A Frakk a magyar rajzfilmgyártás egyik legsikeresebb és legkedvesebb sorozata. 1972-ben tűzte műsorára először a Magyar Televízió, és már akkor nosztalgiát ébresztett mindazokban, akik megnézték. A kutya-macska kapcsolat viharos témáját öleli fel, miközben olyan különleges jellemekkel találkozhatunk, mint Lukrécia, a minden hájjal megkent fekete macska, akinek leghőbb vágya, hogy elfoglalhassa gazdái kanapéját mindörökre. Ennek érdekében minden módszer megengedett nála. Hű társa a lusta és kövér, Szerénke, a fehér cica, aki bár sokszor nem ért egyet Lukréciával, benne van minden csínytevésben. Szelíd, kedves és butácska, de azért őt sem kell félteni. No és Frakk, a vagány, határozott vizsla, aki „nevelő” szándékkal kerül a családhoz. Macskanevelő szándékkal! Hármójuk kalandjai 52 részben szegezték anno a tévé elé a gyerekeket és a felnőtteket.
A kertes ház a polgári élet kellékeivel Bálint Ágnes írónő ötletéből fakadt, ő lett a filmsorozat forgatókönyvírója is. Belegondolni is nehéz, hogy papírkivágásos módszerrel készült, ami kimondva is mosolygásra készteti a 21. század emberét, amikor már lassan arra számíthatunk, hogy a szereplők menten kilépnek a vászonról, vagy épp a velük lakó tévé képernyője mögül.
Irma néni és Károly bácsi mindennapjai békében telnek, amíg engedik, hogy két macska uralkodjon felettük. Irma néni jó feleség, főz, mos, serénykedik, és mindenben elkényezteti két kedvencét, bár tagadja. Ám Szerénke és Lukrécia idővel elszemtelenedik, és ennek következményeként érkezik az idillbe a szép, barna vizsla, akit viszont Károly bácsi fog elkényeztetni, bár azt reméli, hogy rendet tesz a házban. Ő azt se bánná, ha felesége kedvencei eltűnnének, de látszólag arra törekszik, hogy a három házikedvenc békésen meg tudjon maradni egymás mellett.
A sorozat zenéje idővel ikonikussá vált, Pethő Zsolt szerezte, és jelentős mértékben hozzájárult a sikeréhez is, ahogy a kiváló szinkronhangok is. Szabó Gyula Frakkja egyszerűen tökéletes, ahogy Schubert Éva Lukréciája vagy Váradi Hédi kényeskedő Szerénkéje. Természetesen az emberi karaktereket megszólaltató Suka Sándor és Pártos Erzsi is remekel.
A régi nyugalmat, kiszámíthatóságot bemutató 8-10 perces részek olyan érzést keltettek a nézőben, mintha a világnak sikerült volna kicsit lelassulnia, és emlékeztetnie mindenkit, hogy talán elég azzal foglalkozni, ami a házunk táján történik, lásd, kutya-macska csatározás. Mindenesetre az bizonyos, hogy hangulata, szellemisége visszahoz valamit abból a korszakból, amelyet a nézők talán meg se éltek, de szerettek és élveztek a tévé képernyőjén. A humor, a játékosság minden részben jelentős szerepet tölt be, és nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy senki se velejéig gonosz vagy alattomos, amely szintén emeli a film színvonalát.
Gyerekeknek ugyanúgy szólt és szól(na) mai is, ahogy felnőtteknek. Elmondhatjuk, hogy minden túlzás nélkül tökrözte az akkori kor szellemét. 1988-ig érkeztek az évadok, majd abbamaradt.
Mivel akkoriban nem volt rajzfilmdömping, ahogy manapság, ez a sorozat is bevonult a kollektív emlékezetbe, hiszen még él az a korosztály, amelyik a főcímzene első hangjait hallva azonnal elmosolyodik. Talán még vannak gyerekek, akik szívesen nézik, pedig nem robban, durran benne semmi, ahogy vér se folyik minden második percben, nem beszélve a felkavaró hangerőről.
Frakk, Szerénke és Lukrécia karaktere megérdemelten került a magyar rajzfilmgyártás nagyjai közé, és ez nem véletlen.
Ha a kedves Olvasó, kedvet érez, bármikor rájuk nézhet az interneten, és felülhet a nosztalgiavonatra, amely visszarepíti abba a világba, ahol nem voltak lépten-nyomon szuperhősök, akik megmentik a Föld bolygót. Viszont volt humoruk.
Kép forrása: Pinterest
