Imádom, hogy reggel ötkor csattogok haza a macskakövön és a Puskin utcai bérházak egyikében még szól a zene. Javában tart még a házibuli. Elképzelem a vörös szemű fiatalságot, akik fogyó erejükből még töltenek egy utolsó rozéfröccsöt. Némelyek már szenderegnek, az alkoholgőzös levegő a tarkójuknál fogva rántja őket hanyatt. A zenét senki nem kapcsolja le, csak a házinéni háborog teljesen feleslegesen. A bódult társaság kábultan vegetál az ütemes zajra.
Közben a nap első sugarai kacéran kikacsintanak a feslett házfalak mögül és aranyra festik az okkersárga köntösöket. Mélyet szippantok az életet adó látványból. Elraktározom. Itthon vagyok.
