Nem tudom, a fizika melyik törvénye írja elő, hogy az esti rend reggelre értelmezhetetlen kuplerájjá alakuljon át. Esetleg a köszönni nem képes szomszédom lopakodik be valahogy éjszakánként, és áthoz nekem egy újabb adag szennyest meg egy adag koszos tányért levakarhatatlan ketchupmaradékokkal. Mindenesetre van dolgom a lakással.
Az, hogy mondjuk egy 3-4 szobás házat kiskerttel valaki hogy tart rendben, számomra örök rejtély marad. Mégsem gondolom, hogy a házimunka – vagy nevezzük inkább végtelen történetnek – egy undok, kizsigerelő valami, ami miatt szükségszerűen elmarad az esti „tűzijáték”.
Abban szerintem egyetérthetünk, hogy valami hatalmas gikszer mindig van. Olyan egyszerűen nincs, hogy a görög félisten férjed mellett álommunkád, csodaszép gyermekeid és normális szüleid is vannak. Hogy az anyagiakat és az egészséget már ne is említsem… ez van, ez az élet rendje, hálásnak kell lenni minden apróságért. Szerintem itt jön képbe a takarítás.
Ha olyan vagy, mint én, akkor imádsz agyalni. De úgy igazán, minden apróságon. Egy takarítással tulajdonképpen az elmédet is kipucolod. Talán nem oldod meg közvetlenül a problémáidat vele, de mindenképp egy jobb alapról indulsz. Egy koszos, kuplerájos lakásban ne csodálkozz, ha a gondolataid is zavarosak.
Én legalábbis ezt érzem, mikor ülök a rumli tetején: azt sem tudom, mihez kezdjek magammal. Aztán rájövök, hogy csak neki kell kezdeni a dolgoknak. Elmosogatok és megnyugszom. Imádom, ahogy szép lassan, apránként elfogynak a koszos poharak, tányérok, mert valami közben bennem is megtisztul, valami egyszerűen helyreáll.
Egyébként is, kevés hasznosabb dologgal tudnám eltölteni az időt. Egy sz@r nap után ülhetnék a sarokban magzatpózban, kezemben egy üveg vörösborral (ááá, nem, nem volt még rá példa…). Esetleg házisárkány módjára módszeresen elégethetném a körülöttem élők jókedvét. De aztán rájövök, hogy takarítani úgyis kell. Akkor már kössük össze a kellemeset a hasznossal.
Persze ha jó hírt kapok, felőlem bokáig is érhet a por és a szennyes a padlón. Viszont ha nem, ezzel valahogy vissza tudom hozni magamat az élők sorába. Nem lehet mindig minden problémát görcsösen megoldani – néha azzal tudsz tenni a legtöbbet, hogy kicsit eltávolodsz tőlük.
