A 90 perc a mennyországban egy balesettel kezdődik, amely bármelyikünkkel megtörténhet, csinálhatunk bármit az azt megelőző pillanatokban. Lehetünk jók, gonoszak, vidámak és mélységesen szomorúak is, sok esetben nem rajtunk múlik. A film a földi szenvedés és túlvilági remény közti hidat képviseli méghozzá úgy, hogy egy lelkész emlékirataira épül.
Don Piper fiatal pap, amikor egy esős napon frontális ütközés áldozata lesz. Klinikai halottnak nyilvánítják, miközben ő 90 percet tölt a mennyben, majd visszatér az életbe. Visszaimádkozza valaki, aki azt a parancsot kapta Istentől, hogy ne hagyja átkelni a túlvilágra.
A filmben a menny rövid jelenetekben bukkan fel, épp úgy, ahogy a kollektív képzelet megálmodja: ragyogó fény, aranysárga táj, éneklő emberek, nyugalom és idilli környzet, ahol Don találkozik a szeretteivel. A menny idealizált, inkább a vágyak tükörképe ezekben a jelenetekben, hiszen minden békés, hibátlan, nem lengi körül titokzatosság, amit sok túlvilági élményt megélő ember hangsúlyoz.
Érdekes módon a film inkább a földi szenvedésre koncentrál. Don Piper visszatérése hatalmas szenvedéssel jár. A férfi, nem boldog, tele van reménytelenséggel, depresszióval, dühvel, és hitbéli válsággal küzd.
Családja, barátai és hívei imádkoznak érte, összetartanak, segítik, de sokáig úgy tűnik, hogy a lelkész nem akar élni, visszavágyik a mennybe. Nem találja értelmét földi létének, és ezt különösen nehéz elviselnie a feleségének és gyerekeinek. A film érdekessége az is, hogy nem kezdi hirdetni fennen, hogy megjárta a mennyországot, sőt mintha teherként nehezedne rá a tudat. Nem mondja ki, hogy mennyire nem vágyott visszajönni onnan, ahol megtapasztalta a tökéletes békét. A legnagyobb dilemmája az, hogy vajon hogyan lehet tovább élni a földön, ha már megtapasztalta, hogy van egy jobb hely máshol?
A film kimondja, hogy az ember nem önmagáért kell, hogy éljen, hanem másokért. Don története reményt adhat, még akkor is, ha a néző nem hívő.
A történet kissé túlmagyarázza magát, cselekménye és ritmusa lassú, mégis van benne valami, amiért megragadja az embert. Talán a segítség miatt, amit mások nyújtanak, vagy épp a remény teszi azzá, mert azt sulykolja, van értelme itt élni ezen a bolygón, és jónak is lenni.
Don Piper gyógyulása lassú és fájdalmas. Sokára ébred rá arra, hogy földi feladata megváltozott. Nem azt kell tennie, amit eddig, hanem el kell mondania mindent, amit megtapasztalt. Ki kell adnia a mély titkot, amelyről kezdetben a felesége előtt sem tesz említést. Ez az erkölcsi feladata. Így válik a menny valódi vigasszá, a földi küzdelmek pedig nem hiábavalóvá.
Talán nem ez a leghitelesebb film, amely felkészít bennünket arra, ami várhat ránk, már ha hiszünk benne, de sokaknak sugallhat megnyugvást. Ezért is érdemes megnézni, hiszen a földön egyre kevesebb kapaszkodónk maradt a halál utáni létre vonatkozóan.
90 perc a mennyországban, 2015 (90 Minutes in Heaven), Netflix, szinkronos
Kép forrása: Netflix
