„Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!”
(S. Nagy István-Havasy Viktor)
Ötvenegy évvel ezelőtt, 1974. április 30-án Szécsi Pál öngyilkos lett. Sokadik próbálkozása után, ezen a tavaszi napon sikerrel járt. A korabeli sajtó elhallgatta, nem jelenhetett meg róla igazi nekrológ sem. Nem mondhatta ki senki, hogy az ország egyik legnépszerűbb énekese eldobta magától az életet. Elrejtve a hírek között, szinte becsempészve a többi közé, csak ennyi jelent meg róla négy nappal később a Népszabadság oldalán: „Szécsi Pál táncdalénekes 30 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt.”
Arról, hogy mikor lesz a temetése, szintén nem tudósítottak, barátja, S. Nagy István tudatta csak a közvéleménnyel, amely szintén mindent elmond az akkori rendszerről.
Élete tele volt tragédiákkal. Mondhatnánk nyugodtan, hogy szinte borítékolható volt az öngyilkosság. Még egyéves sem volt, amikor édesapját zsidó származása miatt megölték a háborúban. Három gyerek maradt utána. Palika és két nővére egy olyan anyával maradt, aki nem akarta őket. A kicsiket nevelőszülőkhöz adta, a nagyobbik nővérét magával vitte, amikor Amerikába készült, de csak Bécsig jutott vele, amikor is otthagyta, mint egy csomagot. Ezzel az elképesztően nagy teherrel kezdődött Palika élete, és nem is folytatódott sikeresebben, mert állami gondozásba került, ahol reménye sem lehetett a változásra.
Hogy a csoda mégis bekövetkezett, arra szinte nincs is magyarázat. A Divat Intézet munkatársa véletlenül fedezte fel a sármos, jókiállású srácot és manökent faragott belőle. Az áttörés nem sokat váratott magára, mert Szécsi Pál nemcsak vonzó fiú volt, hanem csodálatos énekhangot is kapott az élettől. Azonnal közönségkedvenc lett, mindenki őt akarta, és egy röpke pillanatig úgy látszott, élete sínre kerül, mert jött a pénz, a nők és a siker, de mindezek kombinációja se adta meg neki a vágyott boldogságot. Traumái, belső vívódásai nem engedték meg neki, hogy élvezni tudja az életet. Villámgyorsan megnősült, de hamar kihunyt a láng a házasságából. Inni kezdett, és többször el akarta dobni magától az életet. Talán nem véglegesen, talán csak segítségért kiáltott, de sokan nem hallották meg.
1972-ben ismerkedett meg Domján Edittel, akivel úgy tűnt megélheti a viharos és szenvedélyes szerelem mindenségét, de a két sérült és érzékeny ember végül elsodródott egymástól. Szakítottak, és a színésznő öngyilkos lett. Ez nagyon mélyen megrázta, különösen azért, mert megtudta, hogy előtte még elvetette közös gyereküket. Ezután határozta el, hogy megkeresi a nőt, aki bár világra hozta, de nem anyjaként viselkedett. Szerette volna látni, de az asszony elutasította. Ennél nagyobb kegyetlenség aligha képzelhető el egy ember életében, főleg egy olyanéban, aki úgy érezte, nem kellett soha senkinek.
Egyre többet ivott, sorozatosan mondta le a fellépéseit és sodródott a vég felé. Már a legjobb barátai se tudták kiemelni abból a pokolból, amely jutott neki.
Ma a Farkasréti temetőben nyugszik. Temetése hatalmas viharokat kavart, mindenki ott akart lenni, az emberek egymást taposták, hogy megjelenhessenek ravatala mellett.
Évekkel később, Szécsi Pál nővére, Katalin, megszervezte, hogy anyjuk visszajöjjön Budapestre. Szerette volna elmondani neki, ki is volt a fia, és arra kérte, látogassák meg a sírját, de a nő dühbe gurult.
Azt kiabálta, hogy semmi köze ahhoz az alkoholista, ideggyenge fiúhoz, majd néhány napra eltűnt, és visszatérve csak nevetett az aggódó rokonokon. Kiderült, összemelegedett egy utcán megismert férfival.
Szécsi Katalin így írt később öccséről: „Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.”
Az énekest és dalait azóta se felejtette el a közönség. Sírján még ennyi év után is mindig van friss virág.
Nyugodjék békében!
Kép forrása: Pinterest
