Azt mondod, harcolok érte, nem adom fel. Ugyan miért? Ha valaki nem akar téged, és minden mozdulatával, rezgésével azon van, hogy leválj róla, te miért kapaszkodsz belé? Miért hiszed, hogy erre a harcra szükség van? Döntött, lépni akar és te nem hagyod. Úgy gondolod, hogy kitartásod és szerelmed visszafordítja a szívét? Badarság! A szív nem egy szélmalom, pontosabban hasonlít rá, de visszafelé nem jár.
A szív az idő szavát követi, előre megy, és emlékeiben jár csak a múltban. De kizárólag akkor, ha álmodik néhanapján.
Mit nem lehet azon megérteni, hogy valaki nem tervez veled tovább? Mi a mentséged arra, hogy ezt nem fogod fel? Bolond vagy? Fogyatékos? Nem látsz tovább a szemednél?
Az emlékek, értem. Miféle emlékek azok, amelyek zárva tartják a szemed és az elméd? Csak benned léteznek, és dédelgetheted őket csecsemő módjára, akkor is mögötted vannak, és a jelent nem befolyásolják.
Hogy nem tudatosul benned, hogy aki menni akar, az menni is fog?! Hazugságba kergetnéd? Sarokba szorítod, hogy szánalomból ne mondja ki, hogy már nem érez semmit? Vége, finish, konyec! Aminek van kezdete, annak befejezése is. Közhely, de igaz, ahogy mindegyik.
Á, a szíved nem hagyja, pedig az eszed képben van. Elmondom neked, a szívben nem laknak érzelmek, és bármennyire is prózai, a gondolataiddal okozol magadnak fájdalmat, keserűséget. Persze, gyászold meg, szidd, ócsárold vagy emeld az égig, a tényeken egyik se fog javítani.
Harcolni akarsz azért, aki nem harcolna érted? Sőt mi több, közönyös, és tekintete szánalommal van tele. Ha visszatáncolna, nem lenne sok köszönet benne, mert olyan hatalmat adtál neki magad felett, amellyel csak tiporni tud, de értékelni soha. Ami eddig nem volt vonzó számára, ezután se lesz. Ha nem bírta maradásra a kedvességed, a figyelmed, a külsőd, a szex, akkor mi a fenében reménykedsz?
Semmi nincs már benned, ami neki kell. Mindenki annyit vesz ki a másikból, mondjuk szebben, egy kapcsolatból, ami számára értéket jelent. Addig marad benne, amíg önmagát különlegesnek érzi. Ahogy ez múlni kezd, fokozatosan hátrál, és te nyúlhatsz utána bárhogyan, el fog menni.
Sose harcolj azért, akinek nem vagy elegendő. Nem tehet róla, miért hibáztatnád? Gondold végig, hogy bizonyára volt olyan ember az életedben, aki nagyon akart téged, de te őt nem. Belementél mégis? Nem hinném. Fájt, hogy szenvedni láttad? Aligha. Maximum szántad, de csak fél pillanatig, mert eszeddel és szíveddel már máshol, másnál jártál. Pontosan ez van most is. Hogy voltak terveitek, felejtsd el! Ha azt hitted, veled akar megöregedni, legyints rá. Ki bírná ki a másikkal manapság évtizedeken keresztül? Legfeljebb a régi öregek, ők is sokszor csak kényszerűségből.
Azt mondod, hazug vagyok és megkeseredett? Tévedsz. Realista, aki lát téged, és nem akarja, hogy megalázd magad a nap minden percében. Miért tennéd? Ember vagy, sebezhető és sérülékeny. Viszont van benned erő és kitartás! Hagynád elveszi egy miatt, akinek nem kellesz? Fáj? Pokolian, hiszen úgy természetes. Ha nem lett volna értékes és szép, most mosolyogva hagynád veszni.
Fájdalmad lassan, de hidd el, hogy biztosan szertefoszlik. Nincsenek végtelen szenvedések, a szerelemben pláne, kivéve, ha magadat teszed tönkre. Ó, ehhez sokan értenek, méghozzá kiválóan! Értelme nulla, következménye olykor tragikus, pedig csak egy életünk van. Legalábbis ebben a testben és lélekben.
Még mindig harcolni akarsz? Térj észhez! Elmegy melletted az élet, mert te karddal vágod a ködöt, ahelyett, hogy kivárnád, amíg feloszlik. Hagyd már abba az életed elveszegetését egyvalaki miatt! Ki ő, hogy ennyit ér? Te díszítetted fel, hogy utána rajongva szeresd! Karácsonyfa, ami csillog, de szedd le gyorsan az égőket, és azonnal meglátod, hogy sárgul és kopik.
Nem éri meg halott kapcsolatokat feltámasztani. Ideig-óráig lélegeznének, majd kezdődne elölről minden: újabb szenvedés, újabb sírás.
Harcolj magadért, a jó kedvedért, azért, hogy újra tudj nevetni! Harcolj az elmédért, hogy megértse, semmi nem lehet annyira értékes, mint a józan belátás, ami kiveszőben van belőled. Ébredj fel! Nyisd ki az ablakot és lásd meg a világot, miután kijajgattad a régi szerelmet.
Engedd, hogy a másik úgy menjen el, hogy eszébe ne jusson szánni téged, mert gyenge vagy!
Kép forrása: Pinterest
