„– Minden rendben? – kérdezte kedvesen.
– Nem, semmi sincs rendben – válaszolta Petra és elsírta magát.”
A sorozat többi részét itt olvashatod
– Petra! Mi történt? Miért sírsz, édesem?
A nő nem tudta, hogyan válaszoljon erre. Mit mondhatott volna röviden, hogy ne kelljen részletekbe menően a telefonba zokognia?
– Adja ide a telefont! – mondta Vilma néni. Azzal már nyúlt is érte, közben az asztalon zsebkendőt tolt a nő orra elé.
Mielőtt Petra bármit is válaszolhatott volna, már a hölgy intézte az életét.
Pár szóban elmondta, hogy jó lenne, ha Tamás idejönne, mert baleset érte Petrát, de ne aggódjon, nem olyan, amivel kórházba kell mennie. Inkább csak siessen, mert szükség van rá. Azzal le is tette, mert nem tűrte a felesleges kérdéseket, és amúgy sem akarta ő elmondani a történéseket.
Petra megtapogatta fájó orrát és arcát, majd óvatosan megtörölte.
Tudta, hogy nem kell titkolóznia a férfi előtt, hiszen ismeri őt, de akkor sem szívesen gondolt arra a pár percre, ami várt rá. Az új életbe, az új tervekbe nem volt bekalkulálva, hogy ilyesmik érik. Egyben azonban biztos volt. Nem akarta, hogy a rendőrséghez forduljanak.
– Csinálok friss kávét – mondta Vilma néni, de amikor felállt, nem a konyha felé indult, hanem a kapucsengőhöz. Halk hangját meghallva beengedte a látogatót. Tamás köszönt és kettesével szedhette a lépcsőket, mert egy percen belül az ajtó előtt állt.
Biccentett a fejével és már ölelte is a nőt. Petra már nem sírt, de tekintetéből nem tűnt el a fájdalom és a kétségbeesés.
Vilma néni tapintatosan magukra hagyta őket.
– Mondd már szívem, mi történt! Nagyon megijedtem!
– Idejött valaki és azt hitte, még a régi életemet élem, csak nem akarom fogadni őt. Hiába magyaráztam el neki, dühös lett és megütött.
A férfi tekintete elsötétült.
– Megütött – mormolta. – Miféle állat az ilyen?
– Olyan, aki nem tudja elviselni, ha nemet mondanak neki.
– Vigyek még jégkockát? – kérdezte egy hang a konyhából, miközben a kávéfőző hangos surrogással jelezte, hogy lefolyt.
– Talán jó lenne, mert rosszul néz ki az arcod – mondta Tamás riadtan. – De az lenne a legjobb, ha bemennénk a kórházba.
– Ott kérdezősködni fognak. Nem akarok válaszolni, magyarázkodni.
– Ez nem ilyen egyszerű. És ha eltört az orrod?
– Akkor olyan leszek, mint egy bokszoló.
A férfi felnevetett.
Vilma néni megjelent a jéggel és a kávéval.
– Hiába beszélek neki! – mondta a vendégnek komoly szemrehányással a hangjában. – Milyen aljas dolog megütni egy ilyen törékeny nőt? Gyalázatos, hogy ma mit meg nem engednek maguknak az emberek…
– Nem csak ma… Bármikor – jegyezte meg csendben Petra, mert kicsit úgy érezte, Vilma néni a saját fájdalmát is megéli a vele való történésekben.
A csodálatos herendi porcelánban felszolgált kávénak a megszokottnál is finomabb íze volt. Tamás gondolataiba merült. Tudta, hogy a helyzet nem annyira egyszerű, ahogy a két nő gondolja. Ha ez a férfi megtette egyszer, megteheti máskor is. Mi van, ha nem tud leállni? Vagy veszélyesebb dolgokra képes? És az sem biztos, hogy ő az egyetlen, aki úgy érzi, hogy ha már fizette egy prostinak, akkor meg is vásárolta.
Ő sem sejtette, hogy beleszeret Petrába. Igaz, az sem volt a tervben, hogy járni fog hozzá, de az utolsó kapcsolatában oly módon megalázták és megszégyenítették, hogy annak végén nem látott mást megoldást. Bizonygathatta volna más nőknek a férfiasságát, de attól félt, hogy csődöt mond, és akkor még rosszabb helyzetbe kerül.
Az egyik haverja ajánlotta a nőt, mert olvasott róla egy internetes oldalon, és úgy gondolta, átmenti megoldásnak megteszi. Senki sem sejtette, hogy egyik nap majd arra ébred, hogy mindennél jobban vágyik a nőre, akinek fizetni szokott a szexért. A filmekben ilyen előfordulhatott, az is ócska fordulat volt, de az életben, harminchat évesen ez nem tűnt valószínűnek.
Nem egyik napról a másikra történt, hiszen az eltelt időben sokat beszélgettek. Nem tudta, hogy vajon a nő mással szemben is ilyen nyitott és fesztelen, de nem is érdekelte.
Minél jobban megismerte, annál biztosabban érezte, hogy Petra mögött olyan élet van, ami belekényszerítette ebbe a helyzetbe. Erős nő, bátor és sose sajnáltatta magát. Ezt különösen szerette benne.
Gyorsan felhörpintette a kávét és javasolta, hogy menjenek. Nem a nőhöz, inkább a másik lakásba, ahol eddig fogadta a vendégeket. Kettesben akart lenni vele, így az tűnt kézenfekvő megoldásnak.
Petra felállt, megölelte Vilma nénit és a fülébe súgta, hogy szereti.
Ekkor jutott eszébe, hogy az eredeti célja a látogatásnak az volt, hogy lemondja az albérletet. Mielőtt azonban szólásra nyitotta volna a száját, az asszony annyit mondott, hogy most semmi nem fontos, inkább feküdjön le pihenni.
Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Petra megtorpant.
– Haza akarok menni – mondta határozottan. – Ezt a helyet el akarom felejteni, már ha képes leszek rá.
– Te mindenre képes vagy! Hidd el, pár hónap és talán csak rossz emlék marad.
A nő oldalvást pillantott a férfira. Bevillant neki az első alkalom, amikor megjelent nála.
Félszegen álldogált a küszöbön és nem látszott rajta az a magabiztosság, amellyel most őt nyugtatja. Már akkor nagyon tetszett neki.
Jó volt látni, ahogy feloldódik az első beszélgetésben, és még jobb volt érezni, hogy a teste is reagál az övére. Lassan került köze a lelkéhez, de az elején nem is ez volt a cél.
– Hagyd itt a kocsit, hazaviszlek! – mondta Tamás. – Jobb, ha nem vezetsz most, nem szeretném, ha bajod esne.
A nő beleegyezett, mert valóban nem volt ereje vezetni. Sajgott a feje, és érezte, hogy az orra is kétszerese a megszokottnak.
Beszállt és hagyta, hogy a férfi megsimogassa az arcát. Finom érintése nyomán újra sírhatnékja támadt. Ez az érintés, ez a kedvesség hiányzott neki egész életében. Otthon nem volt része benne, Isti mellett meg nem tapasztalta. Volt férje csak az ágyban ért hozzá, de azon túl soha.
Tamás gázt adott és elindult. Petra lehunyta a szemét és az járt a fejében, vajon milyen élet várna rá a mellette ülő férfi mellett, akit szeret, de egyáltalán nem biztos benne, hogy az szereti őt. Hogyan kezdhetne vele új életet, amikor ismeri a múltját?
Fotó: Pinterest
