Ha volna ideális iskola, talán az emberek is mások lennének. Ha a tanítás olyan helyen és módon történne, ahogy nagyjából mindenkinek megfelelne, akkor a gyerekek talán többet tudnának az életről, mint manapság.
A közel tökéletes iskolában nem a tanítás lenne a fő cél, hanem a nevelés. Itt most nem a cipőkötésre vagy a köszönésre kell gondolni, hanem arra, hogy azt tanítanák meg gyerekeinknek, milyen sokszínű a világ, és mennyire mások és mégis hasonlóak az emberek. Arról tartanának előadásokat, hogy mit jelent a fájdalom, a szomorúság, a gúny és mások kirekesztése. Megmutatnák a gyerekeknek, hogy nem kell egyformának lenni, és nem bűn, ha valaki téved, ha nem halad a többiekkel azonos tempóban, de az sem jelenti a világvégét, ha hibázik.
Az ideális iskolában sok lenne a játék, de nem lenne verseny, mert cseppet se fontos, hogy ki ír alsóban a legszebben, vagy ki mond verset legnagyobb átéléssel. Aki kedvet érezne hozzá, szerepelhetne, de nem az lenne a fő cél, hogy örökösen megmérettessék magukat a gyerekek. Egyáltalán nem számítana, ki mennyire gyors futó, de az igen, hogy szeret-e futni, labdázni vagy ugrókötelezni. Sokkal fontosabb lenne, ha megtanulnának bánni a pénzzel, ha ismernék a növényeket és állatokat, ha azt tanulnák, hogyan vigyázzunk a háziállatokra, hogyan gondoskodjunk a ránk bízottakról, és azt is, mennyire fontos, hogy megőrizzük a környezetünket.
Az iskola nevelhetne takarékosságra, előrelátásra, szép beszédre, megfelelő fellépésre, félelem nélküli véleménynyilvánításra, és hogy nem kell mindent kimondanunk, ami a szívünket nyomja. Jobb lenne, ha előtte gondolkodnánk, elfelejtenénk a folyamatos bírálatot, és nem az lenne a fő feladatunk, hogy ítélkezzünk.
A jó iskolában érvelést tanítanának, nem azt, hogy erőszakkal le lehet mások torkán nyomni a véleményünket. Arra is sort kerítenének, hogy az olvasást fejlesszék, vele együtt a fantáziát és a szókincset. Az se lenne baj, ha a helyesírás visszakapná régi fényét, és nem döngölnénk a földbe semmiféle kütyü tudása és elterjedése miatt.
Az ideális tanintézményben a tisztelet és az elfogadás lenne a legfőbb erény. A nagyobbakat biztosan oktatnák a szexualitásról, a testük működéséről, de nem általánosságban, hanem úgy, hogy megértsék, nem az a fontos, hogy ki a kövér vagy sovány, hanem az, hogy fel tudjon nőni folytonos testszégyenítés nélkül. Ne gondoljuk, hogy most ez van, és ha biológia órán évente kétszer elhangzik a menstruáció vagy terhesség szó, akkor megtettünk mindent.
Ha ideális körülmények között élhetnénk, akkor bele tudnánk helyezkedni mások szerepébe, lehetnénk öregek, fiatalok, rokkantak vagy vakok, fiúk, lányok, még akkor is, ha nem vagyunk azok. Megmutathatnánk, mit jelent gondoskodni a rászorultakon, ápolni a betegeket, elsősegélyt nyújtani, és eszünkbe se jutna, hogy ez talán nem nekik való. Felelősséget és bizalmat szavaznánk a fiataloknak azáltal, hogy elmondanánk nekik, hogy védekezniük kell, ha szexuális életet élnek. Arról is bőven lehetne mesélni, hogy egy kapcsolatot hogyan lehet kibontani, hogyan lehet megérteni, ha valaki visszahúzódó vagy épp ellenkezője.
A jövő létezhetetlen iskolájában emberséges embereket kellene nevelni. Ehhez azonban olyan emberek is kellenének, akik hisznek ebben, akik ki mernének állni, akik el mernék mondani, hogy a világ nem rossz és megváltoztatható. Ha lehetne, ha lenne rá igény, akkor nem a lexikális tudást hajtanánk, hanem a kreativitást, a valódi tehetségek kibontakoztatását, akik képesek lennének jobbá formálni a világot önös érdekek nélkül.
Mint tudjuk, ma nem ez van. Ha fejlesztenek is, ha zseninek akarnak hazudni gyerekeket, tudjuk, hogy pénzért teszik. Aki meg akarja, elhiszi, hogy párszázezerért mindent tudni fog a gyereke.
Az ideális iskola jó emberekké nevelhetne. Mind tudjuk, hogy nem rendelkezünk egyforma háttérrel, legyen ez anyagi vagy kulturális, de hasznos, és jobb emberek mindenképpen lehetnénk, ha ez lenne a cél. Hogy ez álom? Bizonyára az. Naiv, gyorsan röppenő vágyálom. Mégis jó egy pillanatra lehunyni a szemünk és elhinni, hogy akár meg is valósulhatna. Egyszer. A jövőben. Egy másik dimenzióban…
Kép forrása: Pinterest
