Meglátod, és egyszerre azt érzed, hogy elgyengülsz. Ő a legmenőbb az osztályban. És téged néz.
Az első szerelem már csak azért is különleges, mert végigkísér a sírig. Akármilyen pocsék is volt a kapcsolat, mindig édes emlék marad.
Gondold végig: más esetekben is az első alkalom az, ami megmarad: az első munkanapodra valószínűleg sokkal jobban emlékszel, mint a 126.-ra. A szerelem ráadásul olyan hatást fejt ki az agyra, mint a drog – csoda, hogy örök, meghatározó élmény marad?
Jöjjön egy kis kémia: az agy dopamin és a szerotonin szintje ugrásszerűen megemelkedik: a boldogsághoz még egyfajta eufórikus érzés is társul. Bár az illető már így is a föld felett öt méterrel repked, ráadásként beindulnak még a kötődési hormonok is (oxitocin és vazopresszin).
Erre jön még az is, hogy tinédzser és fiatalkorban a többségnek úgynevezett „Memória-túltengése” van. Ha végiggondolod, a legélénkebb emlékeid a gimnazista és az azt követő évekről vannak, utána valahogy felgyorsult az idő. Mivel az első szerelem is ebbe az időszakba esik, sokkal intenzívebben éljük meg.
Ne felejtsük el, hogy a modern popkultúra is erre a jelenségre „gyúr”. A hollywoodi filmek 99%-a a mindent elsöprő szerelemről szól, aminek a vége az elmaradhatatlan csókkal zárul. Sokaknak ez később a párválasztás során egyébként is problémát okoz, hiszen valljuk be, a „lila köd” érzést életünkben nagyon maximum 2-3 férfi tudja kiváltani. És a bár későbbi kapcsolatok (jó esetben) minőségibbek és harmonikusabbak, mégis az első lesz a meghatározó, az etalon.
Józan ésszel végiggondolva persze rájövünk, hogy nem volt minden szép és idilli. Viszont ha néha csak úgy elkapnak a nosztalgikus érzések, az mindig egy irreálisan mesés világot juttat eszünkbe. Hosszú idő után már nem csak a régi, heves érzelmekre vágyunk, hanem tudat alatt a fiatalságunk korszakára is. Gondold csak végig: gimiben szép, fiatal, élettel teli voltál, valószínűleg kevés csalódással. Suli után kiültél a parkba életed szerelmével csókolózni. Ki ne vágyna vissza ebbe a tökéletes idillbe, ahol a legnagyobb gond egy matek egyes volt?
Na de ne csak a szép részét nézzük: az első szakítás olykor brutálisan 
kemény. Utólag persze nevetségesnek tűnik, hogy képesek voltunk ezen hónapokig lelkizni, mikor most, felnőttként ezerszer keményebb problémákkal kell megküzdenünk nap mint nap. Nyilván a szakítás súlya függ a kapcsolat hosszától is, viszont a pszichológia ezt a jelenséget is a jó öreg szülő-gyermek kapcsolatra vezeti vissza. Azok a szerelmes tinédzserek ugyanis, akik bensőséges viszonyt ápolnak a szülőkkel, könnyebben vészelik át ezt a viharos időszakot. Ez persze nem meglepő: érzelmi törés esetén van kihez fordulniuk.
Nem szabad viszont engedni, hogy az első szerelem legyen később az alfa és omega, az alap viszonyítási pont. Ez több szempontból is becsapós, hiszen egy tinédzser felfokozott érzelmi szintje nem vonható párhuzamba egy felnőtt nő megfontolt életéhez. Ez nem azt jelenti, hogy 30 felett már ne is reménykedjünk abban, hogy újra átélhetjük ezt az érzést, csupán azt, hogy a dopamin és szerotonin azért elég erőteljesen torzít.
Inkább annak örüljünk, hogy egyáltalán átélhettük ezt az érzést, annak minden rossz és jó pillanatával együtt. Megnyugtató a gondolat, hogy a másik félnek is valószínűleg naponta, hetente eszébe jutunk – de tudatosítani kell, hogy ez egy emberrel csak egyszer történhet meg – kár újra melegíteni a kihűlt ételt.
