Amikor azt mondta, túlóráznia kell, Olívia azonnal tudta, hogy hazudik. December 23-án senki nem marad az irodájában önszántából. Kivéve a hülyéket és a nagyon fontos embereket. Tamás egyik sem volt. Vezető beosztásban dolgozott, de nem volt pótolhatatlan. Olívia gyomra összeugrott, és anyja jutott eszébe. Megmondta előre, hogy nem jó férjet választottak neki. De az apja kitartott amellett, hogy Tamás értékes, józanéletű és okos, majd meghozza a szerelmet a házasság, de az üzlet elúszik, ha futni hagyja. És mindez a 21. században, amikor mindenki a szabad akaratról prédikál. Kivéve azt, aki egy senki és még csúnya is. Ennek a senkinek azonban van egy apja, aki megígérte neki, hogy nem hagyja magára, férjet szerez neki, hogy ne lássa boldogtalan képét, amit egy anyajegy is csúfított. Egy hatalmas folt, amely elvette a fényt a szeméből, és úgy nézett ki tőle, mintha valaki alaposan felképelte volna.
Olívia egész életében szenvedett tőle. Bántották az iskolában, és a gimnáziumban is Bloody Marynek csúfolták. Nem volt sok barátja, időnként egy-egy, de ők is hamar elhagyták. Élvezték, hogy sok pénze van, de vele mutatkozni nem szerettek.
A szalagavató bálra fel kellett fogadniuk valakit, aki vállalta, hogy kísérője lesz. Apja csak keserűen legyintett, de állta a srác költségeit, aki később úgy beszélt róla, mintha a Szépség és a Szörnyeteget játszották volna el fordított szereposztásban.
A lányt már ez se érdekelte igazán, mert akárki akármit mond, a csúnyaságot is meg lehet szokni. A gúnyt kevésbé. A gimnázium után jelentkezett az egyetemre, de nem fejezte be. Legszívesebben ki sem mozdult volna otthonról, de anyja nem hagyta. Kitalálta, hogy plasztikai sebészhez küldi, de apja nem egyezett bele. A természet ilyennek faragta, akkor ilyen is marad, közölte haragosan, és ezzel le is zárta a témát. Olívia maga sem tudta, hogy bánkódott-e igazán emiatt. Megszokta a kínt, a külsejéből származó hátrányt, és nem is akart kilépni a gyötrelem komfortzónájából. Huszonnyolc volt, amikor megjelent Tamás. Nála szebb férfit sose látott. Magas, sötétbarna és szélesmosolyú fiú volt, aki határozottan állta a sarat, nem sokat tétovázott, ha döntenie kellett, és leleményessége megmentette a csőd közelébe sodródó céget a gazdasági válság idején. Ez lett a veszte, mert az apa felajánlotta neki, hogy legyen cégtárs, de csak egy feltétellel. Ha elveszi a lányát. Tamás ilyenről csak a múltszázadi mesékben hallott, és elsőre azt gondolta, viccel. Azt felelte, hogy a fele királyság jöhet, de nem kíván még nősülni.
Olívia apja azonban nem hátrált. Kerek-perec kijelentette, hogy ha eddig nem is akart, most már ideje lehorgonyoznia, és ha van benne elég ambíció, akkor él a lehetőséggel. A srác két hét után belement. Annak rendje és módja szerint járni kezdtek, ami közös vacsorákból és moziból állott, nyáron Alicantéba vitte, és ott megkérte a kezét. Nem tudott nemet mondani neki. Képtelen volt, mert annyira gyönyörűnek találta. Igaz, hogy ritkán szeretkeztek, de nem bánta. Olívia nem volt a testi örömök híve, de gyereket mindenképp szeretett volna.
Az esküvő pazar volt, gyors és élménydús. Olívia ruhája már a templomba menet elszakadt, mert az autó ajtajába akadt, és csokrát, amit egy lépcsőre tett, hogy visszaszaladjon a mosdóba, levizelte egy kutya. Ezek után már nem törődött semmivel, csak nevetett, mert mindenki azt mondogatta neki, hogy ezek égi jelek, méghozzá a szerencse pecsétjei. Nem hitte el, de jólesett neki a biztatás. Két év alatt azonban nem esett teherbe, ami annak is volt köszönhető, hogy alig szeretkeztek, és Tamásnál problémákat talált az orvos. Apját nem hatotta meg túlságosan, ő boldog volt, amiért sikerült teljesítenie ígéretét.
December 23-án, kedden este azonban az ifjú férj nem ment haza hatkor, hanem a város túlsó végébe autózott, és egy panelház lépcsőjén futott felfelé, amikor neje leparkolta piros Mazdáját a közeli élelmiszerüzlet bejárata előtt. Két órán át várta a férjét, aki jókedvűen bukkant elő a kapuban, és egy nő kísérte. Futó csókot nyomott az arcára, majd telefonjára pillantva sietősen elköszönt tőle…A sovány szerető, beesett arcával sokáig bámult utána. Olívia a karácsonyi fényfűzérekkel tarkított ablakok tövében sírni kezdett.
Két éven át majdnem boldog volt. Majdnem elhitte, hogy szerethető. Huszonnégy hónapon át megbízott Tamásban, mert úgy érezte, becsületes, dolgos, és talán a szíve mélyén szereti őt. Tévedett. Szeretőt tartott, és ő megértette. Hogyan szerethetné, hisz ronda, egy senki és semmi?
Folytatjuk…
