Egy park csendjében egy fiatal pár ül. Nem a szavak vagy gesztusok tartják össze őket, hanem a csendes biztonságot adó ölelés. Benne van minden, ami fontos: az út pora, a várakozás, a búcsú és az egymásra találás öröme. A fiú bőrdzsekit visel, sapkáját mélyen a szemébe húzza, és lazán hátradől. Nyújtott lába hétköznapi fáradtságot sugall, de ahogy karjával átöleli a lányt, abban millió óra gyengédség lapul.
A lány fejét a vállára hajtja, szemét lehunyja, és teste minden porcikájával öleli a másikat. Két ember, aki összhangban van, akinek szívverése egyszerre dobban. A világ rohan, de bennük és körülöttük megszűnik az idő. A bronz hidege mintha felmelegedne attól az érzéstől, ami belőlük árad. Egy alkotás, amely élettel teli szimbólum. Az ölelés itt nem mozdulat, hanem állapot, olyasféle biztonság, amit nem lehet szavakba önteni. Hiányát minden ember ismeri. A szobor egyszerre szól két ember történetéről, a köztük lévő kapocsról és arról a vágyról, hogy legyen valaki, akihez egyszer mi is odabújhassunk elcsigázottan. Valaki, akihez hazatalálhat a szívünk.
Ez a szobor a kortárs realista szobrászat egyik remeke. Az 1980-as évektől kezdtek elterjedni az ilyen alkotások, Főleg Észak- Amerikában és Európában. Közelebb hozták a hétköznapi pillanatot a járókelőkhöz. Ekkortájt már nemcsak kivételes vagy monumentális pillanatot akartak ábrázolni a művészek. A bronz az egyik legidőtállóbb szobrászati anyag, talán ezért is szeretik sokan. Sötét felülete fényben csillogó, és egyszer kelti a klasszikus művek méltóságát és a mindennapiság érzetét.
A padon ülő pár alakja közelít a hiperrealizmushoz. A ruha redői, a hajtincsek, a bőrön megcsillanó fény mind az életszerűséget erősítik.
A szobor üzenete túlmutat a puszta ábrázoláson, A szeretet és a biztonság itt kézzelfoghatóvá válik. Ez az alkotás nem világmegváltó tettek nyomán született, nincs benne hősiesség, hanem azt meséli el, ami igazán fontos dolgok az emberi kapcsolatokban. A szobor tehát több, mint egy bronzba öntött pillanat, örök bizonyítéka annak, hogy mekkora erő rejlik egy csendes ölelésben.
A szobor alkotója George W. Lundeen 1948-ban született Nebraska államban (USA). Gyermekkora egy kisvárosi miliőben telt, ami jelentősen formálta későbbi ízlését. Szobrászatot Az University of Nebraskán tanult, de később Firenzébe is tanulmányokat folytatott. Az 1970-es évektől vált ismertté köztéri, figurális bronzszobraival.
Munkái közkedveltek, mert közvetlenségükkel megszólítják a nézőt, legyen szó sportról, szerelemről vagy mindennapi élethelyzetekről. Olyan jeleneteket örökít meg, amelyek mindenki számára ismerősek. A fent említett mű (Indulás vagy Távozás néven is említik) Vancouverben a VanDusen Botanikus Kertben kapott helyett. Hatalmas népszerűségnek örvend.
