A Halloween gyökerei több, mint kétezer évre nyúlnak vissza, a kelta Samhain ünnepéig. Ez az az éjszaka, amikor a hiedelem szerint a halottak lelkei visszatérnek, és világok közti határok elvékonynak. A tűz, a maszkok és a felvonulások mind azt szolgálják, hogy az emberek megvédjék magukat a túlvilág erőitől. A haláltól való félelem eszközei a szellemek kiengesztelését is szolgálják.
A kereszténység sok más hagyománnyal együtt ezt is beemelte a naptárába, így lett a Mindenszentek előestéjéből az, amit mi Halloweenként ismerünk. A halottakhoz való viszony lassan átalakult, maradt helyette az imádság és a csendes emlékezés.
A Halloween kellékei, azaz a faragott töklámpások, a jelmezek és az édesség utáni kéregetés mind-mind mélyebb jelentést hordoznak.
A lámpás eredetileg a gonosz lelkeket tartotta távol. A maszkok az elrejtőzés lehetőségét adták meg, mert az emberek kiléphettek mindennapi szerepeikből. A gyerekek „kéregetése” pedig arra hivatott manapság, hogy az élők és a holtak között egyensúlyt tartson fent. A Halloween fényei arról szólnak ma is, ahogy egykoron, hogy megmutassák, hogyan viszonyulunk az ismeretlenhez. A ma emberének nagyon nehéz megértenie, hogy lehet nevetni azon, amitől félünk. Arra is nehezen szánja rá magát, hogy kapcsolatot keressen azokkal, akik már nincsnek köztünk. Az emlékezés és a hagyományok ilyenek, pedig nem attól leszünk lelkileg egészségesek, ha felejteni kezdünk.
A 19. században ír és skót bevándorlók vitték magukkal az ünnepet Amerikába. Ott vált a félelem a közösség és a szórakoztatás ünnepévé, mintegy kinevetve a Halált, amely nem válogat közülünk. A 20. század azonban kereskedelmi eseménnyé formálta, hogy beillessze a modern társadalmak ritmusába.
Halloween estéjén nem a gyász, a fájdalom, hanem a fény és a kreativitás dominál. Lehetőséget ad arra, hogy az emberek újra kapcsolódhassanak egymáshoz, erre valók a házibulik vagy a jelmezes felvonulások. Az ijesztgetés pedig nem más, mint a félelmek világának megélése kontrollált formában. Épp úgy, mint amikor horrorfilmeket nézünk. A jelmezek lehetőséget adnak arra, hogy a felnőttek megint gyerekek legyenek, és ebben az a jó, hogy végre levethetik a komolyság álcáját.
Az ünnep lényege az, hogy mindenki saját jelentéssel töltse meg. Ma, amikor a gyász privát, a fájdalom sok esetben elnyomott, akkor szükség van arra, hogy más megközelítésben kerüljünk kapcsolatba a halállal.
Ez az éjszaka az emberiség rituáléinak lenyomata: a félelem és a közösségi emlékezés ünnepe egyszerre. Másnap, amikor emlékezünk a szentekre, halottainkra a keresztény kultúrkörben, nincs szükségünk hasonló ünnepre, de ez nem jelenti azt, hogy egyik-másik hagyomány jobb vagy rosszabb.
A Halál alattomos és elkerülhetetlen. Mielőtt azonban elvinne bárkit, nézzünk a szemébe, és játsszunk, mert még élünk. Utána majd gyertyát vagy mécsest gyújthatunk mindazok emlékezetére, akik életünk részei voltak egykoron.
Próbáljunk meg elfogadással és szeretettel gondolni mindazokra, akik nem úgy élik meg a veszteségeket, ahogy mi. Az ő fájdalmuk se kisebb, még akkor sem, ha nevetni látjuk őket.
Kép forrása: Pinterest
