A történelem tele van férfi orvosok neveivel, akik felfedezéseikkel világhírre tettek szert, de van egy név, amelyet minden újszülött „ismer”, anélkül, hogy hallotta volna. Dr. Virginia Apgar volt az, aki először adott hangot a legkisebbek kiáltásának, és ezzel forradalmasította a szülészetet.
Dr. Virginia Apgar 1909-ben született az Egyesült Államokban. Egy olyan korban akart orvos lenni, amikor a nők előtt még alig nyíltak meg tudományos pályák. Ez azonban őt nem akadályozta meg abban, hogy eldöntse, orvos lesz. Nem csillogásra vagy hírnévre vágyott, hanem életeket akart menteni.
1933-ban orvosi diplomát szerzett. Ekkortájt még kevés nő dolgozott a kórházakban orvosként. Sebész akart lenni, de egy tanára lebeszélte, mondván, túl sok a férfi ezen a pályán, és valószínűleg nem lesz sok esélye érvényesülni. Virginia azonban nem hátrált meg, úgy gondolta, hogy érdemes egy kevéssé ismert terület, az aneszteziológia felé fordulnia, amely nem más, mint az altatás tudománya. Ez ekkoriban még gyerekcipőben járt. Ő lett az első nő, aki szakértőként dolgozott a későbbiekben ezen a területen.
1952-ben a Columbia Egyetemen egy orvostanhallgató megkérdezte Apgart, vajon hogyan lehetne megállapítani, hogy egy újszülött milyen állapotban van. Ő azonnal öt szót írt fel a táblára: pulzus, reakció, izomtónus, légzés és a baba külseje. Ez lett az első újszülött-értékelő rendszer alapja, az Apgar-skála. A skála, amit azóta is alkalmaznak egyszerű: a baba születése után egy perccel, majd öt perc múlva pontozzák a jellemzőket. Ha alacsony a pontszám, az orvosok azonnal beavatkoznak.
Korábban nagyon sok újszülött halt meg vagy szenvedett maradandó károsodást, mert nem ismerték fel időben, hogy baj van. Apgar találmánya után, ami a maga nemében nem mond újat, mégis összegzést ad, a csecsemőhalandóság jelentős mértékben csökkent.
Dr. Apgar nemcsak tudományos munkája által, hanem személyes példájával is inspirálta a későbbi korok orvosait. Soha nem ment férjhez, mert életét a hivatásának szentelte. Szenvedélyes hegedűs volt, repülni tanult, de nagyon szeretett horgászni és kertészkedni is. Minden porcikájában élettel teli, kíváncsi ember maradt, aki nem fogadta el, hogy a nők kevesebbek legyenek a tudományban.
„A nőket nem bátorítani kell arra, hogy orvosok legyenek, hanem hagyni kell őket dolgozni” – mondta egyszer.
Később a March if Dimes nevű szervezetnél is dolgozott, ahol az újszülöttek egészségének megőrzéséért kampányolt. Közérthető módon magyarázta el a szülőknek, hogy mit tehetnek a magzat egészségéért. Ne feledjük, ez azokban az években történt, amikor a terhes nők még nyugodtan dohányoztak és fogyasztottak alkoholt. Őelőtte senki nem mondta ki és nem is foglalkozott azzal, hogy ez mennyire káros a magzatra.
Ma minden egyes szülőszobában elhangzik a varázsszó: Apgar score. Minden egyes csecsemő, akinek első lélegzetvételénél észreveszik a gondokat, az ő örökségét viszi tovább. Nem csak egy orvosét, aki gondolkodásában úttörő volt, hanem egy olyan szakemberét, aki megtanította odafigyelni az emberiséget a legelső lélegzetvételre.
1974-ben, 65 éves korában halt meg. Milliók életét változtatta meg, nevét ma kórházak, ösztöndíjak őrzik. Történetéből megtanulhatjuk, hogy a legnagyobb változásokat gyakran a legegyszerűbb ötletek hozzák, és hogy a hit, a kitartás és az együttérzés életeket menthet.
Kép forrása: Pinterest
