A konyhaasztalon ott marad egy bögre. Ahogy máskor, hiába szólok érte. Az ő bögréje, azt mondja szereti, mert kézre áll ás nem túl mély. Egyszer még azzal is viccelődött, hogy olyan, mint a házasságunk, pont megfelelő adag fér bele, ahogyan a kapcsolatunkba. Akkor nevettem. Most nem. Nézem, és már tudom, hogy ez az adag kevesebb, mint az én valóságom.
A nevét sem tudom a lánynak. A szomszéd, így hívom magamban, a postás talán Evelinnek vagy Emmának. Nem hallottam jól. Fiatal, harmincas és az a fajta, aki azt hiszi, körülötte forog a világ. Kezdetben mosolyogtam ezen, ma hallgatok, mert rájöttem, igaza van.
Nem könnyű észrevenni, ahogy egy kapcsolódás elkezdődik, mert a hazugság nem mindig rúgja be az ajtót. Legtöbbször besurran, leül a kanapéra, majd vár. A mély tekintetek sugarát eleinte elnyomja a világosság, nem kerülnek felszínre, és a szemek összevillanása lehet véletlen is. Főleg, mert nem akarom észrevenni, hogy ne legyek tipikus, féltékeny feleség. Jó fej akarok lenni, laza és kedves, de ez hamar elmúlik. Kérdezni nem merek, bár érzem, hogy ismeretlen illatokat sodor felém a szél, ha a férjem mellém ül. Tizennyolc éve ismerem, nem tévesztem össze mással, és tudom, milyen illata van a haragjának, félelmének és kétségbeesésének is.
Még sincs összeomlás, tányérok a falon, nincs hisztéria, csak csend. Az a fajta, amelyben az ember felismeri, hogy a szeretet elpárolgott, vagy épp átköltözött egy másik ajtó mögé. Figyelem a férjem, aki röpköd. Boldogabb, mint velem bármikor. Legszívesebben megkérdezném tőle, mitől, de nem merem. Tudom, hogy az, és így kár faggatnom.
Végtelenül hosszú ideig hittem, hogy a kötődés biztosíték. Hogy ha együtt fizetjük a számlákat, együtt takarítjuk a garázst, ha segítek felkészülni a vizsgáira, akkor mindez megvéd a változástól. A megszokást én biztonságnak hívom, mert jó érzés tudni, hogy akihez este hazaérek, ugyanazt a sorozatot szereti, amit én, és tudja, hogy két cukorral iszom a kávét tejszín nélkül. Pokolian nehezen jöttem rá, hogy a kötődés nem páncél, csak vékony szálakból szőtt lepel, ami alatt sokáig elrejthető a közös élet. De egy másik is, amelyről alig tudok valamit.
Egy lány a szomszéd lépcsőházból, aki elnézést kért egyszer, mert túl hangosan hallgatta a zenét. Mindig mosolyog rám, amikor találkozunk, mosolya könnyed és ragyogó. Majdnem kedvelem, pedig, amikor késik a férjem, mert főnöke kihasználja, akkor nála van, a karjai közt tartja, és azt gondolja, nem sejtem.
Amikor otthon van, tekintete a lakáson kívül jár, nincs jelen, már-már megsajnálom, mert ideges és szenved. Megbeszélései gombamód szaporodnak, teste máshol jár, érzem a bőrén, hogy más érintette. Az unalom lakik velünk hármasban, de nem lett a kapcsolatunk halála, hanem a meglepetés szenvedett kínt, amelyet már nem akarunk megadni a másiknak. Rutinos reggeli puszik, mint a Nutella reklámban, és már az érintés is emlékfoszlánya csak a vágynak. Nem hibáztatom őt, mert más én is elveszítettem a benne rejlő csodát. A játékosságot is. Kettőnk közt a fény a szomszéd várost is ellátta volna világossággal, most meg a pincéhez se elég.
Mégse fordulok új felé, nem keresek vigaszt, csak figyelem a szomszédlány mosolyát és várom, mikor válik állandóvá. Csendben maradok, és lesem, hogy a szerelem hazaérjen, ha útján eltévedt. Nem vagyok gyáva, se megalkuvó, csak el akarom fogadni az embert, aki még nem tudja, hogy elengedni a kezem, nem jó döntés, mert eltéved a sűrűben. Érzem, hogy hazugsága nem mindig szándékos, néha csak gyáva. Vagy valami más kezdődött el benne, és talán a mi szerelmünk nem elég, ha nem tartja négy kéz. Minden egyes nap.
A bögrét megtartom, nem bosszúból vagy reményként, csak az emlékek miatt. Mert volt egy ember, aki szerette és engem is. Ez az ember egyszer kinézett az ablakon és kíváncsibb lett arra, ami túl van a megszokáson. Ezért én nem gyűlölöm. Talán visszatalál hozzám.
Ha nem, akkor a bögrét elrejtem a konyha egy elfeledett polcának mélyére, és elgondolkodom azon, vajon, kint, a távolban, egy másik életben talál-e hozzá hasonlót, ami nem csorba, nem túl mély és jó a fogása.
Kép forrása: Pinterest
