férfiakból. Erre bőven vannak törekvések szerte a világban, pedig csak a férfiak gondolkodását és ösztöneiket kellene kordában tartani, hiszen nem állatok szintjén vannak.
Nagyon fontos lenne helyes és valós önképek kialakítása fiataloknál, és ez vonatkozik a lányokra és a fiúkra is. A torz bálványok, a tökéletes test mítosza ebben nem segítség. Még fontosabb lenne erről társadalmi szinten beszélgetni, kiemelni az érzelmek fontosságát, és nem azzal foglalkozni, amit az online felületek sugallnak. A mögöttes tartalmak már semmi másról nem szólnak a mai világban, csak arról, ki hogyan néz ki, és milyen trendet követ. Ezért nehéz a kamaszokat felügyelni, mert elképesztően fogékonyak az internetre, és a szülői, össztársadalmi ráhatást hamar elvetik, meg se hallják. Ez a réteg a legsérülékenyebb, mert bármilyen kihívásnak, próbának képesek alávetni magukat csak azért, hogy elismerést csikarjanak ki. Lefordítva ez annyit jelent, hogy követőkért, lájkokért a lelküket eladják. A szülő az esetek többségében ebből mit sem sejt. Nem fordul emg a fejében, mit tesz a gyereke, mert hárít, mert nem akarja elfogadni, hogy nem kisgyerek, vagy épp gyáva szembenézni a konfliktusokkal.
Ugyanennyire fontos lenne kiemelni azon férfiak szerepét, akik nemcsak külsejükkel dominálnak, akik intelligensek, empatikusak, és romantikus nézeteikre szükség mutatkozik a mindennapokban. Erre vágynak a lányok, ezeket hiányolják, mégis más irányba indulnak el, és mást díjaznak. Az alfahímek szerepét talán ideje lenne levenni a porondról, mert egy sikeres és boldog család képét nem igazán vetítik előre. Azon fiúkra és férfiakra van szükség, akik kedvesek, segítenek, és arra törekednek, hogy elfogadjanak bennünket, nőket, ahogy nekünk is ezt kell tennünk. Amíg azonban csak az izmos, kidolgozott felsőtest, a keménység, keménykedés kerül hangsúlyozásra, addig nehéz dolguk van azoknak, akik mások, netán csendesebbek, érzékenyebbek.
Ne higgyük, hogy most, amikor még rendben van minden, legalábbis ezt hisszük, nem lappanganak a mélyben feszültségek, amelyek sajnos vezethetnek drámai eseményekhez, ahogy a filmben is, ahol az édesapa kimondja, amit minden szülő gondol: de hát a szobájában volt, és mi azt hittük, biztonságban van, hogy nincs baj, hiszen otthon van. Sajnos, ma ez már nem ugyanaz, mint régen. Az internet világa elsodorta a régi értékek jó részét, és mi, akik nem ebben nőttünk fel, nem pontosan érezzük a súlyát és annak sem, amit hoz magával. Nem erre vagyunk felkészülve, de sajnos a változások nem várják meg a mi érettségünket, amelyekkel kezelni tudjuk majd a problémákat.
Járjunk nyitott fülekkel és szemekkel, mert gyerekeink nem gyerekek már, ha elindulnak a kamaszodás útján.
Kép forrása: Pinterest
