Nagyon nehéz megérteni és elfogadni, hogy korunk és társadalmunk változásai mennyire kemény ítélkezéssel járnak. Vajon miért nem tudjuk elfogadni, hogy vannak, akik vegák akarnak lenni, mások húsimádók, egyesek szeretik a kutyákat, mások inkább a macskákért rajonganak? Ezek egyszerű dolgok, nem is kellene törődnünk velük, de ma már alig lehet úgy levegőt venni, hogy valaki ne ítélkezzen felettünk. Az egyik ilyen megosztó és vihart kavaró téma az anyaság.
Mivel életünk nagy részét már a virtuális világban töltjük, ez tagadhatatlan, ezért elviselhetetlen az a nyomás, ami ma a nőkre nehezedik, amikor anyává válnak. Már nem az dívik, mint régen, hogy tedd félre a szabályokat és légy ösztönös, hanem tartsd be, amit a net elvár tőled. Ennyi tökéletes anya, mint a neten, a világon nincs, akiknél csak a gyerekük a tökéletesebb.
Őrületes versenyben vannak egymással, de legfőképpen saját magukkal. Hazugságot hazugságra halmoznak, csakhogy elhitessék másokkal, hogy ők különlegesek. Ki a csodát érdekel, hogy hány hónaposan kezdett mászni, járni egy gyerek? Előfordult már, hogy az utcán ezt a témát értékelték? Van olyan felnőtt, akinek előnye származott abból, hogy nem nézett mesét, mert neki csak felolvastak? Természetesen nagyon hasznos, ha a gyerek sok mondókát, dalt és mesét ismer, de ne legyünk álszentek. Igenis néznek tévét, tabletet, és ettől nem lesz egy anya rossz, ha hagyja időnként. A nap 24 órájában nem lehet vidáman, tele türelemmel és odaadással a gyerekünk felé fordulni. Egy nőnek, férfinak szüksége van arra, hogy fellélegezzen, hogy megigya a kávéját melegen, hogy elbújjon a fürdőben egy kis időre, amikor nem hallja, hogy anya, anyaaa vagy apa…Attól, hogy valakiből szülő lett, nem hal ki belőle, hogy az ember, aki szeretett olvasni, beszélgetni, és bármit, ami addig hozzá tartozott.
Mondjuk már ki bátran, hogy gyerekeink nem biorépán és biobanánon nőnek fel, hanem esznek csokit, gumicukrot és fagyit is. Mert ilyen a világ, mert nagy a csábítás, és mert finom az édesség.
Vannak anyák, akik sátánként tekintenek azokra, akik mernek cukrot adni a gyereknek, hiszen elhízottak és lusták lesznek majdan, ők pedig nagyon ügyelnek az egészségükre. Igen, valóban fontos, hogy ne tömjük nasival a gyerekeket, senki nem mondja az ellenkezőjét, de ne legyünk képmutatók. Mi magunk is szeretjük, lopva, a takarásban benyomjuk a fél tábla Milkát, akkor gyerekünk se hal bele, ha időnként kap egy darabka csokit.
A csodálatos anyáknál azonban nincs így, ők varázslatosak, következetesek, és ha lenne rá lehetőségük, a szoba sarkában nevelnék a biosalátát, paradicsomot és mindent, ami a gyerekük hasznára válik. Tény, hogy képesek vagyunk túlzásokba esni, de a másik véglet sem az igazi. Valóban azt gondoljuk, hogy az édességtől eltiltott gyerekek máshol nem kapnak pillecukrot vagy épp nem látnak képernyőt? A végletességgel van baj, ahogy mindig.
A legrosszabb mindezek mellett, hogy a tökéletes anyák a TikTokon hirdetik, hogy sose kiabálnak, az ő türelmük végtelen, nekik van erejük és idejük főzni éjjel háromkor is, hiszen azért szültek gyerekeket, hogy gondoskodjanak róluk. Negédes hangon mesélik el, hogy babájuk kéthetesen átaludta az éjszakát, félévesen futott, és magától visszautasította a Dörmit, mert pfuj, abban cukor van. Minek hazudunk? Miért bántjuk azokat, akik másképpen gondolkodnak? Ezekre a kérdésekre is jó lenne választ kapni, miközben a frusztráltság egyre inkább nő az anyákban.
A csodás anya mindig meghallgatja a gyerekét, fantasztikusan tiszta a lakása, van ideje tortát sütni, szigorúan cukor és liszt nélkül, miközben gyermeke a Homéroszt elemzi háromévesen a kanapén. Némelyek meg két nyelven beszélnek egyéves korukban, miközben legóvárat építenek tornyokkal. Mindez azonban nevetséges és bántó.
Igenis jó anya az, aki szeretne magának egy kis gyerekmentes időt, jó anya akkor is, ha megveszi, amit nem szeretne, és akkor se lesz rossz, ha nem mindig az elvei mentén cselekszik. A jó anyák kiabálnak, fáradtak és ingerültek, mert emberek, elfogy az erejük és türelmük. Így van ez rendjén, még akkor is, ha a hazugságok hálójában mást tapasztalunk. Jusson eszünkbe, hogy a videók posztolása után nem tudjuk, mi zajlik a TÖKÉLETES anya családjában.
Legyünk mi csak egyszerűen azok, akik lehetünk: kedvesek, haragosak, türelmesek és ingerültek, fáradtak és lelkesek, mert emberek vagyunk. Szűrjük meg, amit látunk, és ne keressünk folyton hibát magunkban. Lesznek bőven, akik megteszik helyettünk. Nekik nincs tükrük odahaza, vagy ha van is, akkor homályos.
Kép forrása: Pinterest
