A halálból viccet csinálni egyesek szerint kegyeletsértő. Az elmúlás fájdalmas és elviselhetetlen tudatát azonban sokszor csak humorral lehet enyhíteni. Összegyűjtöttünk párat, hogy egy picit elhessegesse a szomorúságunkat ezekben a nehéz napokban anélkül, hogy bárki gyászát vagy érzéseit sérteni akarnánk. Íme:
1.
– Van-e élet a halál után?
– Hát persze! Gondoljunk csak Napóleonra, Picassóra, Néróra… Ők mind meghaltak, mi viszont élünk!
2.
Anyós a halálos ágyon:
– Jaj, meghalok… jaj, végem van, meghalok!
Felnéz a plafonra:
– A plafont meg le kéne festeni!
Mire a vő:
– Anyuka, egyszerre csak egy dologra koncentráljon!
3.
Kopogtatnak az ajtón. Az ember kinyitja, körülnéz, de nem lát senkit. Lepillant, és meglátja a Halált, de az csak 10 cm magas, picike kis alak, de rendesen csuklyával, kaszával, persze minden mini-változatban.
Hát azért mégiscsak a halál az a halál, a fickó megijed, lepereg előtte az egész élete és már éppen kezdene alkudozni az életéért, amikor a Halál megszólal:
– Nyugi, csak a hörcsögért jöttem!
4.
A Halál kopogtat az ajtón, a férj nyitja az ajtót:
– Jó estét, segíthetek?
– Én vagyok a halál, és az életedért jöttem!
A férfi erre hátraszól a feleségének:
– Életem, téged keresnek!
Jöjjön pár örökbecsű idézet is:
A meghalás unalmas és komor dolog. Épp ezért azt tanácsolom, tartsuk magunkat távol tőle, amíg lehet.
(Willam Somerset Maugham)
Manapság mindent túl lehet élni – kivéve a halált.
(Oscar Wilde)
Annyian haltak már meg, hogy mind nagyobb az esély: valakit nem ér utol a vég.
(Peterdi Pál)
– A halál nem más, mint álom!
– Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy „Ébresztő, kész a reggeli!”, akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
(Woody Allen)
Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve!
(Woody Allen)
A halálhoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem.
(Woody Allen)
Egy klasszikus népmese:
A halál és a vénasszony
Volt egyszer egy százesztendős öregasszony, meghalni nem akart, élni nagyon szeretett. Még mindig dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokat, rakta a ládájába, pedig senkije nem volt. Belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy egyszer meg kell halnia.
– Jaj, Istenem, egyszer beállít hozzám a halál, azt sem kérdi jössz-e, nem-e, csak megragad és visz.
Jól is gondolta, mert egyszer tényleg megjelent nála a halál.
– No, öregasszony, készülj, mert viszlek!
– Csak legalább még tíz évet hagyjál élni! – rimánkodott az öregasszony.
– Nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, azt én onnan ki nem törlöm.
De annyira tördelte a kezét az öregasszony, annyira jajveszékelt, hogy valami kicsit engedett a halál.
– No, adok egy órát, hogy elkészülj.
– Adjál egy kicsit többet, gyere el holnap!
– Jól van, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap viszlek, nem lesz kegyelem.
Rendben van, de írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem, mindig a szemem előtt legyen.
A halál elővett a zsebéből egy krétát, és az ajtófélfára írta: HOLNAP
Másnap korán reggel bekopogtatott a halál, ahogy ígérte.
– Öregasszony, letelt az órád, viszlek.
– Nem úgy van az, nézd meg, mit írtál az ajtóra: HOLNAP.
A halálnak sem kellett több, letörölte az írást mérgesen.
– Öregasszony, úgy készülj, hogy reggel viszlek, nem lesz sem irgalom, sem kegyelem.
