„Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szivem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsúl véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér – és rózsalevelet.”
(Erdős Renée)
Lehettem vagy tizenhat éves, amikor már javában faltam a könyveket, és kezembe akadt Erdős Renée A nagy sikoly c. regénye. Nem értettem én a célzást, azt se mire utalhatott a cím, de éreztem, hogy valami olyasmire, amiről nekem fogalmam sem volt. Az orgazmus szó nem szerepelt a szótáramban, és akiket ismertem, azokéban se nagyon. Nem volt téma a nők szexuális kielégülése, mert mindig azt hallottam odahaza (is), hogy ha nő engedi magát, előbb szabadul. Így beleborzongtam a sorokba és döbbenten konstatáltam, hogy egy nő milyen bátran meri vállalni az érzéseit, reakcióit. Ma már tudom, hogy mindig azok az emberek hagynak maguk után értékeset és maradandót, akik nem félnek, akik szembe mernek szállni az uralkodó korszellemmel.
Erdős Renée ilyen nő volt. Ehrental Regina néven látta meg a napvilágot 1878-ban, és hetedik gyerekként egy ortodox zsidó családban nem számíthatott különösebb figyelemre. Korán kiderült róla, hogy élénk fantáziával bír és végtelenül szeret olvasni. Tizennégy évesen már szerelmes versek és kisebb elbeszélések kerültek ki tolla alól, amelyre Győrben, szülővárosában hamar felfigyeltek. Egy 1926-os anekdota így mesél a csinos lány első szárnypróbálgatásairól:
„Szőke diákok szoktak írni szerelmes verseket fekete hajú kislányokhoz, a kis Erdős Renée azonban már tizennégy esztendős korában költő volt és csak úgy ontotta a betűket a papirosra. Stílusa annyira kifejlődött, hogy amikor tizenhárom esztendős korában egyszer egy iskolai dolgozatot írt a bátyja helyett, tizenhat esztendős bátyját megkérdezte a tanára, honnan másolta ki a dolgozatot, mert hiszen egy tizenhatéves fiúnak még nem lehet ilyen kiforrott a stílusa.”
A feltűnő szépséggel megáldott Renée mégis a színészet felé kacsingatott ezidőben, de azt már sose tudjuk meg, vajon mennyire lett volna sikeres azon a területen. Gyorsan visszakanyarodott az irodalom utcájába.
Már második verseskötetében, amit a kor jelentős írója, Bródy Sándor szerkesztett, megjelenik az a bátor, szókimondó költő, író, akinek később megismerjük a lányt. Erdős Renée úgy mer írni a szerelemről, ahogy addig egyetlen nőtársa sem. A szerelem mellett fontos szerepet kap írásaiban a vágy, amelyről leplezetlen őszinteséggel nyilatkozik, és nem rejti véka alá, hogy ugyanolyan erősnek és korlátlannak érzi, ahogy a társadalom a férfiakét. Gondoljunk csak bele, még az első világháború előtt vagyunk, a lányokat nem így nevelik, sőt mindent elkövetnek azért, hogy ne sokat tudjanak a szeretkezésről és a gyerekszületésről. Pláne a nemzésről. Még Ady is felfigyelt rá és elismeréssel nyilatkozott róla. Szerkesztője halálosan beleszeretett, de viharos kapcsolatukból nem lett házasság. Bródy Sándor, aki korának férfiszépsége volt, emiatt kísérelt meg öngyilkosságot. Szíven lőtte magát, de felépült. Renée szanatóriumba került, majd Olaszországig menekült. Időközben áttért a katolikus vallásra és megismerkedett első férjével, de ez a házasság nem hozta meg a kívánt boldogságot. Második lányuk születése előtt Fülep Lajos elhagyta. Ekkor az írónő, aki addig csak kacsingatott az írással, tüdőembóliát kapott. Hogy ne haljanak éhen lányaival, úgy döntött, regényeket kezd írni. A siker úgy robbant be az életébe, ahogy arra senki nem számított. Könyveivel akkora sikereket ért el, hogy azok honoráriumából egy villát tudott venni. Másodszor is férjhez ment, de annak is válás lett a vége.
Regényei nagy port kavartak, különösen azért, mert utóbb már ötvözte a vallást az erotikával. Mindezek mögött sok olyan nőket érintő problémáról is írt, amit abban a korban nem volt szokás kimondani, nemhogy regénybe foglalni. A nagy sikoly című könyvére is ez a szókimondás jellemző. Vajon a női gyönyör társadalmilag elfogadható-e egyáltalán? A hősnő, ahogy annak lennie kellett, egy ideig rendes feleségként szemet hunyt férje hűtlenkedései felett. A sokatmondó cím viszont egyaránt utal a szülési fájdalmakra és az orgazmusra is, mivel a főszereplő Dórát többen is arról próbálják meggyőzni, hogy a szexuális öröm következtében elhangzó sikoly nem számít. A lényeges kiáltás az, ami akkor hagyja el a nők ajkát, amikor gyermeket hoznak a világra. Dóra végül a házasságán kívül ismeri meg a kielégülést. Ma, amikor a csapból is a szexualitás folyik, talán nem értjük ennek fontosságát, de gondoljunk csak bele, hányan beszélünk ilyesmiről barátnőnkkel vagy épp lányainkkal.
Életének utolsó éveiben sok viszontagságon ment keresztül, mert a zsidótörvények őt se kímélték, nem publikálhatott, sőt bujkálnia kellett, hogy életét mentse. Villáját lefoglalták, és szerencsésnek mondhatta magát, hogy túlélte a deportálásokat. Orvos lánya azonban nem bírta a nyomást, öngyilkos lett.
1956-ban bekövetkezett haláláig elfeledve élt Lövölde téri lakásában.
Erdős Renée művészete és munkássága megérdemelné, hogy elfoglalja méltó helyét az irodalomban, de még mindig ponyvaíróként tartják számon, és senki nem rehabilitálja úgy, mint Rejtő Jenőt, aki szintén évtizedeken át kiesett az irodalom öléből, és csak nehezen tudott visszakapaszkodni, bár regényein és poénjain tízezrek nőttek fel. Remélhetőleg eljön majd az az idő, amikor szerepét kellőképpen fogják értékelni.
Kép forrása: Pinterest
