Egy kapcsolat restaurálása

“Amit nagyon szeretünk, azt óvjuk. Ha hiba keletkezik benne, nem dobjuk ki. Ha túlontúl értékes, mint például egy szobor, festmény vagy egy ház, akkor megpróbáljuk szakemberrel rendbe hozatni. Így vagyunk mindennel, ami pótolhatatlan és nem cserélhető. Az új sosem lesz a régi mása, legyen szó bármiről. A kapcsolatokat viszont az utóbbi időben alig igyekszünk megjavítani. Vajon miért hiszi a ma embere, hogy nem kell küzdenie semmiért, hogy jár neki a szerelem, a boldogság és a harmónia? Semmi nem jár, csak juthat, ha szerencséje van, ha tesz érte. Ám erre egyre kevesebb példa akad.”

Amit nagyon szeretünk, azt óvjuk. Ha hiba keletkezik benne, nem dobjuk ki. Ha túlontúl értékes, mint például egy szobor, festmény vagy egy ház, akkor megpróbáljuk szakemberrel rendbe hozatni. Így vagyunk mindennel, ami pótolhatatlan és nem cserélhető. Az új sosem lesz a régi mása, legyen szó bármiről. A kapcsolatokat viszont az utóbbi időben alig igyekszünk megjavítani. Vajon miért hiszi a ma embere, hogy nem kell küzdenie semmiért, hogy jár neki a szerelem, a boldogság és a harmónia? Semmi nem jár, csak juthat, ha szerencséje van, ha tesz érte. Ám erre egyre kevesebb példa akad.

Lássuk, miért érdemes egy értékes, de elhasznált kapcsolatot restaurálni:

 
 
  1. Sok munka van benne, és tele van emlékekkel. Ezek az emlékek a mi életünk időcseppjei, amelyeket felszívott a nap, de nyomuk ott maradt a szívünkben.
  2. Ami elmúlt, újra nem élhetjük senkivel, bármennyire szeretnénk, hiszen az idő is vele telt, és mi már nem vagyunk ugyanazok, mint egy vagy öt éve, vagy akár csak az előző hónapban.
  3. Lehet, hogy párunk, szerelmünk megváltozott, de ne feledjük, hogy mi is ezt tettük, és ez a változás nemcsak a külsőnkön tűnik fel. Vannak olyan történések is, amelyek belső munkát végeztek, és amit régen értéknek gondoltunk, ma mosolygunk rajta.
  4. Az új seprű jól seper, tartja a mondás, de csak addig, amíg új. Ha elhasználódik, akkor már nem lesz tökéletes, és életünk adott szakaszát a következővel se élhetjük meg kedvünk szerint.
  5. Gondolkodjuk el azon, hogy megtettünk-e mindent, hogy ne oda jussunk, ahol tartunk! A kapcsolat fenntartása, színessé tétele nem egyoldalú feladat. Nem kell annak lennie, hiszen az adok-kapok elve itt is működik. Ha nem így történt, akkor vizsgáljuk meg, talán bennünk is lehet hiba.
  6. Azzal, akivel már leéltünk egy bizonyos időszakot, lehet, hogy nem lobban ugyanakkorára a láng, de ismeri, elfogadja a hibáinkat, eltűri a rigolyáinkat, amiből akad bőven. Még a vicceinket is képes nevetni, de csak azért, hogy bennünket elégedettnek lásson.
  7. A házasság biztonságot ad. Sokaknak akkor is, ha már ellaposodott. Nem kell örökösen felturbózva élnünk, a nyugalomnak és a csendnek bőven van jótékony hatása. Nem beszélve a lassításról.
  8. A mai randik egy kicsit mások, problémásabbak, mert gyorsabban dobnak, ha nem felelsz meg, minthogy levegőt vennél. A régi generációk szíve erősebben horpad és nagyobbat roppan, mint a mostaniaké, akik nem is tudják pontosan, milyen mély a kút, mert bele se akarnak nézni.
  9. A testünk, legyünk bármennyi évesek, nem úgy néz ki, mint hajdanán, amikor a bőrünk nem árulkodott a nyakunkon, könyökünkön, és reggel visszafeszült az izmainkra. Most viszont szüksége van arra, hogy kicsit megsegítsük, nem beszélve az itt-ott fáj valamiről, amely azonnal jelzi, hogy nem vagyunk mai csirkék. Ez is óvatosságra intő, mert nem esne jól, ha valaki szóvá tenné.
  10. Van kettőnk között valami, amit más nem érthet. Egy szemvillanás, egy mosoly, és a bizalom olyan szintje, amelyre csak hosszú időszak után lehet csak fellépni. Addig azonban hosszú úton gyalogolunk, néha megbotlunk, máskor tévedünk, végül leülünk egy üres kapualjba, hogy ráébredjünk, érdemes-e tovább haladni. A másik oldalon sétáló párról meg azt gondolhatjuk, jó nekik, mert nincs semmi, ami kísértésbe vinné őket, mert megöregedtek.
  11. A kapcsolat restaurálása precíz és aprólékos folyamat. Ha valódi értéket jelent, ha hiányozna a másik, gondolkozzunk el alaposan a cserén. Megérné? Nem bánnánk, ha a másik nem lenne mellettünk, ha nem az ismerős szuszogására ébrednénk? A világ siet, legszívesebben átlépne rajtunk, de ha mi együtt vagyunk öt, tíz vagy akár harminc éve, nem biztos, hogy hagynunk kellene. Áradjon csak a hamisság nélkülünk.
  12. Legyen erőnk megtartani, amink van! Lennie kell! Legyen bennünk spiritusz ahhoz, hogy szeressük és becsüljük, aki a miénk. Vagy aki mellettünk marad és elviseli tökéletlenségünket. Ne szaladjunk bele a változtatás viharába anélkül, hogy a biztonságunkról nem gondoskodtunk!

Mindez persze csak akkor megfontolandó, ha van bennünk elég akarat, és nem vesztettük el a szeretet morzsáit, miközben idegen erdőkben kóboroltunk.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here