Egy héttel később, amikor Zsolt már elfelejtette, hogy pályát akart módosítani, vagy be akart iratkozni randiguru képzésre, megérkezett a mail, amelyről mindig sejtette, hogy meg fog.
Nem állította, hogy hiányzott neki Tünde, ez merő ostobaság lett volna, hiszen csak pár levélről volt szó, amelyből nem derült ki sok minden, ő viszont remekül szórakozott.
A projekt rövid időn belül elindul a cégnél, szóval nyakig lesz munkában, ez a kis szórakozás azonban feldobta. Ahogy meglátta a lány üzenetét, rögtön megpróbálta megtippelni a dolgok végkimenetelét.
A visszautasításra szavazott, mert az törvényszerűnek tűnt adott esetben. Ismert ő is pár, a másik Zsolthoz hasonló fickót, nem rajongtak a Hamupipőkékért. Eszünkben sem volt okos, vicces, önbizalom hiányos lányokkal kezdeni, azok sok türelmet és erőt kívántak volna. Egyikből sem volt sok nekik…
Kedves Zsolt!
Soha nem tudok eléggé hálás lenni neked azért, hogy nem küldtél melegebb éghajlatra, meghallgattál, sőt terelgettél is. Tényleg, de tényleg jó fej vagy, talán egyszer meg kellene ismerkednünk. Mit szólnál egy teához valahol a belvárosban? Nem mostanában, de egyszer igen. Most boldog vagyok, tökéletesen boldog. Nem akarok nyálas lenni, de úgy gondolom, tartozom annyival, hogy elmesélem neked a történteket.
Ott hagytuk abba, hogy elküldtem a mailt. Vártam, de nem jött válasz. Vettem végül egy tuti, fekete rucit, tényleg jól nézett ki. A próbababán valamivel jobban, de rajtam se szörnyűségesen. Hintóm nem lett, de taxin érkeztem, kocsim nincs, tündér keresztanyám is alhatott, mert nem küldetett értem.
A buli a maga nemében tökéletes volt. Igaz, hogy egy falat, de még egy korty se ment le a torkomon, annyira izgatott voltam. Tébláboltam a sok ismeretlen között, amikor valaki megérintette a vállam. Hát ő volt az. Ne tudd meg, leizzadtam egy perc alatt. Azt mondta, nem tudta, ki írt neki, nem ismert engem, de szörnyen sajnálja, mert kár lett volna kihagynia a velem való ismerkedést. Most mondjam, hogy olyan, de olyan jól nézett ki, hogy bármelyik sztár elmehetett volna utcaseprőnek mellette. Alig jutottam szóhoz, pláne, mert a torkomban a Góbi-sivatag száradozott épp. Mintha tudta volna, ezért megkérdezte, hozhat-e inni. Magamban azon fohászkodtam, hogy csak ne pezsgőt, mert akkor nekem annyi. Bólintottam, ő meg rám mosolygott! Rám! De úgy, hogy attól az ember lányának remegni kezd a lába. Ha ismernélek igazán, nem ezt a szófordulatot használtam volna. Sejted melyiket?
Amikor eltűnt, biztos voltam benne, hogy képzelődtem. De pár perc múlva megjelent egy pohár rozéval, aminek nagyon megörültem. Közben a kolléganőim szeme majd kiesett a helyéből. Ettől is boldog voltam. Ittunk, elvonultunk beszélgetni, utána táncoltunk. Megdicsért, kedves volt és végtelenül vicces. Életem legjobb estéje volt. Nem éjfélkor tűntem el, hanem kettőkor, amikor kicsit fájni kezdett a gyomrom az éhségtől és szédültem is, de egy falatot se tudtam leerőltetni. Bevallom, a sarkamat is hólyagosra törte a cipő, de nem számított.
Másnap megjött a várva várt mail, és azóta, ha szabad ilyet mondanom, boldog vagyok! Nem boldog, hanem a boldogabbnál boldogabb. Zsolt álmaim pasija, és történjék bármi, az is marad.
Még egyszer köszönök mindent, nélküled nem ment volna. A teát nem feledem, ne hidd!
Búcsúzom: Az örökké hálás Tünde
Zsolt még életében nem csodálkozott ennyire. Így melléfogott? Természetesen örült a lány sikerének, mert helyes és aranyos volt, főleg így boldogan, de volt benne valami kétkedés is. Vajon meddig marad meg ez a fene nagy öröm? Tünde úszik a boldogságban, vajon a fickó is?
Tényleg már úgy gondolt rá, mint a kishúgára, ezért legszívesebben megrángatta volna a másik grabancát, és lelkére kötötte volna, hogy bánjon jól a lánnyal. Még ha tudta volna, kiről van szó, ehhez akkor se lett volna joga. Inkább kedvesen megírta a választ:
Kedves Már Nem Hamupipőke!
Most mondjam, hogy csodálkozom is, meg nem is? Zsolton igen, rajtad nem. Biztos voltam benne, hogy meglátja, milyen szép, értékes és okos csaj vagy. Hogy ennyire flottul menjen minden, arra nem számítottam. Valljuk be, semmire se, mert azt hittem, soha többé nem hallok felőled. Nem kell hálásnak lenned, amit elértél, azt a magad erejéből érted el. Mondhattam volna én bármit, ha te nem lépsz. Ez olyan, mint valakinek elmesélni, hogy pilótának lenni egyszerű, mégse vezetünk sugárhajtású gépeket másnaponta.
Szóval nagy gratula neked a bátorságodért, a kitartásodért. Kétségtelenül szép lehettél, és látod, a bátorság meghozta a sikert. Tudtam, hogy így kell lennie. El kell mennem másodállásban randiszervezőnek, vagy valami coach-nak, ezt már tudom. Lehet, hogy kevesebb munkával jobban fizetnének! Egyelőre azonban örülök, hogy élek, annyira sürgetnek a határidők.
A teázásnak örülni fogok, és nem baj, ha kiélvezed a kezdeti eufóriát. Majd, ha képes leszel levegőt venni nélküle, írj. A mail címemet tudod… Csak ne keverj össze bennünket írásban. Okozna némi fennforgást. Őszintén remélem, hogy azt kapod, amire számítasz.
Légy boldog, és ne hidd, hogy kevesebbet érsz bárkinél! (Látod, csak kijönnek belőlem ezek a mondatok. Motivációs előadó is lehetnék.)
Zsolt
Kép forrása: Pinterest