Mikor magára maradt az öregasszony, minden tagja reszketni kezdett. Csak azon törte a fejét, hogy járhatna túl a halál eszén. Nézett erre is, nézett arra is. Bágyadt szemében felcsillant egy kis fény, mikor a mézeshordóra pillantott. Nehézkesen belekuporodott abba, hogy ne vegye észre a halál.
– Jaj, itt sem lesz jó, hátha a hordóba is belekukkant a halál!
Kihasította a dunnáját, belebújt abba, a pelyhesdunnába. Ráragadt a sok pehely körös-körül, hogy nem is lehetett belőle látni csak egy nagy pehelycsomót.
Jött a halál, benyitott a szobába.
– Hol vagy, öregasszony?
Az asszony meg elkiáltotta magát:
– Itt vagyok, keressél meg!
Ahogy az asszony megmozdult, úgy megijedt a halál, hogy a nyakába vette a lábát, nem ment többet az öregasszony házának a közelébe sem.
És pár filmet is ajánlunk:
Ha eljön Joe Black
William Parrish, a dúsgazdag New York-i üzletember (Anthony Hopkins) két lányával él. Hatvanötödik születésnapja alkalmából a nagyobbik hatalmas partit szervez neki. Ám előtte Parrish rosszul lesz, és megérinti a halál szele. Hamarosan megnyerő modorú, jóképű fiatalember (Brad Pitt) állít be a házába. Joe Black viszont nem más, mint a Halál megtestesülése. Magával akarja vinni kiszemelt áldozatát, ám meglátja a férfi gyönyörű lányát, Susant (Claire Forlani). Ezt látva és kihasználva Parrish alkut köt Joe Blackkel: haladékot kap, míg az megízleli az emberi létet. Ám a Halál ideje is lejár, és vissza kell térnie oda, ahová való…
Levelek Istenhez
A Levelek Istenhez egy 2010-es film, amely egy 11 éves lány igaz történetén alapul, akinél rákot diagnosztizáltak. Édesanyja, aki a film kezdete előtt elvesztette férjét rákban, postaládát állít fel az otthonuk előtt, ahol az emberek levelet írhatnak Istennek lányuk támogatására.
Csodás álmok jönnek
A mennyországot elég nehéz ábrázolni a filmekben, de Vincent Ward rendező ezt egy lépéssel tovább viszi mindent azzal, hogy a túlvilágot, a mennyországot és a poklot egy filmben jeleníti meg. A film középpontjában a Robin Williams által alakított Chris áll, aki autóbalesetben hal meg, de nem veszi észre, hogy meghalt. Chris megpróbál kapcsolatba lépni a körülötte lévőkkel, mielőtt a mennybe kerül. A mennyben töltött ideje azonban lerövidül, amikor felesége, Annie öngyilkos lesz. Mivel kétségbeesetten szeretné megmenteni a pokoltól, Chris is alászáll a pokolba. Végül azonban Annie viszi vissza mindkettőjüket a mennybe, hogy találkozzanak gyermekeikkel.)
Komfortos mennyország
Egyszerre gyönyörű, meghökkentő és kissé hátborzongató a Komfortos mennyország, de nem is csoda, hiszen egy nyughatatlan lélekről szól. Éppen emiatt olyan lenyűgöző, mert azt szemlélteti, mi történik azokkal, akik a két világ között ragadnak, mert valamilyen okból kifolyólag nem leltek békére. A film Alice Sebold azonos című regénye alapján készült. A főszereplő a 14 éves Susie Salmon, aki erőszakos halált halt. Egyrészről odaát sürgetik, hogy lépjen tovább, másrészről figyeli a szeretteit és végül segíteni kezdi őket, hogy megtalálják a gyilkosát.
