Hogyan adjunk boldogságot akkor is, ha nekünk sincs sok?
Sokan azt hiszik, mások boldoggá tétele színpompás érzelmi jelenetekből áll, hogy csillogó, és végtelen türelem meg nyugalom. Pedig a valóság az, hogy néha zombiként botorkálunk haza, arcunkon keserűség vagy sikertelenség. Néha minden óra sok, így nehezen tudunk jót adni azoknak, akiket szeretünk. Pedig nem kell hegyeket megmozgatni. A szeretet gyakran energiatakarékos gesztusokból áll, olyanokból, amik nem égetik le teljesen az érzelmi aksinkat.
Kezdhetjük empátiával. Legtöbben úgy hiszik, az empátia nagy szavakból és nagy hallgatásokból áll, de néha elég csak ennyi: Fáradtnak tűnsz! Segíthetek? Ez most nem lehetett könnyű neked… Nem több, mint öt másodperc.
A másik ember azonnal megérzi, hogy figyelünk rá, és ez néha megváltoztatja az egész napját. Felesleges folyton minőségi időn gondolkodni, olykor a közös csend is megváltó lehet.
Talán egy összebújás a kanapén, vagy együtt görgethetünk valami butaságot a tévében, netán csak hanyatt fekve bámulhatjuk a plafont miközben régi sztorikat elevenítünk fel. Ami számít, az a közelség.
Ha a másik fáradt, kedvetlen, nem kellenek a nagy monológok, elég épp csak annyi, hogy megcsinálom én, vagy pihenj nyugodtan, és köszönöm, hogy vagy nekem. Ez a szeretetnyelv elképesztően hatékony.
Egy kapcsolat legnagyobb tévedése, hogy mindig elérhetőnek kell lenni a másik fél számára. Nem kell. Sőt meg kell húznunk a határainkat. Ám, ha kellünk, jelen kell lennünk. Egy simogatás, egy rövidke üzenet, egy kedvenc sorozat, vagy egy pohár bor üdítő lehet, többet ér bárminél.
Ha szeretünk valakit, és változtatni akarunk a kapcsolatunkon, mert ellaposodott, akkor hagyjuk a szarkazmust, ne szóljunk be minden apróságért, és dicsérjünk. Ez utóbbi egyre ritkább, pedig hatalmas igény van rá.
Mi magunk is segíthetünk magunknak, ha mástól nem várhatunk jót: pl. sétáljunk egyedül, vegyünk egy forró, hosszú fürdőt, keressünk 10 perc nyugalmat egy apró zugban.
Mások és magunk boldoggá tétele nem arról szól, hogy mindig erősek és türelmesek legyünk. Hanem arról, hogy emberek vagyunk, néha fáradtak, néha humorosak, kócosak, szétesettek, de ott vagyunk, abban a világban, és nem fél szemmel, fél szívvel a virtuálisban.
A szeretet ajándékmentes, nem látványos, hanem valóságos. A hétköznapokra épül erőlködés nélkül.
