Van egy sorozat, amelynek dallama azonnal visszarepít a múltba. Abba a világba, amely nem is létezett talán, de nagyon szerettünk volna hinni benne. Emberségével, tisztaságával mindannyiunk kedvence volt hosszú éveken át. Lassú ritmusa, a becsületbe vetett hite, a szorgalom és a kitartás, amellyel a szereplőit felruházták a készítők, egyszerűen meghódította az emberek szívét világszerte.
A sorozat, ha valaki nem ismerné, a 19. századi amerikai pionírok életét mutatja be, mégis univerzális értékeket közvetített: a reményt, a szeretetet, az összetartozást, annak tudatát, hogy a bajban mindig lesz, aki segíteni fog, és a küzdelmet, amit nem szabad feladni.
A történet középpontjában az Ingalls család áll, akik a vadnyugat kemény és szépségekkel teli mindennapjait élik. A családfő, Charles olyan férj és édesapa, aki családjáért mindenre képes. Sosem hátrál meg, bölcsessége és akaratereje összetartja a családot, nem beszélve finom humoráról.
Caroline, a felesége a nyugalom és a gondoskodás megtestesítője, erős nő, de lágy szívvel és egyenes gerinccel neveli gyermekeit.
Legnagyobb lányuk Mary, szelíd, szorgalmas lány, akinek vaksága a legerőteljesebb szálak egyik a sorozatban. Kitartása és hite azonban jóra fordít mindent életében.
A középső Laura, élénk, kíváncsi lányzó. Ő a sorozat szíve. Igazságérzete és érzékenysége felnőtt életében sem csökken. Az ő írásaiból kapunk képet a farm életéről, nem beszélve az apró település, Walnut Grove hétköznapjairól és szereplőiről.
A Farm, ahol élünk (Eredeti címe beszédesebb: Kis ház a prérin), nemcsak egy család élete, hanem tisztelgés a régi idők hősei előtt, akik megküzdöttek olyan betegségekkel, amelyekre ma már van gyógyszer, akiket nem került el a szárazság, éhínség, és a fájdalmas veszteségek sora sem. Minden apró dolognak súlya volt: az ünnepeknek, az ajándékoknak, amelyeket nem boltban vásároltak, a vásári mutatványosok érkezésének, de egy új ruhának, vagy könyvnek is.
A sorozat abban a világban játszódik, amikor az emberek még tudtak és mertek is vágyakozni. Értéke volt a tárgyaknak, az együttlétnek és a beszélgetéseknek is, nem beszélve az idősebbek tapasztalatairól. A mindennapokban nem a pénz és rohanás diktált, hanem a munka, a közösség ereje és a természet szeszélyes viselkedése. A boldogságot millió apró dolog adhatta, és nem pénzen szerették volna megvásárolni a boltokban.
Ezt a sorozatot talán ma is azért kedvelik sokan, mert rámutat arra, hogy lehetett tisztábban, emberibben élni, hogy az önzetlenség előre vitt. A család valóban a szeretetet jelentette, és az emberek iránti felelősség és empátia sokkal magasabb szinten állt.
Ezért van az, hogy ha ma is felcsendül valahol a főcím dallama, úgy érezzük, megint gyerekek vagyunk, akik nem a nappaliban ülnek, hanem szívükben tiszta boldogsággal futnak a prérin, ahol mindig lengedez a szél. Az egyszerű boldogság, a jó utáni vágyakozás sosem megy ki a divatból, ezért mosolyodunk el, ha meghalljuk a szereplők hangját, nevetését.
Kép forrása: WMN