Mielőtt meghaltam (2013)
Texas, 1985. Ron hétközben villanyszerelőként dolgozik, ám hétvégén a rodeók vakmerő cowboya. Az öntörvényű fickó megtudja, hogy HIV-fertőzött, és az orvosok szerint csak harminc napja van hátra. Hősünk Mexikóban talál alternatív gyógymódra és táplálékkiegészítő szerekre, melyeket elkezd becsempészni az Egyesült Államokba. Ebben az AIDS-beteg, transznemű Rayonban talál társra. Vásárlói klubot alapítanak (innen a film eredeti címe, a Dallas Buyers Club), amelybe belépve a súlyos betegek hozzájuthatnak a kormány által nem jóváhagyott, mégis életmentő gyógyszerekhez. A gyógyszergyárak persze rossz szemmel nézik Ronék tevékenységét…
A kanadai Jean-Marc Vallée (Hatalmas kis hazugságok, Éles tárgyak) által rendezett Mielőtt meghaltam életrajzi film, azaz megtörtént eseményeken alapul. A Ron Woodroof élettörténete által inspirált haldoklásdráma különlegessége, hogy főhőse rendkívül aktívan tölti haldoklása idejét, azaz utolsó éveit (hiszen rácáfolva a diagnózisban megjósolt harminc napra, még hét évig élt), ami egyszerre megrázó és felemelő. A Ront megformáló Matthew McConaughey, illetve a Rayont alakító Jared Leto játéka és összjátéka pedig olyan csodálatra méltó, hogy abszolút megérdemelten kaptak mindketten Oscar-díjat.
Utolsó napjaim (2005)
Romain sikeres, 31 éves meleg fotóművész, aki egy divatfotózás során elájul: az orvosi kivizsgálás során kiderül, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és már csak néhány hónapja van hátra. A férfi úgy dönt, nem teszi ki magát a kemoterápiának. Szakít élettársával, és egy utolsó utazásra indul, amelynek során először vidéken élő, szintén súlyos beteg nagymamáját keresi fel, majd egy kávézóban megismerkedik egy pincérnővel, aki megkéri, hogy ejtse teherbe, mivel a férjével nem lehet gyerekük – de a férfi nemet mond. Romain végül elhidegült nővérével is újra felveszi a kapcsolatot. Mikor hősünk állapota romlani kezd, újra felkeresi a pincérnőt…
Az Utolsó napjaim a talán legtermékenyebb francia rendező, François Ozon halál-trilógiájának középső darabja. És míg a 2000-ben bemutatott Homok alatt, illetve a 2009-es Menedék a szeretett másik fél halála miatt érzett gyász feldolgozásával foglalkozik, addig Romain története a saját halálunkkal való szembenézést, saját életünk elgyászolását, illetve a nyomot hagyás vágyát mutatja be a főhős egyszerre külső és belső útján keresztül – amin még akkor is szívesen vele tartunk, ha tudjuk, hova vezet.
Édes november (2001)
Nelson Moss magának való, munkamániás üzletember. Egy nap a sors összehozza Sarával, aki miatta bukik meg az autóvezetői vizsgán. A lány csipkelődő modora egyszerre vonzza és taszítja a férfit, aki végképp ellágyul, amikor Sara elmondja magáról az igazat: halálos betegségben szenved, és nincs már sok ideje hátra. A legfontosabbat viszont a lány elhallgatja: nem tud és nem is akar tartós kötöttséget vállalni. Szinte programszerűen csavarja el egy-egy feltűnően morcos és kellemetlen alak fejét, majd egy hónap után, a jól végzett munka örömével továbbáll. Nelson nem tudja, hogy ő a kiszemelt édes, novemberi áldozat… Ez a Keanu Reeves és Charlize Theron főszereplésével készült romantikus film úgy ér el hatást, hogy egyszerre használja a melodrámák és a romkomok eszköztárát, miközben a Love Story című klasszikust és a mindössze egy évvel korábban, 2000-ben bemutatott Ősz New Yorkban című, egészen hasonló témájú Richard Gere – Winona Ryder-mozit is megidézi.
(Forrás: Bien.hu, Arcadia.hu)
Talán ezek adnak némi vigaszt a maradóknak…
Kép forrása: Pinterest
