Nem, ha magunkra húzzuk az ajtót, amelynek kilincsét erősen fogjuk. Lelkünket belülről képtelenség kinyitni, ha nem akarjuk.
Egyedül lenni jó, valljuk sokszor, mert félünk, hogy bántanak bennünket. A legtöbb ember azért van egyedül, mert rákényszerül, és ezalatt érthetünk fizikai és lelki kényszert is. Van, amikor mi magunk nem akarunk kinézni zárt világunkból, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ne zavarjanak bennünket. Megszokjuk a szabadságot és a függetlenséget, döntéseinket nem befolyásolja, de nem is kritizálja más, és ez tagadhatatlanul jó érzés. Azzal foglalkozunk, amivel szeretnénk, legyen az kreatív munka, hobbi, nyelvtanulás vagy szimplán a világhálón szörfözés. Kapcsolatainkat is leszűkítjük, és azt mondjuk, nincs szükségünk másokra. Ez a választás működhet is, időnként lázadozhat a lelkünk, de le tudjuk csillapítani.
Aztán ott van a másik döntés, amelyhez nem sok közünk van: elhagynak bennünket, félredobnak, nem érnek ránk, nem keresnek mindenféle okokat felsorolva vagy épp csendben. Ilyenkor nem könnyű megmaradni jókedvűnek, határozottnak vagy derűsnek. Pokolian sok munkát kell fektetni abba, hogy elfogadjuk és túléljük.
Vegyük számba, milyen haszna lehet, ha egyedól vagyunk bármilyen módon:
- Segíthet tisztázni a gondolatainkat és az érzelmeinket. Rájöhetünk, hol hibáztunk és mit nem vettünk figyelembe egy másik ember jellemében vagy cselekedeteiben. Rájöhetünk arra, mik a valódi vágyaink, és mi szolgálja felépülésünket bármely negatív történés után.
- Azok, akik kreatívak, sokszor azt vallják, jobb egyedül lenni, mert jobban el tudnak mélyülni az alkotásban.
- Az egyedüllét erősítheti az önbizalmat, mert lám, képesek voltunk elintézni bizonyos dolgokat, meghoztunk olyan döntéseket, amelyeket addig hárítottunk. Csökkenhet a társtól való függés, ahogy a kapcsolatfüggőség is.
- A modern világ zajában lehetőségünk lehet lelassulni, kezelni a stresszt, nyugodtan foglalkozhatunk elménk csiszolásával, tanulhatunk, vagy épp kereshetjük azt az utat, amelyen el akarunk indulni.
Bár ezek az előnyök sok esetben hasznosak, nem mindenkinek felelnek meg. Egyesek tartósan elszigetelődnek, ami mentális állapotuk romlásához vezethet. Fontos, hogy ezt felismerve, keressük barátainkat, családtagjainkat, nézzünk utána, milyen közösségi tevékenységek vannak a közelünkben. Családunkat se hanyagoljuk el, még akkor se, ha nagyon elfoglaltak vagy hárítanak.
Ha hosszabb ideig kényszerülünk egyedül lenni, akkor hasznos, ha nem tekintünk rá büntetésként. Legyen ez lehetőség, amely táptalaja a változásnak. Olvassunk, sétáljunk, mélyedjünk el a természetben, vagy vállaljunk karitatív tevékenységet. Lehetünk felolvasók egy kórházban, látogathatunk idősotthonokat, hogy társaságot nyújtsunk, kereshetünk köröket, ahol szőnek, varrnak, filmet néznek vagy társasoznak.
A kulcs az, hogy egyensúlyt állítsunk fel a mindennapokban. Legyen időnk és erőnk mások számára, de ha szükségét érezzük, vonuljunk el, és dolgozzunk személyes fejlődésünkön. Nem kell itt bonyolult dolgokra gondolni. Hallgassunk jó zenét, remek beszélgetéseket a neten, egy rakás kiváló podcast van már a YouTube-on, és a jó könyveket, online oldalakat se hanyagoljuk el, mert könnyebb lesz azt érezni, hogy nem vagyunk egyedül a gondjainkkal, legyen az szerelem, gyermektelenség, elhanyagolás vagy betegség.
Kép forrása: Pinterest
