Az új év, új szerelem egy dán romantikus film, de nem abból a fajtából, amit megszoktunk. Nincs tele klisékkel, harsány gesztusokkal, hanem csendes módon meséli el életünk igazságait, töréseit. Ez a film nem azoknak szól, akik azt várják, hogy felerősödő zenével öntik majd nyakukba a tökéletes szerelmet. A történetek letisztultan tárulnak elénk, és mindegyik szereplőben találunk egy morzsányit önmagunkból.
A történet közepén egy baráti társaság áll, amelyben a szereplők különböző életszakaszokban tengetik napjaikat, és az év utolsó napján összegyűlnek, pedig ez a nap egyiküknek sem jelent kellemes emléket. Van aki, aki hosszú magány után párkapcsolatra lel, mások a házasságban is magányosak, de akad olyan is, aki abban reméli visszanyerni az örömét, hogy egy nála fiatalabb párral keresné a boldogságot.
A dán filmekre jellemző visszafogott stílus minden képkockán jelen van. Nem hallunk mocskos szavakat, és a legnagyobb veszekedés közepette sem a másik földbe döngölése a cél. Odakint hideg, ködös tél van, bent meleg, és egyikük főz, amely menekülés neki a valóságból, annak emlékétől, hogy legjobb barátja egykor ebben a lakásban lett öngyilkos.
A szereplők vergődnek, igyekeznek óvatos érzelmek mentén lavírozni, de nem vágynak tündérmesékre. Szerencsére a film sem tereli őket a lehetetlen felé, hanem megadja a nézőnek a lehetőséget arra, hogy őszintén magába nézzen. Nincs szó örök boldogságról, hamis ígéretekről, amelyet az új évtől várnak.
Lassú alkotás, nem akar mindenáron hatni, mégis mélyen megérinti a nézőt. A benne szereplők természetesek, életközeliek, mintha nem is színészeket látnánk.
Az ünnepek után, amikor kicsit elfáradunk érzelmileg, ez a film ideális lehet azoknak, akik nem látványos újrakezdésekben reménykednek, hanem tisztában vannak azzal, hogy a változás mindig lassú és bátor döntések sorozata.
Meg kell említenünk a két fiatalt is, akik a családokhoz tartoznak, mégis a saját világukban élnek. A srác, aki elveszítette az apját, videójátékokban talál örömöt, a lány, akinek az arcán ragyog az élet öröme, titokban cigarettázik és bort csen el a felnőttektől. Ha az ő beszélgetésüket kiemeljük, észrevehetjük, mennyire érettek és mélyen érzők, és egyetlen egyszer sem használnak durva kifejezéseket, hogy bizonyítsák menőségüket vagy igazolják identitásukat.
Ez a film finom lelki tükör. Megnyugtató, reményt adó és melankolikus. Sejteti, hogy az élet sosem egyenes út, hogy a kitérőknek értelme van. Még akkor is, ha sokáig nem vesszük észre, hogy szívünk mélyén kit szeretünk.
Igazi skandináv mozi, amelyet nem érdemes kihagyni azoknak, akik szeretnek túllátni a negédes, csöpögős érzelmeken.
