A női test, a női vágy, a női erő nem bűn. Maga az élet.
A társadalom azonban egyszerre elvárja a tökéletest és elítéli a szerinte tökéletlent. Egy nő legyen csinos, de ne kihívó. Legyen magabiztos, de ne túlságosan, és még véletlenül se kellesse magát. Keltse azt a benyomást, hogy tudja mit akar, de ne essen túlzásba, mert akkor erőszakosnak minősítik. Ismerős mondatok?
A női lét egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a társadalom egyszerre akar mindent: vonzó és ápolt nőt, akik persze legyen csak mutatós és szexi, örökké fiatal és sovány, de ugyanakkor ítélkezik is, és túl soknak tartja a magabiztos, önazonos nőt kimondva róla, hogy tulajdonképpen jobb lenne, ha csak anya és háziasszony lenne.
Az a nő, aki meg meri élni a szexualitását, gyakran címkéket kap: könnyűvérűnek, figyeleméhesnek titulálják, nem beszélve a fehérmájúságról vagy egyebekről. Aki viszont eltakarja testét, nem adja magát könnyedén, az frigid, prűd, netán rideg jelzőt kap. Ez a kettős csapda évszázadok óta létezik, mert a patriarchális társadalmak mindig is szerették kontrollálni a női testet, megmondva, mi a jó neki, vagy épp tárgyiasítva azt. Ám a női test sosem volt csak test, mindig is üzenetet hordozott arról, mit gondol egy társadalom a nők helyéről, értékéről, az anyaságról vagy a mindennapokban betöltött szerepéről.
Pedig szexinek lenni nem megfelelési kényszer. Nem(csak) férfiaknak szól, inkább önkifejezés és szabadság. Egy nő nem mindig, minden pillanatban akar tetszeni, egyszerűen csak szeretné jólérezni magát. Az a fajta tűz lobog a szexi nőben, amely előre viszi, mert milliókkal ellentétben nem szégyelli a testét.
Ez persze támadásokkal járhat. Fizikailag és szóban is, de ki kell mondani századszorra is: Semmilyen ruha, dekoltázs, harisnya látványa nem jogosítja fel a férfiakat arra, hogy leszólják, becsméreljék a viselőjüket, vagy arra ösztönözze őket, hogy erőszakot tegyenek rajta.
Hogy a szexi nő miért zavar másokat? Épp azért, amire sokan vágynak, de nem érik el: magabiztos, önazonos, és ezáltal kevésbé befolyásolható. Ha egy nő szégyelli magát, akkor könnyen lehet uralkodni felette, vagy meg lehet szégyeníteni, ahogy ez napjainkban gyakran meg is történik. (Milyen öreg és felvesz rózsaszínt! Már nem illik neki ilyesmiben járni! Nem veszi észre, hogy a bőre undorító? Ha kövér, ne tegye közszemlére a bájait!)
Az a nő, aki mégis bátor, nem a férfi tekintetében láttatja magát, hanem tudja saját értékeit. Nem visszajelzések tömegére vár, nem gyatra lájkok teszik azzá, aki. Nem otthon sír a kanapén csokit majszolva, hanem ki mer lépni az utcára még akkor is, ha 44-46-os a mérete, és mer minit felvenni.
A közösségi médiában a szexiség egyenlő a kirakatba tett testtel. Valójában azonban nem így van. Belülről fakad, és az a nő, aki saját ritmusában él, aki tudja mikor kell nemet mondania az igen helyett, sokkal szexibb, mint bármilyen filterezett fotó. Azt mutatja meg, hogy tetszik önmagának, és nem azzal foglalkozik, hogy másoknak megfelel-e. Ez a különbség felszabadító.
Ezért nem baj, ha szexi valaki, ahogy az sem, ha nem. A baj, ha ezt magyaráznunk kell. A fontos az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ebből nyerjünk energiát. Nem elrejteni kell magunkat, de nem is kirakatba tenni, hanem élni úgy, ahogy nekünk megfelel, mert a test valóban csak egy burok, és az az első, ami romlani kezd, ha betegek leszünk vagy épp meghalunk.
Egy jól karbantartott testtel érkezni a halál kapujába semmivel sem jobb, mint egy kevésbé vonzóval. Ezért addig kell élvezni a pillanatot, amíg adott, és le kell rázni azok véleményét, akiknek célja, hogy lehúzzanak bennünket.
Kép forrása: Pinterest
