Felmerül a kérdés, van-e még értelme társasjátékot játszani a családban? A konyhaasztalnál apa nevet, anya lapot húz, és a gyerek izgatottan lesi, vajon nyerhet-e. Nincs villódzó képernyő, háttérzaj, csak az együttlét öröme, a közös figyelem. Sok családban már a közös étkezés is ritka, nemhogy a játék. Pedig a társasjáték egyidős az emberiséggel, és ma talán még nagyobb szükség lenne rá, mint régen.
A 21. századi család élete darabokra szabdalt. A szülők dolgoznak, és ha pihennek, akkor ők is, ahogy a gyerekeik, a telefonjaikban élnek. Egyre ritkább a közös program, talán egy film a kanapén, ahol senki nem beszél, csak bámul előre és eszik.
A szakértők rendre elmondják, hogy a gyerekek számára az egyik legnagyobb ajándék a minőségi idő, a valódi jelenlét, amikor a szülő nem csak testben, hanem lélekben is jelen van. A társasjáték során a családtagok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kifejezik érzelmeiket, empátiát tanulnak, és óhatatlanul csökken a generációk közti távolság.
A modern élet legnagyobb paradoxona az, hogy miközben folyamatosan kapcsolatban vagyunk, valójában egyre magányosabbakká válunk. A gyerekek egyre kevesebbet kérdeznek, a szülők pedig estére fáradtak a beszélgetéshez. A közös társasozás azonban valós idejű élmény. Van benne nevetés, vita, harag és öröm. Minden, amitől megtelik élettel. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen közös tevékenységek jelentős mértékben kovácsolják össze a felnőtteket és gyerekeket, miközben növelik érzelmi biztonságérzetüket.
Mégis sokan úgy vélik, hogy a társasjáték gyerekes dolog, pedig a pszichológusok szerint épp ellenkezőleg: a játék az egyik leghatékonyabb kommunikációs forma. Egy-egy este során kiderül, ki hogyan birkózik meg a vereséggel, ki próbál csalni, ki segít a másikon. Mindez a családi működés leképeződése. Megjelennek a hétköznapi minták. A szülő, aki mindent kontrollálni akar, vagy épp hagyja nyerni a gyerekét, de az rájön, vagy épp ellenkezőleg, vérre menő csatákat vívnak, és a győzelem édes örömmé válik.
Ha társasjátékokban gondolkodunk, ne feltétlenül a Gazdálkodj okosanban merüljünk el, mert a maiak mások, történetmesélők, gyakran kooperatívak. Vagyis a család egyszerre nyer vagy épp veszít. Muszáj közös megoldásokban is gondolkodnia, egységes stratégiát kialakítania.
Egy este a dobókockák bűvöletében nem oldja meg a családi gondokat, valamit azonban visszaad: a közelséget. Egy-egy nevetés, pillantás vagy összekacsintás sokkal erősebb szövetséget sző, mint bármilyen „hegyibeszéd”. Jó érzés látni, hogy valaki megküzd a sikerért, hogy nem adja fel, és hátrányos helyzetből is képes előnyt kovácsolni. Talán éppen ezért van ma értelme még inkább játszani. A világ rohan, a képernyő mindig villog, a telefon pittyeg, de ha eltekintünk ezektől, és időt szánunk egymásra, akkor olyan pillanatokat szerezhetünk, amelyek évek múltán is értékesek maradnak. Nincs az a gyerek, aki arra emlékezne, hogy egyszer régen kapott egy telefont, utána egy jobbat, de ha együtt játszott, sütött, birkózott a szüleivel, akkor megmarad benne az érzés, hogy szerették és törődtek vele. Ezt egyetlen tárgy se tudja nyújtani. Egyetlen drága eszköz se adja vissza a közös idő örömét, amikor csak egymásra figyeltünk.
Nem, a boomerek vagy az X generáció világa sem mindig ósdi és nevetséges. Habár sok minden megváltozott, átalakult, a családi kapcsolatok értéke és fontossága sosem fog.
Kép forrása: Pinterest
